Miért szaglásszák a kutyák egymás hátsóját?

Egy kérdés, amit aligha lehetne finomabban megfogalmazni. Maga a téma is legalább annyira érzékeny, mint a kutyák szaglása, így hát érdemes óvatosan megközelíteni. A válaszhoz pedig nemcsak a szaglásról, hanem a kutyák kommunikációjában betöltött szerepéről is beszélnünk kell.

Egy páratlan szerkezet, avagy a kutyaorr

Hozzánk hasonlóan kedvenceink is 5 alapvető módon érzékelik a világot: látás, hallás, szaglás, ízlelés, tapintás. Kifinomult orruknak köszönhetően a szaglás áll első helyen, mely egy átlagos kutya esetében is nagyjából százezerszer érzékenyebb a miénknél. Részben azért, mert a kutyaorr megközelítőleg 150 millió szaglóreceptornak ad otthont, szemben a mi 5 milliónkkal. Ehhez jön még hozzá, hogy agyának kb. egyharmadát fordítja a szagok és illatok megtalálására és beazonosítására. Nálunk ez a szám csupán szerény 5%.

A kutyákat az orrüregben elhelyezkedő Jacobson-szerv is segíti, mely másodlagos szaglószervként is szolgál. Kifejezetten a kémiai úton történő kommunikációra lett „megalkotva”, összeköttetésben áll a kutya orrával, agyával és a szájpadláson át a szájüregével is (a felső metszőfogak mögötti területen). A Jacobson-szervben található idegek közvetlenül az agyba futnak, felépítésükben némileg eltérnek az orrban lévő szaglósejtektől, méghozzá abban, hogy a megszokott szagokra nem válaszolnak. E speciális idegsejtek olyan anyagokra reagálnak, melyek gyakran nem bocsátanak ki illatokat. Mondhatni, a „lenyomozhatatlan” szagoknál lépnek működésbe.

A Jacobson-szerv a párválasztást és párosodást ellenőrző agyterülettel is kommunikál. A feromonok beazonosítása által a kanok és szukák egyaránt hozzájuthatnak azokhoz az információkhoz, melyek közlik velük, hogy az ellentétes nem képviselője milyen állapotban van, készen áll-e „komolyabban társulni”. Emellett az újszülött kölykök táplálkozásában is fontos feladatot lát el: mivel világrajövetelüket követően 10-12 nap múlva kezdenek csak kinyílni szemeik és füleik is csak 21 napos koruk körül, nem támaszkodhatnak látásukra és hallásukra sem. A Jacobson-szerv azonban felerősíti a szaglásukat, ezért könnyebben megtalálják anyjuk emlőit. Segítségével különbséget tudnak tenni szülőanyjuk és a dajkakutyák között is. Elég egyetlen szippantás a levegőbe, és a két szuka között elhelyezett kölyök afelé fog elindulni, mely életet adott neki.

Az orr és a Jacobson-szerv tehát együtt dolgoznak azon, hogy létrejöhessen e páratlanul érzékeny rendszer, avagy a kutya szaglása. Utóbbihoz folyamodik akkor is, amikor fogínyét felhúzva mélyen belélegzi a levegőt, így az illatanyagok egészen apró részecskéit képes feltérképezni, beazonosítani. Lenyűgöző, ugye?

A szaglás szerepe a kommunikációban

Két ember találkozásakor a testbeszéd, arckifejezések, hanglejtés segítségével „mérik fel egymást” a felek. Ezen információk birtokában és természetesen az ismeretség minősége alapján a kommunikáció folytatódhat egy kézszorítással, puszival, öleléssel, kedélyes csevegéssel, vagy örömkönnyekben, valamint egymás figyelmen kívül hagyásával is (hogy csak néhány lehetőséget soroljunk fel).

A kutyák viszont a testbeszédre, szagokra és a hangokra reagálnak. Első találkozásnál gyakran megfigyelhetjük, ahogy egymás körül körözve szagmintákat vesznek innen-onnan. Érzékeny szaglásuk és látásuk segítségével fontos információkat gyűjtenek újonnan megismert fajtársukról. Az általa kibocsátott illatanyagok segítenek beazonosítani a másik nemét, hangulatát, de még azt is, milyen környezetben él, és mit szeret enni. Pontosan meg tudják határozni, hogy az illető kan vagy szuka, jó kedvében van-e vagy morcos, egészséges vagy beteg.

A barátok is köszönthetik így egymást, hiszen ily módon tudhatják meg azt is, mi mindent történt a másikkal az utolsó találkozás óta eltelt időben. Alapvető tudnivalókhoz juthatnak tehá partnerükről, míg a pontosabb információkért még alaposabban megszaglásszák egymást.

De miért éppen a hátsót szeretik szimatolni?

Miért nem inkább a füleket vagy mancsokat? A válasz a kutyák anatómiai felépítésében rejlik: a végbél környékén található két apró mirigy, melyek kicsiny kivezető nyíláson át jellegzetes szaggal bíró váladékot bocsát ki. Ürítéskor a környező izmok összehúzódása által a bűzmirigyek általában maguktól kiürülnek. Mivel az ürülék szaga elfedi a bűzmirigyek váladékának szagát, a mi orrunk nem képes érzékelni. Nem úgy kedvenceinké. Amennyire gyomorforgató tud lenni, ahogy egymás kakiját megszaglásszák, információk tömkelegéhez jutnak belőle.

Üdvözléskor is lelkesen szimatolják egymás hátsóját, hiszen „onnan” rengeteg dolgot tudhatnak meg egymásról. Jóbarát vagy ellenség? Szeretne-e ismerkedni vagy inkább hagyjuk békén? Fiatal vagy idősebb? Egészséges vagy betegséggel küzd? Minden kutyának jellegzetes szaga van „ott hátul”, így azt is meg tudják határozni, hogy valamikor életük során volt-e már egymáshoz szerencséjük. Amolyan szimatbiléta, ha úgy tetszik.

A "popószaglászás" módja azt is segít eldönteni, hogy adott helyzetben a két kutya közötti ki a dominánsabb fél, ezáltal megalapozza egymáshoz való viszonyukat. Rendszerint a domináns kutya kezdeményezi a szaglászást, míg társa megvárja a sorát. Az alárendeltebb vissza is húzódhat a cselekményből, de ha nagyon kíváncsi, társa egy morranással jelezheti, hogy ideje abbahagyni az érdeklődést. Vannak kutyák, akik nem szívesen osztanak meg magukról információkat, ők gyakran leülnek, amint egy másik kutya a hátsójukat kezdi el szimatolni. A farkukat is begörbíthetik testük alá, hogy limitálják a kibocsátott illatok mennyiségét.

A kutyák kiválóan emlékeznek a már megismert és eltárolt szagokra. Évek múltán is képesek felismerni egymást, és azt is tudják, hogy anno melyikük volt a dominánsabb fél az adott helyzetben. Az egy családon belül élő kutyák és azok a jóbarátok, akik nap, mint nap találkoznak egymással, hosszabb-rövidebb kihagyást követően a szagláshoz folyamodnak, hogy megtudják, kivel mi történt. A megváltozott szagok azt is elárulják, hol járt a kutya, mit evett, mit csinált.

A szimatolás nemcsak hasznos, de jótékony is tud lenni

Az illatok útján történő kommunikáció mellett a hátsó szaglászása egyben nyugtató mechanizmus. Az üdvözlés e veleszületett, rituális formája oldhatja a kutya szorongását, nyugtatóan hat. Túlélési eszköztáruk fontos része, hiszen általa tudhatják meg, hogy a fajtársuk barát vagy potenciális ellenség-e. És sokkal gyorsabb is, mint egy hosszas csevegés. Mégha meg is illetődünk időnként rajta, hagyjuk, hadd tegyék, hiszen a kutyák számára ez a kommunikáció egyik elfogadott formája.

Amire érdemes figyelni: ha kedvencünk túl hevesen ismerkedik, tanítsuk meg neki, hogyan legyen türelmesebb a másik féllel. Ehhez igénybe vehetjük szakképzett kutyatréner segítségét. Ha pedig egy másik kutya közeledik túlzott hévvel hozzánk, kérjük meg gazdáját, hívja vissza, mert a miénknek sok lesz. Ennek számtalan oka lehet: félénk vagy magának való, szorongó vagy idős, rehabilitáció alatt áll, esetleg betegséggel küzd – ezt egy gondos gazdi is meg fogja érteni.