Családon belüli erőszak – kutyára is irányulhat!

Aktivitás a gazdival, nevelés, szeretet – ezek biztosítják kutyája jólétét.

Panyi Zita diplomás kutyatréner segít a kutya-gazdi kapcsolat harmonizálásában.

panyizita.hu

Beszédbe elegyedünk. Megkérem, hadd vegyem át a pórázt. Csak egy percre. Nézem a kutya szemét. Ő belenéz az enyémbe. Felhőcske mellettem van, leültetem a járda szélére. Tudja, most dolgozni kezdtünk, neki különösen nyugodtnak kell lennie, hátha segít ezzel újdonsült kis barátunknak, hátha átragaszt rá némi békét, hátha pár percre kizökken a kutyus a gazdája teremtette agresszív közegből. A kutya ideges, pörög, tág a pupillája, teljesen össze van zavarodva, ám még ezeken is átsüt: nyoma sincs benne agressziónak, abszolút együttműködő az emberrel. Az emberrel, akire rá van utalva, akitől az életben maradása függ, akitől hajlékot, élelmet kap. Akiről összehasonlítási alap és habozás nélkül azt gondolja, szentírás minden szava, neki csak igaza lehet, hiszen ő a gazdi… lassan leül a kutya, abbamarad a csaholás, lassul a farka mozgása, felveszi ugyanazt a pózt, mint Felhő. Lassú mozgással leguggolok mellé, megérintem a mellkasát. Körkörös, masszírozó érintésekkel igyekszem köré varázsolni egy hajszálvékony védő burkot, amiről tudom, mindössze pár percre veheti csak körül, utána vége.

Másnap délután napfényben sétálunk Angyalföld szívében. A beszélgetést váratlanul szakítja félbe egy nyúlánk, pelyhes szőrzetű, kamasz szőrgombóc kutya képbe szaladása. Kajlán lebegnek a fülei, jön nagy dérrel-dúrral Felhő felé, látszik rajta, fontosnak tartja ezt az ismerkedést. Tizenvalahány méterről kiáltozik utána a gazda páros. A férfi hátulról üget a káromkodó nő után, ötvenesek nagyjából. Szeretnék behívni kutyájukat. Elsőre azt gondolom, attól tartanak, buzgalmában úttestre fut a kutyus, aztán belátom, már megint túlontúl naiv voltam. Mindössze kifejezni akarják keserves-vélt felsőbbrendűségük. Hiába fogom meg egy jutifalat segítségével a kutyát, hiába adom elő kedvesen, milyen okosan közeledett, abszolút barátságos és nézzék csak, így lehet legkönnyebben magunkhoz hívni, rajtam kívül ez senkit nem érdekel. Kacskaringós káromkodások közepette rángatják a lapító növendék kutyát vagy két méteren át, kilátásba helyezve, mit kap ezért otthon a szófogadatlan pára. Vagy nem vagy igen…

És hát igen… eszembe jut

...a mamlasz, bull típusú, hűséges tanyasi kutya, akinek fajtaspecifikumai, ösztönadottságai, betegsége miatt fokozódott éhségérzete miatt kellett verést elszenvednie, csak mert gazdája nem zárta el kellő gondossággal a csirkéket, csak mert azt várta el tőle, mint egészséges periódusában: önfegyelmet… (Mi vajon mikor és meddig vagyunk mindez birtokában?) Amikor aztán hiába az emberi elgondolás, a természet csak kimutatta törvényszerűségeit, ergo a kutya vétett, megkapta ő is „jussát”. Botorság azt gondolni, nem értette a szavakat…

...Az a kutya, akinek gazdái mesés egzisztenciája mellett nőttek szinte talpába a visszakunkorodott körmei…

...Az a hatalmas, méltóságteljes kutya, akit évekre börtönöztek be egy húsz négyzetméteres kertbe sétáltatás nélkül, foglalkozás nélkül, és akinek végig kellett néznie, amint kisebb társa bemehet a lakásba, ő pedig kint marad télen is éjjelente a fagyban… Neki is fázott a talpa... Végül elköltöztek vele másik környékre. Ahol még senki nem ismeri őket, senki nem tudja, miért olyan eszeveszetten, agresszívan ugatós a kutya. Ahol még senki nem érti a keservét és ahol a tip-top gazdik el tudják csilingelni közösségi oldalaikon, mennyire állatbarátok ők, rendszeresen posztolgatva egy-egy képet a két csodálatos kutyáról…

...Az a kutya, akivel ugyan foglalkozni kezdtek, ám a mikor realizálták, mennyi idő és munka lenne boldoggá és elégedetté tenni egy választott, kismedve méretű négylábú társat, akkor neki is maradt a kert… Majd nyolc hónapnyi félretevés után odaadták őt egy idős házaspárnak, akikről biztosan tudták, nem fogják napi szinten sétáltatni…

...Az a kutya, akit évtizednyi tanyasi lét és társa plusz otthona elvesztése után sikerült a belvárosi bulinegyed kellős közepébe költöztetni – szintén kerti alapról és szintén zéró sétáltatásról indulva, hirtelen mozdulatoktól, közlekedési eszközöktől félősen… Nem kevés agresszió tört felszínre esetében, érthető válaszképp a felgyülemlett levezetetlen energiákra…

...Az a kutya, akit azért hajított többedik gazdája is menhelyre, mert mégsem „ilyen lovat akart”… Aki közel háromnegyed évi alkalmazkodása, igyekezete, sajátos nyelvű, intenzív és megható szeretet-kifejezése eredményeképp repült egy menhelyre, csak mert a tréner rávilágított a következetlenség és a passzív agresszió állatkára gyakorolt káros hatásaira…

...Az a kutya, aki háztáji munkára született, és aki nem hogy azt nem végezheti, sétálni is elvétve mehet. Nulla szocializáció, nulla új élmény, nulla ismeretszerzés az őt körülvevő szagos, illatos, kalandozásra csábító, izgalmas világról. Hiába a markáns fajtaspecifikum, hiába a követésre született természet, hiába az elképesztő okosság, a tanulásra való vágy és tettre készség. Kétségbeesésében mára már harap. Szemében ott a jogos harag az ember felé, aki semmibe veszi személyisége csodáját, igényeit, szükségleteit. Ő, ha megkérdezik tőle, biztosan nem ezt a fajta létet választja, pláne nem ezzel a tartalommal.

Az ember, noha közvetlenül szeme előtt leledzik, nem veszi észre a kutya pontosan őhozzá hasonló vágyait: foglalkozzanak vele, legyen értelme az életének. Legyen része változatos, örömteli élményekben, legyenek kellemes emlékei. Legyen része szeretetben…

Btk. 244.§ (1) Aki

a, gerinces állatot indokolatlanul olyan módon bántalmaz, vagy gerinces állattal szemben indokolatlanul, olyan bánásmódot alkalmaz, amely alkalmas arra, hogy annak maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza,

b, gerinces állatát vagy veszélyes állatát elűzi, elhagyja vagy kiteszi,

bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Btk. 247.§ (1) Aki gerinces állat részvételével állatviadalt szervez, tart, ilyen állatviadalra fogadást szervez vagy fogadást köt, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Aki állatviadal céljára gerinces állatot megszerez, tart, tenyészt, kiképez, idomít, vagy forgalmaz, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Az állat, a kutya a magyar jogban sokáig tárgynak számított. Bántalmazása rongálásnak minősült. Mostanra élőlényként szerepel a büntetőjogban. Pszichikai bűnsegédként van definiálva a magyar jogban az a személy, aki a sértettet nem fizikálisan bántalmazza, hanem pszichésen, verbálisan vesz részt a bűncselekmény elkövetésében. Jelenleg fenti kategóriák és büntetőjogi fogalmak nem értelmezhetőek, alkalmazhatóak az állatok kapcsán. Napjainkban a(z emberrel szembeni) verbális, pszichés, egzisztenciális bántalmazás sem szerepel büntetőjogi fogalomként a magyar jogban, az állatok sérelmére elkövetett vonatkozásban végképp nem.  

A családon belüli erőszak áldozatává vált kutyusok viselkedése gyakran mutatja a következő jegyeket. Indokolatlan meghunyászkodás a legkisebb, legnyugodtabb korrekcióra és fegyelmezésre. A környezet folyamatos ideges monitorozása séta közben, összerezzenés a legkisebb hangra, legyen az emberi vagy környezeti tárgy keltette hang. Tartózkodó és kitérő viselkedés, a fej elfordítása vagy leeresztése a kutya felé kedvesen nyújtott emberi kéz érintésére, közeledésére. A környezet sokszor látja az ilyen kutyákat nagyon fegyelmezettnek - valójában folyamatos és indokolatlanul erős mentális nyomás alatt élnek, ami miatt "nyugalmuk" nem más, mint beletörődés a megváltoztathatatlanba, depresszió, kiégettség, reményvesztettség.

Mi számít bűnnek? Mi számít bűnnek állati társainkkal szemben? Mi számít saját bűnünknek állati társunkkal szemben? Hogyan hozhatjuk helyre általános érvénnyel és személyes vonatkozásban elkövetett bűneinket, hibáinkat? Mi kell ahhoz, hogy erre is terelődjön figyelem?