Egy kutyatréner történetei - Viadalból az életbe

Aktivitás a gazdival, nevelés, szeretet – ezek biztosítják kutyája jólétét.

Panyi Zita diplomás kutyatréner segít a kutya-gazdi kapcsolat harmonizálásában.

panyizita.hu

Képzelj el valakit, aki nagyon szereti a boxer kutyusokat, szívesen nevelne egy kölyköt. De kölyök helyett egy gerincbetegségig elhanyagolt, felnőtt boxer kislányra lel. Egy vidéki zsáktelepülés legmélyéről kutyamentő szervezethez került, pusziosztó gépezet személyében. Igen ám, csak van mellette egy amerikai staffordshire terrier fiúcska. A két kutya pedig szerelemmel ragaszkodik egymáshoz, elválaszthatatlanok. 2 in 1 – erre mondják. Evidens: csakis együtt örökbefogadhatóak. A gazdi szíve megesik rajtuk, dönt: kertes házba költöznek. Szinte azonnal tréneri segítséget kérnek. Nem, én nem itt jövök a képbe. Kicsit később.

A Kolléga, aki kiment házhoz megnézni a kutyákat, úgy döntött: az ő szakmai tapasztalata hozzájuk bizony kevés. Engem ajánlott a gazdiknak. Mint utóbb kiderült, hónapok óta figyelemmel követte munkásságom. Tudta, sok „reménytelennek” mondott kutyus landol nálam. A kiskutyát persze elvállaltam (nekem a 80 kilós cucmák is kiskutya). A Kollégával egyébként azóta is szuperül együttműködünk. Megosztjuk tudásunk és segítjük egymást. Köszönet és hála Neki, amiért megismerhettem ezt a csodálatos, aranybarna, hatalmas szívű fiúcskát!

Térjünk is vissza hozzájuk. A viadaloztatás lényege: a kutya vagy öl más kutyát vagy őt öli meg más kutya. Agressziója felerősítése érdekében szurkálják, vizes hordóban „edzik”, esetenként vízzel és árammal kínozzák. El lehet képzelni, milyen szocializációt eredményez ez fajtársak felé és milyet az ember irányába! Nagy barátom bizony nem hagyta magát, ő életben akart maradni. Extrém veszélyessé vált viselkedése. Nem lehetett megfürdetni, mert kád vagy akár a kerti slag látványára is nyílt agressziót mutatott. Lehetetlen volt vele víz fölötti, rácsos hídhoz menni, mert megmakacsolta magát és lecövekelt. Rosszabb esetben látszott a szemén, mindjárt elborul és abban nem lesz köszönet. Az pedig nem volt kérdés, mit tesz, ha szájkosár nélkül elér bármilyen kutyát. Az idegen kutyák megjelenése számára összekapcsolódott a fájdalommal, az életéért való küzdelemmel. Innét indultunk.

Míg szerető családban szocializálódott kutyáknál képzési alap az engedelmes tréning, itt először a bizalmat kellett felépíteni. Hogy a gazdi szavának súlya legyen a kutya szemében. Persze hogyan korrigálj kutyát addig is, ha nem bízik benned…?  

Javaslatomra először a figyelmet adagolta a gazdi tudatosan. Akkor nézett kutyusára, akkor beszélt hozzá és akkor simogatta meg, ha kért tőle valamit és a kutya figyelt rá, teljesítette. Szakmailag ezt hívják a megerősítő visszajelzések (szemkontakt, beszéd, érintés) megvonásának, részleges kizárásnak.

Megszűnt a tálból evés. A kutyuli kézből kapta napi élelem-adagját, ha nyugodt maradt egy helyzetben vagy ügyesen teljesítette feladatát. Hibázásnál pár perccel később lehetősége volt javítani, nehogy éhen maradjon szegény pára. Az okosodáshoz kell a tápanyag. Haspóknak fokozottan.

Speciális mozgásformákat javasoltam az extrém fizikumú, traumatizált kutyusnak. Miért? Mert sok bennük a felgyülemlett energia, feszültség. Ezeket le kell vezetni. Ilyen például a futás, pullerrel való apport és ugrásos gyakorlat, vadászbotozás, súlyhúzás, lógatás (egy faágra vagy szerkezetre rögzített harapótárgy vezényszóra történő fogása úgy, hogy a kutya két mellső vagy mindegyik lába felemelkedik a talajról).  Itt flexibilis kötéllel vigyáztunk a fiúcska ízületeire. A képlet egyszerű: a fáradt szőrmók nyugodt szőrmók. És inkább az edzésbe fáradjon ki, mint más állatok vadászatába. A gazdi elmondása szerint nagyon élvezte a mozgás utáni vakarászós masszázst.

Végül megmutattam a kedves vezetői technikákat. Ezek több okból jók. A gazdi a kutyák testbeszédét megtanulva fejezheti ki vezetői pozícióját. Nincs fizikai konfrontálódás. Megnyugtatható velük a kutyus.

Amikor mindezek olajozottan működtek, jöhetett a staffi óvatos hozzászoktatása más kutyákhoz. Eleinte nagyokhoz, mint ő. Utána kicsikhez. Kitapogattam az ingerküszöb-szintjét, majd fokozatosan növeltem azt. Végül az ingerküszöb-szint feletti ingerekre tanítottam meg jól reagálni. Nagyon fontos: nem hibázásba kergetéssel tanítok egy kutyust. Pontosan kell őt felmérnem, hogy senki ne sérüljön. Az egész folyamatot ellenérzékenyítésnek, azaz deszenzitizációnak hívják.

Sokszor nem hálás feladat, de meg kell értetnem a gazdival a reális és az irreális elvárás közti különbséget. Itt reális elvárás a kutyussal szemben, hogy más kutyák között pórázon, szájkosárban ne támadjon ki. Ne mutasson agressziót, ne tépje ki a pórázt a gazdi kezéből. Ne öljön és ne harapjon meg más élőlényt. Reális elvárás, hogy képes legyen engedelmes feladatok teljesítésére más kutyák mellett. Irreális pedig azt várni, hogy ez a kiskutya szájkosár nélkül, boldogan szaladgálva pajtizzon vadidegen kutyákkal erdőn-mezőn és a városban. Nem fog.

Bőven megelégszünk azzal, hogy mélyen szereti kis boxer társát. Bízik benne. Ő a kutyacsaládja. Segíti őt elviselni fájdalmait, odabújik hozzá. Tudom, érzelgős vagyok, de gazdi a megmondhatója, nem egy tréning végén pityeregtem el magam azon, mennyit hajlandó fejlődni ez a gyönyörű, nemes, csodálatos kutya! Mit meg nem tesz gazdijai öröméért! Meseszép látni azt is, ahogyan otthon foglalkoznak vele. Szlalom-rudakkal gyakorolnak, megtörtént az ivartalanítás. Már el lehet vele menni a Dunához pancsizni meleg napokon. Nemrég kezdett el hétvégente sétálni szomszéd kutyussal. És szintén mérföldkő: sor kerülhetett az első szájkosár nélküli pillanatokra is kiskutyák társaságában – szigorúan tréneri felügyelettel! (Enélkül hasonló előéletű kutyussal senkinek nem javaslom próbálgatni, mi történne!)

Személy szerint egy dolog azért van, amit képtelen lennék tolerálni bucifejű barátomnál… Milyen vállalhatatlan szokás már az, hogy hétvégén is fél 6-kor kelt?!