Egy kutyatréner történetei - A gyászoló kutyus

Aktivitás a gazdival, nevelés, szeretet – ezek biztosítják kutyája jólétét.

Panyi Zita diplomás kutyatréner segít a kutya-gazdi kapcsolat harmonizálásában.

panyizita.hu

Az idő előrehaladtával és a nappaliban elfogyasztott kávék számának megugrásával mind többet láttam abból, mennyire érzékeny lelke van Bütyinek és mennyire stramm ez az északi típusú szőrmedve. Rengeteget sétáltunk együtt, volt, hogy a Gellért-hegy tetejéről gyalogoltunk Kelenföld kertvárosi részéig Bettivel és kutyáinkkal. Ezért sem tudtam legbelül „hová tenni” a hírt Mofó váratlanul diagnosztizált betegségéről. Egy napon pedig átkelt a szivárványhídon.

Bütyihez egyetlen kutya sem állt soha oly közel, mint a társa. Derekasan viselte, rejtette a fájdalmát, minden nap hiányolta Mofót. Sok puszit adott ő ezalatt a gazdinak vigasztalásképp, odatartotta a buci fejét is mind a negyvenvalahány kilójával, ám az emberhez hasonlóan őt is elérték a gyász fázisai. Így jutott el a dühig, ami esetében agresszív megnyilvánulásokkal tűzdelt poszttraumás stressz-szindrómaként jelent meg.

Visszatértek morgós epizódjai az emberek felé, szúrós szemmel méregette az idegen kutyákat. Velem szemben sem mutatott épp mindig jó szándékot és Betti irányába is megnövekedett az engedetlen megmozdulások száma. Ideje volt közbeavatkozni. Hasonló esetben nem elég az engedelmes-alapok frissítése és az otthoni kedves vezetői technikák következetes betartása. Értelemszerűen ilyenkor nem várható el a gazditól sem, hogy stabil vezetője legyen kutyájának, hiszen ő is keményen küzd a gyásszal. Muszáj tehát hosszútávon lehetőséget adni a gyászoló kutyusnak, hogy fizikai mozgásba ölhesse fölös energiáit, a dühét, máskülönben akár veszélyessé is válhat. Igen ám, de kánikulában nem célszerű futni vagy gumit húzni egy közel 8 éves, nagytestű kutyával. Ergo a puller, a hosszúra nyúlt apportozás és vadászbotozás is kilőve. Koronavírus idején pedig az ember lánya különösen nem rohangál kutyás strandra a kedvencével, ahogyan falkatúrázni sem viszi. Marad a futópad, mint lehetőség egy klimatizált lakásban.

Egy lépés előre, kettő hátra. Bütyike kitalálta, hogy minden dacát és ellenkezését beveti a futópad ellen. Jó ötletnek tűnt számára szabotálni ez irányú törekvésünket. Ezt persze kiterjesztette a tréningekre is. Megszűnt a szabályos láb mellett követés, mikro-vicsorgást mutatott a jutalomfalat elvételekor, levegőnek nézte a gazdit. Korábban gond nélkül átvehettem a pórázát és bármilyen kutya mellé odavezethettem a legváltozatosabb környezetben. Most szemmel láthatóan kereste, provokálta, várta az emberrel szembeni fizikai konfrontáció lehetőségét. Készült…

Minthogy alapelvem viselkedéskorrekciós munkánál a nyílt fizikai konfrontáció kerülése, ezúttal is kihagytam a „pufajkába öltözött ember keménykedését”. Meglehetősen idejétmúlt és vitatható következményekkel jár hasonló esetben az a nézet, miszerint beöltözik egy ember védőfelszerelésbe, hagyja, hogy így harapja meg a kutya, akiben vélelmezetten erre csökken a feszültség és utána minden szép és jó. Vagy igen, de többnyire nem… A védőfelszerelés ugyanis előbb-utóbb eltűnik, ott marad egy család „pőrén”, a kutya pedig megtapasztalta, hogy a sajátjaként számontartott területen sikeresen hajtott végre egy ember elleni fellépést!  Ami csak közelebb hozza a következőt. Lehetőleg azzal a családtaggal szemben, aki fizikailag gyengébb vagy aki kevesebbet foglalkozik a kutyussal. Így juttatható el remekül egy harcikutya a gyakorlottabb kivitelezésű, pontosabb helyzet-felméréssel járó, tehát tudatosabb ember elleni támadásig. Ugye mondanom sem kell, fölösleges és embertelen efféle mentális állapotba űzni egy eleve instabil, gyászoló kutyát? A poszttraumás stressz-szindróma kezelése ennél azért árnyaltabb megoldásokat kíván…

Felkészítettem Bettit, hogy hosszú hetekig, talán hónapokig fog tartani a munka. Nem két nap lesz, mire megérteti a kutyussal, hogy csakis az általa kínált feszültség-csökkentési módozatot van lehetősége egyedül választani. Ezalatt higgadtan kell reagálni a kutya próbálkozásaira. Szem előtt tartva az emberek és más állatok biztonságát, a prevenciót. Ésszel és pontos testbeszéd alkalmazásával elkerülni az ütközési pontokat.

A teljesség igénye nélkül ennek néhány eleme:

• kevés beszéd, lassú mozgás
• a kutyus közelében eleinte nem fordítani hátat, nem lehajolni, nem guggolni
• tudatos figyelem-adás a kutyának: kizárólag békés, engedelmes állapotban és feladatok pontos teljesítésekor
• tál helyett kézből etetni feladatok jutalmaképp, eleinte inkább külterületen
• kerülni a kihívó gesztusokat, mint kutya fölé hajolás szorosan, hosszasan nézni a szemébe
• sok-sok pozitív megerősítés, a rész-teljesítések azonnali dicsérete
• a kutyus számára kiszámítható napirend tartása
• közös birtoklásos játékok (huzakodás) mellőzése – helyette mozgásos/ügyességi feladatok
• ismételt szájkosárhoz szoktatás, mintha kölyök lenne
• negatív irányú reflexfolyamathoz köthető feladatok gyakorlása (például helyben maradás)
• otthoni kedves vezetői technikák megerősítése
• pórázos otthoni gyakorlatok bevezetése
• egységes fellépés a család részéről, azaz mindenkinek tartania kell fentieket, máskülönben a másik gazdi gyengül vezetői minőségében egy instabil, nagytestű kutya előtt

A videóban látható, mennyire apró lépésekkel és lassan lehetett haladni induláskor. Sokszor visszatérve egy korábbi rész-eredményhez, fázishoz. Ez teljesen rendben van. Nem verseny, hanem lelki folyamatokhoz igazodó érzelmi állapot megváltoztatása, végül viselkedés-elemek megváltoztatása mindez. Hovatovább a futópaddal két legyet ütöttünk egy csapásra. Egyrészt tényleg jó eszköz a fizikai lemozgatásra, másfelől az ember helyett egy tárgy lett a gyűlölt ellenség. Ha valamin lecsapódik egy ekkora kutya dühe, ellenkezése, az inkább egy élettelen tárgy legyen, semmint egy élőlény.

Bütyike mindennapjainak mostanra része lett a futópad. Naponta tölt rajta egy kevés időt. Kap is elismerésül sok dicséretet és finom sajtot, ami a kedvence. A gazdival szemben folyamatosan szűnnek meg nyílt agressziós jelzései, egyre többet tartózkodik más kutyusok társaságában. Mi hozott végül eredményt? Hogy igazodtunk az életkörülményekhez, több pontról támogattuk a javulást: vezetői technikák, engedelmesség frissítése, fizikai lemozgatás, pozitív megerősítéses technikák, nem utolsó sorban Betti és én is megőriztük a kutya előtti méltóságunkat. Gondolj csak bele! Vajon mennyire lenne egy ragadozó állat szemében hiteles annak az embernek a vezetése, akit már sikerült fenéken harapnia, netán földre vinnie? Ehelyett mi választottuk meg, mely módon reagálunk az ő nyílt kihívására. Ez pedig a figyelem tudatos adagolása, a feladatok általi önbecsülés egészséges megerősítése volt. Javulást hozott még a következetesség, a türelem és az, hogy tiszteletben tartottuk érzéseit, nem akartuk azokat erőszakkal megváltoztatni.