Csontot a rosszcsont ebeknek!

A négylábúak egészséges fogazatához elengedhetetlen, hogy a csahosok időközönként őrlődjenek, no nem a gondokon, hanem mondjuk egy ízletes falaton. A csont az egyik legjobb választás, hiszen időben is jó darabig leköti, s ki is fárasztja kedvencünket. Van néhány aranyszabály, amelyeket, ha betartunk biztosak lehetünk abban, hogy a kutyánk rágódása nem csak hasznos, hanem biztonságos is lesz:

Kerüljük a csirkecsontot! A kapirgálók csontozata szilánkosra törik, ez azt jelenti, hogy komoly sérüléseket okozhat a gyomorban, így a csirkecsontot jobb, ha elfelejtjük. Malacunk van a sertés, velős, és lapockacsonttal, ezek egytől-egyig kitűnő választások egy kiadós rágicsáláshoz. Az utolsó ökölszabály a témában, hogy soha ne adjuk nyersen a csontot ebünknek, mindig főzzük meg alaposan a kiválasztott darabot, s csak ezután „tálaljuk”.

Igaz jó móka, ha kedvencünk csendben koptatja a fogait, de heti egy-két alkalomnál többször nekerüljön csont az etetőtálba, mert szorulást, azaz bélrendszeri problémát okozhat a túl sok rágódás.

Van, aki azért ad kedvencének csontot, mert az, az  alapban híg székletét „ráncba” szedi, miközben a keményebb végtermék miatt a bűzmirigy is természetes módon ürül. Van, aki pusztán kedvét leli abban, ahogy csahosából kitör az ösztön a finomság láttán. A „miért” tulajdonképpen mindegy is, ha a „hogyan”-okat betartjuk, akkor rosszcsontunk igazán hálás lesz a kemény falatokért.

Ha tetszett a cikk, és szeretnél értesülni legújabb híreinkről

kérünk lájkold Facebook oldalunkat!