Egészségesebbek a dizájner kutyák, mint a fajtatiszták?

Cavapoo, maltipoo, labradoodle – ismerős? De miről is van szó? Lényegében szándékosan létrehozott hibridekről, például egy adott kutyafajta és egy uszkár (angolul poodle) keresztesével; innen ered a nevekben található „poo” és „oodle” végződés, de más fajtákat is előszeretettel párosítanak a „tenyésztők”. Néhány példa innen, csak hogy lássuk, az emberi ötletességnek aligha van határa...

Labradoodle - Az eredeti hibrid?

Az úgynevezett dizájner kutyák csoportja világszerte egyre bővül. Úgy tartják, hogy ez az új hullám a 80-as években indult el Ausztráliában. Wally Conran, a Királyi Vakvezetőkutya Egyesület akkori menedzsere lehetetlen feladatot kapott: keressen egy olyan kutyát, amelynek nem hullik a szőre. Az indok? Az egyik leendő látássérült gazdi férje súlyosan allergiás volt a kutyaszőrre. Rövidesen megszületett a megoldás: Ms. Conran a vakvezetőkutya-programban résztvevő egyik labradort párosította főnöke óriás uszkárjával.

Két hónappal később világra jött egy alomnyi álomszép kiskutya – a kérdés csupán az volt, mihez kezdjenek a többi kölyökkel? Mivel senki sem akart keverék kutyákért pénzt kiadni, Ms. Conran néhány alapvető marketingfogás segítségével megteremtett egy új „hibrid kutyafajtát”.

Először is kitalált egy vonzó nevet (labradoodle), majd jött a pozitív körítés, mely szerint a „hibrid életerő” miatt sokkal egészségesebbek, mint társaik, ráadásul a szőrük is kevésbé hullik. A marketing bevált: a kölyköket elkapkodták, és hamarosan egyre többen szerettek volna ilyen kivételes kutyát magukénak tudni, bármennyibe is kerüljön.

Tenyésztői körökben többen is felkapták erre a fejüket, ezért elkezdtek kísérletezni, minek eredményeként számos hibrid alom született meg világszerte.

És a dizájner kutyák mellett már meg is voltak a csábító leírások: figyelemre méltó temperamentummal rendelkeznek, kivételesen intelligensek, kiváló fizikai egészségnek örvendenek, és nem utolsó sorban hipoallergének is – tehát innentől kezdve annak is lehet kutyabarátja, aki eddig meg sem közelíthette őket allergiája miatt.

A Psychology Today írása szerint azonban ezeket a tulajdonságokat eddig egyetlen tanulmány sem támasztotta alá. Érdekesség, hogy Wally Conran, a labradoodle megálmodója évekkel később kijelentette, hogy megbánta tettét...

Hol az igazság?

Visszatérve a dizájner-egészséghez: a gének varázsa miatt (szerencsés esetben) a keresztezett fajták gyakran jobb tulajdonságokkal rendelkeznek, mint fajtatiszta szüleik. Keverékek esetében erről számos tanulmány készült, egyik szerint például a keverék kutyák tovább élnek. A tudatos keresztezés azonban megint csak új szemponttal bővíti a kérdéskört.

A közelmúltban az egyesült királyságbeli Hertfordshire-i Királyi Állatorvosi Főiskola kutatócsoportja úgy döntött, hogy górcső alá veszi a hibrid kutyák egészségére vonatkozó állításokat. A kutatók a kutyák 57 leggyakoribb egészségügyi rendellenességére összpontosítottak, a viszonylag enyhe állapotoktól, például bőrproblémáktól, mint az ekcéma, egészen a súlyosabb állapotokig, például a rákig.

Az ötlet az volt, hogy megvizsgálják néhány dizájner kutya egészségi állapotát, és összehasonlítsák azt fajtatiszta szüleikével.

E célból az Egyesült Királyság legnépszerűbb dizájner kutyáit választották ki, nevezetesen a labradoodle-t, a cockapoo-t és a cavapoo-t. Egészségi állapotukat közvetlenül hasonlították össze a fajtatiszta kutyákéval, úgymint az uszkár, labrador retriever, cocker spániel, ill. Cavalier King Charles spániel. 9402 kutyáról gyűjtöttek adatokat.

Mit mond a kutatás a dizájner kutyák egészségéről?

Az általuk elért eredmények nem támasztották alá sem a „hibrid életerő” gondolatát a dizájner kutyáknál, ugyanakkor a törzskönyvezett fajtatiszta kutyák „felsőbbrendűsége” sem nyert bizonyítékot. Az egészségügyi összehasonlítások 86,6 százalékánál nem volt szignifikáns különbség a dizájner és a fajtatiszta kutyák között.

A statisztikailag szignifikáns egészségi állapotbeli különbségek elenyészőnek mutatkoztak: 7% a hibrid kutyákat, 6,% a törzskönyvezett kutyákat részesítette előnyben, ami arra utal, hogy a két csoport közötti egészségügyi különbségek tulajdonképpen elhanyagolhatóak.

Valójában minden kutya keresztezett...

Igazából meg sem kellene lepődnünk a kutatás eredményein. Miért is? Szinte az összes jelenlegi tiszta fajta más-más típusú kutyák keresztezésével jött létre a történelem során, mielőtt a fajta génállománya bezárult volna. A kennelklubok létrejöttével megszületett a kutyafajta, mint jelenség. A szakértők meghatározták, milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie az adott fajtának, és szorgosan el is kezdték törzskönyvezni a standardnak megfelelő ebeket.

Vegyük például az egyik legnépszerűbb fajtatiszta kutyát, a golden retrievert. Sir Dudley Marjoribanks (később Tweedmouth báró) alkotta meg skót birtokán a 19. század végén. Simaszőrű retrievereket keresztezett Tweed vízi spánielekkel, néhány ír szetter, labrador retriever és véreb hozzáadásával. És kész is volt a golden retriever, melyet 1913-ban önálló fajtaként ismertek el.

Vagy itt van a dobermann. Az 1800-as években Karl Friedrich Louis Dobermann, adószedő egyben a helyi gyepmester is volt. Munkájának megpróbáltatásaira keresett megoldást, így pattant ki fejéből a tökéletes őrző-védő kutya létrehozásának ötlete. Számos kutyát keresztezett: a manchester terriertől kezdve az agarakon át később a rottweiler, beauceron és a német juhászkutyák egy korai változata is szerepelt a felmenők között. A dobermann 1908 óta elismert fajta.

A legtöbb jelenlegi fajtatiszta kutya története hasonló lefolyást követett: kezdetben több kutyát kereszteztek egy adott célnak megfelelő fajta létrehozása érdekében, majd a „tenyésztés” révén néhány későbbi módosítás (finomítás) történt, ami valójában csak egy kifejezés a további keresztezésre. George Washington például így alkotta meg az amerikai rókakutyát.

Arról, hogy el kell-e ismerni a dizájner kutyákat önálló fajtaként továbbra is folyik a vita. Fentiek ismeretében viszont a válasz szinte adott lehetne. Ám ehhez számos feltételt kell kipipálni, a kennelklubok szigorú szabályainak értelmében. Ilyen például a fajtastandard: bizonyítani kell, hogy egyedi tulajdonságaik miatt valóban érdemes arra, hogy önálló fajtát képviseljenek, hiszen azok generációról generációra öröklődnek anélkül, hogy jelentős eltéréseket mutatnának. A törzskönyv kiadásához emellett léteznie kell egy nyilvántartásnak is, mely legalább hét generációra visszamenően jegyzi az adott fajtához tartozó kutyákat.

Az Egyesült Államokban a nagy igényre tekintettel már 2007-ben létrejött a Designer Dogs Kennel Club (Dizájner Kutya Kennelklub) a dizájner és hibrid kutyák nyilvántartására.

Összegzés

Mindenesetre ezek az előzmények azt sugallják, hogy a fajtatiszta és a dizájner kutyafajták összehasonlítása valójában a korábbi és jobban ellenőrzött keresztezések összehasonlítása a későbbi (talán inkább alkalmi) tervezői keresztezésekkel, nem pedig két, kifejezetten eltérő típusú kutya között. Így, amint azt a szerzők javasolják, nem lehet meglepő, ha kevés különbséget találunk általános egészségi állapotukban.