A kutyatréner kulisszái mögött - Ami előre visz

2021. május 07., 11:00

Szerző: Panyi Zita

Kategória: Nevelés

Hogy honnan van ennyi energiám? Ezt árulom el mini-blogomban.

Panyi Zita kutyaviselkedés-terapeuta

Mini-blog Panyi Zita kutyaviselkedés-terapeutával.

Privát gondolatokkal, kérdőjelekkel, sikerről és örömökről.

***

„Honnan van ennyi energiád?” Ezt szegezte nekem a minap egyik ismerősöm. Rögtön beugrott a kép… Állok nap végén a pórázt fogasra akasztva, földre zuttyanok és csak simizem Felhőcske bundáját vagy öt percen át, mert fölállni nincs erőm. Tény, hogy maximálisan ki van használva az időm.

Hát igen. Tréningeken kifejezetten energikus vagyok. Mert imádom! Csodálatos azonnal látni a munka gyümölcsét. Ahogyan hozzáérek egy kutyus oldalához és megáll, lenyugszik az acsarkodásból. Vagy a gazdija szeme, amikor nála is működik, amit mutatok. Megtapasztalja és látszik, el sem hiszi, hogy itt van a megoldás. Sokszor kapok üzenetet vagy képeket gazdiktól, videót az eredményekről.

Nemrég egy esküvői fotóval leptek meg, ott feszített a ragyogó Mr. és Mrs. között a kis örökbefogadott védencük. Szenzációs volt, a gazdi marcipánból megformázta mindhármójukat az esküvői tortára. Mondanom sem kell, a kutyus sikerült a legrészletesebbre…

Máskor olyan fotót kapok, amin három agár között virít az a bull típusú kutya, akiről korábban ezt saját gazdija sem hitte volna, hogy megtörténhet.

Az esküvőről sem maradhatott el a négylábú családtag. Az ilyen boldog pillanatok és visszajelzések a gazdiktól jelentik az igazi motivációt!
Fotó: panyizita.hu

Iszonyat büszke vagyok ezekre az emberekre! Akkor is, ha már nem dolgozunk együtt, mert az élet másfelé kanyarított minket. Hálás vagyok, amiért bizalmat szavaztak nekem és megmutathattam a későbbi boldog együttélésük titkát és kulcsát, ahelyett, hogy „engedelmesre neveltük volna a kutyát”.

Értitek?

Élethelyzetek vannak! Kapcsolódás van az állati társunkkal! Nagy kincs, ha ezeket formálhatjuk jóvá. Az engedelmes képzés, és amit a hagyományos értelemben vett nevelésnek tartunk, ennek „csak” icipici eszköze. Legalább hetven éves elmaradásunk van az északi, nyugati országokhoz képest, ami kutyáinkkal való kapcsolódásunk, kapcsolatépítésünk illeti.

Itt most húztam egy bekezdést, mert órákig tudnék még példálózni kutyás sztorikkal és lelkendezni. Jó lesz a következő blogba. Arról fog szólni, ami embert és kutyát egyaránt kicsalogat a házából…

Forrás: panyizita.hu
Indexkép forrás: Unsplash - Austin Kirk

Ha tetszett a cikk, és szeretnél értesülni legújabb híreinkről

kérünk lájkold Facebook oldalunkat!

Témába vág

Miért csinálja a kutyám? – Támadás
Sok sétát és kutyussal töltött szabadidőt keserít meg a támadás jelensége. Amikor hiába szeretnél egy nyugis sétát tenni, lehetetlennek tűnik. Mert kiszámítható, mi fog történni. Eleinte minden rendben, labdáztok, játszotok. Ügyesen megcsinál minden feladatot. Aztán kedvenced meglát egy másik kutyát pár méterre... Megáll. Befeszül a teste. Összecsukja a száját és meredten néz. Nem borzol, nem ugat. Csendben van. Elég beszédes az a csend…! Sokszor állatorvosi rendelőben köt ki az áldozat kutyus. Aki túléli vagy nem a támadást. Aggodalom, orvosi számla és a félelem… Mi van, ha megismétlődik?

Miért ugrál fel a kutyám?
Melyik gazdi ne ismerné a jelenetet, amikor egy hosszú munkanap végén végre hazaér, nyílik az ajtó… és ott tobzódik előtte kutyusa széles vigyorral. Pörög, toporog izgalmában, hol tutulkodva fontoskodik, hol meg nyálas puszikat oszt vég nélkül, mindeközben pedig igyekszik megmászni szeretett kétlábúját?

Az időszámításunk szerinti első századig nyúlik vissza a vakvezető kutyák történelme
A kutyák és vakok közötti legelső különleges kapcsolat elveszett az idők homályában. A legkorábbi feljegyzett példa egy Kr. u. első századi falfestmény a római Herculaneum eltemetett romjain. Ázsiából és Európából a középkorig nyúlnak vissza a feljegyzések vakokat vezető kutyákról.

Miért húz a pórázon a kutyám?
Bizony húz. Ha sétálni indultok, ha meglát egy másik kutyát. Ha a bokor alól akar felenni valamit, ha futhatnékja van. Húz, amint kiléptek a házból. Ha a park közelében vagytok, még inkább. Sok gazdi életét megkeseríti a kutyusok ezen szokása. Mert nem békés a séta, mert megfájdul az ember karja félórán belül. Főleg, ha nagyobb testű a szemünk fénye. Sokszor társul ez a szokás idegen kutyák megugatásával, ami megint csak nehezíti a közösen eltöltött időt.

Szeretnék második kutyust! Ahogy indul…
Nincs gazdi, akinek ne fordulna meg a fejében időnként ezen ötlet. „Milyen szép lenne, ha a két kis gombóc naphosszat eljátszana egymással! Sosem lennének egyedül, ha dolgozni megyek.” Így indul. De mi történik, hogy ez az idilli kép egyszer csak csalódott, elkeseredett gazdikat prezentál? Törvényszerű e változás? Egyáltalán, hogy lehet valaki csalódott, ha kiskutyák ugrándozzák körbe?