A kutyatréner kulisszái mögött – Stílus, elvárások, érzelmi érettség…

Mini-blog Panyi Zita kutyaviselkedés-terapeutával.

Privát gondolatokkal, kérdőjelekkel, sikerről és örömökről.

***

Az elmúlt hetekben, mégis, két olyan tapasztalásom volt, ami elgondolkodtatott. Arról, mennyire veszik komolyan saját magukat, szándékaikat egyes emberek. Mire alapoznak? Fogalmazhatnék – némileg élesebben – úgy is: mennyire tartják saját magukat?

Az egyik egy fiatal srác „beköszönése”… Két kérdőjelre futotta. Üzenetben. Ennyi. Érzékelhetően meglepődött, amikor udvarias hangnemű választ kapott. (Már amennyire és amit erre reflektálni lehet, érdemes.) Nem igazán tudott vele mit kezdeni. Történetesen én is ott voltam a gép előtt, végig figyeltem a monitoron, merre ágazik a történet. Mivel mindenkinek drága az ideje, a tényleges figyelem pedig érték, a harmadik-negyedik „körre” úgy döntöttem, vegyük elejét a további értelmetlen eszmecserének. Határt szabni embernek, állatnak igen hasznos.

A másik egy értelmiségi, fiatal hölgy megkeresése. Kedves hangú, tudásszomjra valló sorokat küldött nekem. Afelől tudakolódott, hol találja a szakírásaim mintegy függelékeként a hivatkozásjegyzéket. Mondván, manapság mindenki azt ír le, amit akar. Vagy van alapja vagy nincs. Milyen igaza van! Tekintettel arra, hogy egy weboldalon szerepelő szakmai cikk, aminek célja, hogy széles spektrumon mozgó olvasótábort érjen el, nem ekvivalens egy szakmai könyvvel, továbbá nem is egyetemi diplomamunkáim egyike, tán megbocsátható, hogy nem „fárasztom” olvasóimat és a kedves gazdikat hetente mérföld-hosszúságú szakirodalmi alapokkal. Ám itt és most nyilvánosan, írottan megígérem: amint kutyás könyv írására vetemedem, természetesen, amint ez elvárható, része lesz ennek az említett egység.

Apropó! Eszembe jutott még valami. Vajon mit szólt volna az a plasztikai sebész, akit még 2016-ban azért kerestem fel Szegeden, hogy műtse meg a rendkívül elálló füleimet, szóval, ha írásban kértem volna tőle – szakmai felkészültségét mintegy igazolandó előttem, számára ismeretlen idegen előtt – hivatkozásjegyzéket? Mert a honlapjára írt egy tájékoztató jellegű cikket az elálló fül műtéti eredményeiről. És én mondjuk kezdő orvos vagyok. (Végtére egy csónakban evezünk, nemde?) Mondjuk követem őt, élve a social media lehetőségeivel. Mondjuk egyebekben igen bizalmatlan ember is vagyok, aki szeretne figyelemhez jutni. Vagy csak azt szerettem volna megtudni – önálló forráskutatás helyett –, ő vajon honnét bővíti ismereteit. Vajon miért gondolom, hogy nem vett volna túlságosan komolyan? Meglehet, másik kollégához irányított volna minden tisztelete mellett informálódni? Hát, ezt bizony sosem tudom meg…

Ellenben tessék, adtam egy újabb, kommunikációra alapot adó, szerfölött izgalmas információt: elálló fülekkel születtem!