Kutyakekszeket és játékokat hagynak a látogatók a 150 éve elhunyt, hős kutya szobránál

Pitbull, amerikai staffordshire terrier - ha meghalljuk e szavakat, szívünk hevesebben kezdhet el dobogni. Akár pozitív, akár negatív értelemben, de aligha akad olyan ember, akikből ne váltanának ki valamilyen reakciót. Volt idő, mikor népszerűségüket elsősorban odaadó természetüknek köszönhették, hiszen félelmet nem ismerve, hűségesen vigyáztak családjuk életére és javaira. Közéjük tartozik Sallie Ann Jarrett is, aki megannyi társához híven bebizonyította, mi mindenre képes egy kutya a szeretteiért.

Bronzszobra az amerikai polgárháború (1861-1865) egyik legvéresebb küzdelmének emlékhelyén található: Sallie békésen pihen az emelvényen, feje a mancsain nyugszik, ám tekintete elől semmi nem maradhat rejtve. Felügyeli a környéket és csapatát, ahogy másfél évszada is tette a gettysburgi csatában.

E bátor négylábú történetét oly sokan szívükbe zárták az idők során – és tiszteletük jeleként a mai napig különféle ajándékokat helyeznek el a szobra körül.

1862 őszén, egy bájos ifjonc csatlakozott a 11. Pennsylvaniai Önkéntes Gyalogezredhez, és kedves jellemének köszönhetően az eb rövidesen a katonák kabalája lett. Ahogy a harctérre masíroztak, a kiskutyát is magával ragadhatta a hév, és követni kezdte őket. Ott ugrándozott az emberek lába körül, mindenkivel örömmel barátkozott, ahogy mondani szokás „mindenkihez volt egy jó szava”. A játékos kölyök által a katonák újra felidézhették magukban a polgárháború előtti életüket, amely nehézségekben bővelkedhetett ugyan, de mégis szeretteik, családjuk körében tölthették a mindennapokat.

„A kutya folyton a nyomukban volt, bármerre is jártak, később még egy anekdotának is híre ment. Állítólag csupán három dologra ugatott: a nőkre, a felkelőkre és a demokratákra. Mi is lenne ebben meglepő? 1861 és 1865 között Abraham Lincoln, az Egyesült Államok első republikánus elnöke vezette az országot, hívei pedig gyakran megszólták az ellenzéki demokratákat, amikor csak tehették. – mondta el Christopher Gwinn, a Gettysburg National Military Park oktatási vezetője.

Sallie olyannyira a magáénak érezte csapatát, hogy a csatamezőre is velük tartott. Elfoglalta helyét a tűzvonal végén és alaposan megugatta az ellenséget. A gettysburgi csata (1863. július 1-3.) első napja azonban tragédiába torkollott, a katonák nem tudták tartani állásaikat, és visszavonulót fújtak. A nagy kavarodásban a kutya is eltűnt, attól tartottak, nem élte túl a támadást.

A küzdelem három hosszú napon és éjen át folyt, s miután elcsitult a zaj, az önkéntes gyalogság visszatért a helyszínre, hogy eltemesse halottait. Legnagyobb meglepetésükre ott várta őket Sallie. Hűségesen vigyázott elesett bajtársaira. A kép örökre beégett a katonák elméjébe, és hírét vitték a hős kutyának, aki a legrémisztőbb időkben sem hagyta magára azokat, akiket szívébe fogadott. Bár a megpróbáltatások nyomot hagytak rajta, végigkísérte az ezred útját, mígnem 1865 februárjában egy újabb pusztító csatában őt is elérte a vég. Barátai ekkor letették a fegyvert, és az ellenséges erők támadása alatt, folyamatos puskaropogás közepette helyezték végső nyugalomra a négylábú harcost.

„Sallie története kitörölhetetlenül átszőtte emlékeiket, áldozata sok szempontból a gyalogság hatalmas veszteségeit vetíti elénk. Embertársai iránti elkötelezettsége és odaadása olyasmi, ami előtt tisztelettel szerettek volna adózni.” Így készülhetett el az emlékmű, melyen a hűséges kutya is előkelő helyet kapott.

Az egykori harc színterén kialakított parkot rengetegen látogatják napjainkban is, és nem feledkeznek meg a négylábúról sem: játékokat, jutalomfalatokat, kekszeket, virágokat, botokat és még pénzérméket is hagynak a mancsánál.

„Sallie történetét talán éppen a csodálatos lénye teszi felemelővé. Nem támadt rá az ellenséges katonákra, és nem harcolt foggal-körömmel az emberek háborújában. Egyszerűen ott volt azok mellett, akiket megszeretett, hűségesen vigyázta álmukat, és a fájdalom, halál tragédiájának óráiban sem hagyta el azokat, akik gondoskodtak róla, akik fontosak voltak a számára.”

Hasonló tisztelet övezi, Rex, a hűséges barát szobrát is:

Megható hagyomány: a látogatók botokat hagynak a 100 évvel ezelőtt élt kutya sírjánál - Könnyű - Kutyabarát helyek

Szerző: S.Zs. Kategória: Könnyű Mindig látni egy-két, vagy akár több botot a kis sírhelynél, mely egy legjobb barát emlékét őrzi.