6 tévhit a nagytestű és óriás kutyákról, amit nem kell feltétlenül elhinni

Méretük és megjelenésük, kiállásuk tekintélyt ébreszt mindenkiben, bármerre is járnak. Az óriásokat övező előítéletek sajnos aggodalmat és félelmet is kelthetnek az emberekben, holott legtöbbjüket kenyérre lehetne kenni. Ideje eloszlatni a tévhiteket!

1. Nem élhetnek lakásban

Hiszen olyan nagyok, hogy el sem férnek kis helyen. Tény, hogy több helyet igényelnek, mint kisebb társaik, de szinte minden kutya jól érezheti magát kevesebb négyzetméteren is, amennyiben megkapja azt a törődést és foglalkozást a gazdiktól, amire vágyik. Egy nagytestű eb sem kivétel ez alól: séta, mozgás, játék és társaság, egészséges táplálás, pihentető alvás, és sok-sok szeretet.  Minden, ami boldoggá és kiegyensúlyozottá tesz egy kutyát, mérettől függetlenül!

Ne feledjük a tanulást sem, hiszen a "nagyok" is okosak és szívesen sajátítanak el új dolgokat a gazdival együtt - legfeljebb valamivel több idő és segítség kell nekik hozzá.

2. Ölbekutya? Kizárt!

Habár technikailag olykor nehezebben kivitelezhető, mint egy 5-10 kilós kutya esetében, egy óriás is tud igazi óriásbébiként viselkedni. Ha azt hinnénk, ők nem igénylik az ember közelségét, nem szeretnek bújni, a kedveskedéstől meg feláll a hátukon az összes szőr, ennél távolabb nem is állhatnánk az igazságtól.

Legjobb barátunk, amennyiben tényleg úgy kezeljük kicsi korától fogva, bizony meg fogja találni a módját, hogy odaférkőzzön hozzánk, és legalább rátegye a lábunkra a mancsát. Vagy a kezünkbe. Aztán a másik praclit is, míg végül felkászálódik a kanapéra, és velünk együtt befoglalja. Ha tényleg nem jön össze, mert akkorára nőtt, megelégedhet annyival is, hogy nekidől a lábunknak, és boldogan fogadja a dögönyözést, simogatást, pocakvakargatást.

3. Nem férnek meg a gyerekekkel

Valóban? A hatalmas négylábúaknak hatalmas a szíve is, telis-tele kedvességgel, szeretettel. Nem lehet ráhúzni egyik kutyafajtára sem, hogy „gyerekbarát” vagy éppen „nem jön ki a gyerekekkel”. Ez nagyban függ az adott kutya hátterétől, személyiségétől, tartási körülményeitől és ahogy már említettük, számtalan más tényezőtől is. A kicsik még nincsenek tisztában saját erejükkel és azzal, hogy amit tesznek, az fájdalmat okozhat másoknak. Igen, a kutyának is!

Eleinte a simogatás helyett csak paskolgatni, ütögetni tudják az ebet, hol kevésbé, hol erősebben. Belekapaszkodnak a bundájába, meghúzzák a fülét-farkát, a kölyköket és apróbb kutyákat felemelgetik (aztán leejtik), és sorolhatnánk még. Hiába nem szándékos részükről mindez, ezeket nagyon-nagyon kevesen tűrik el. Mindegyiküknek meg kell tanulniuk egymás határait, és azt is, hogyan játszanak szépen, biztonságosan egymással. Nem véletlenül hangzik el annyiszor, hogy kutya és gyermek csakis felügyelet mellett legyenek együtt!

• Kutyák és gyerekek - 10 dolog, amit feltétlenül tudniuk kell​

​

Egy nagytestű kutya körül plusz figyelemmel kell lenni, hogy még játékból se telepedjen rá a gyerekre, mert könnyen sérülés lehet belőle. Az erősebb őrző-védő ösztönnel megáldott ebek feladatuknak tekinthetik a gyengébbek védelmezését, ezért sétákon és vendégek érkezésekor is gondosabb figyelmet igényelhetnek. Megfelelő nevelés és gondoskodás mellett kiváló társ lehet egy bundás óriást is.

4. Őrző-védő kutyából házikedvenc?

Igaz lehet ez egy retrieverre, aki jókedvében még kávét is főz a betörőnek, de azért ezt a képet sem lehet minden nagytestű kutyára ráhúzni, hiszen legtöbbjüket éppen olyan feladatokra tenyésztették ki, melyekhez fizikai erő, szívósság, kitartás és ellentmondást nem tűrő fellépés szükségeltetik. Elég csak arra gondolni, ha meglátunk a kapu mögött egy 60 kilós szőrmókot! Hamar összeszorul az ember torka, és inkább csendesen továbbáll. A birkanyáj vagy marhagulya körül szolgálatot teljesítő óriások ugyanúgy távolságra intenek, mint a gazda portáján figyelő óriások. Természetesen akadnak kivételek is, hiszen minden kutya egyedi jellemvonásokkal és tulajdonságokkal rendelkezik.

• 14 kutyafajta a család védelmére

​

​

5. Hajlamosak az agresszióra

Előző pontunkkal szoros kapcsolatban áll e feltételezés, méghozzá jó okkal. Egy masztiff vagy német dog láttán is elgyengülhet a lábunk, de közepes és kisméretű társaikkal összehasonlítva valószínűleg meglepődnénk, melyikükbe szorult több tettrekészség. Abból, hogy egy eb nagyobbra nőtt az átlagnál, még nem kell azt a következtetés levonni, hogy nyilvánvalóan agresszív is lesz felnőtt korára. Rengeteg múlik azon, milyen körülmények között tartják, hogyan bánnak vele kiskorától fogva, milyen nevelést kap, és még megannyi tényező befolyásolja a kérdést. A gyengéd óriások nagyszerű családtagokká válhatnak a fajta alapvető tulajdonságainak és a kutyák viselkedésének ismeretében.

Tipp: Ha idegen kutyával találkozunk, legyen bár apró vagy hatalmas, mindig fontos, hogy körültekintőek legyünk, és kérdezzük meg a gazdát, odamehetünk-e ismerkedni vagy sem.

6. Lusták és könnyen elhíznak

Nem könnyű megmozgatni 50, 60, 80 kilogrammot, de ha beindulnak, a maguk komótos módján nagyon aranyosak tudnak lenni, például játék közben is. És a simiznivaló buci fejével meg a nagy szemeivel olyan szépen tud nézni, hogy a gazdinak hamar ellágyul a szíve. Hiszen egy aprócska falatból nem lehet baj. Sok-sok aprócska, pláne nagyobbacska falatkából viszont idővel igen – függetlenül attól, hogy mini vagy maxi méretű a kutya. Maradjunk az előírt adagolásnál, és a finomságokkal bánjunk csínján. Kerüljük a túlásba vitt etetést, fizikai megerőltetést, terhelést!

Testfelépítésük miatt hajlamosabbak lehetnek a csontokat és az ízületeket érintő problémákra, ezért már a kezdetektől komoly hangsúlyt kell fektetni a mozgás mennyiségére és minőségére, valamint a különféle állatgyógyászati kiegészítőkre. Erről minden esetben kérjük ki állatorvosunk véleményét!

Mindenkinek fontos az életkorának, temperamentumának és egészségi állapotának megfelelő testmozgás, amely minőségi táplálással kombinálva hozzájárul ahhoz, hogy sokáig magunk mellett tudhassuk kedvencünket. Vigyázzunk rájuk egy életen át!