Erdélyi magyar katolikus pap lett kutyaszánhajtó világbajnok

Az olaszországi Millegrobbeban megrendezett FISTC sprint kutyaszánhajtó világbajnokságon fantasztikus eredményeket értek el a magyar versenyzők, Kiss Attila pedig meg sem állt a világbajnoki címig hat kutyás szibériai husky fogatával. A versenyen szerzett élményeiről saját maga írt egy beszámolót, mely által mi is átérezhetjük, milyen is egy ilyen világverseny:

"Február 15-én, húszórai utazás után megérkeztünk egy csodaszép helyre: Millegrobbéba. A hely egy hegy tetején van, egy hatalmas tisztás szélén volt a Stake out. Egy francia csapat mellett kaptunk helyet. Kikötöttük a kutyákat, és enni adtunk nekik. Úgy sajnáltam őket, mivel már 24 órája nem ettek, így dupla adagot adtam nekik – ez később hibának bizonyult. Szép napsütés és 10 °C fogadott. Szerettük volna megnézni a pályát, de még minden homályos volt, senki nem tudta, mekkorák a távok, hol megy a kategóriánkénti pálya. Február 16-ára, csütörtökre mindenki megjött: következett a kutyák mikrocsip-ellenőrzése és a csiplista leadása. Este a nemzetek felvonulásánál nem akart a reflektor világítani. Mindenki megkapta a rajtszámot, a rajtidőt, az is kiderült, hogy nekem az olaszokkal és a franciákkal kell megküzdenem. Egyeseket ismertem, például Luca Castellettát, az előbbi világbajnokot. Beindult a gyomorideg. Február 17-én, pénteken reggel 10 óra 16 perckor volt a startom. Előttem egy olasz és két francia versenyző indult. A start után két kilométerrel beértem az előttem induló franciát, aki a többszöri „Stop Trail” kiabálásomra sem állt meg, így a mély hóban kellett előznöm. Aztán hat kilométeren utolértem a már összetorlódott másik két csapatot, Quenette Francist és Simone de Ferrarit. Őket nagyon gyorsan megelőztem, és jött a sorsdöntő útkereszteződés: egyenesen előre A-O, balra B és SKJM. Itt szépen letértünk… és én másfél kilométeren keresztül gondolkoztam, hogy jó volt-e… Aztán jött a halálos emelkedő: három és fél kilométeren keresztül nagyobbnál nagyobb emelkedők voltak… Néha úgy éreztem, a vezérkutya mindjárt az ölembe pottyan… Nézett is vissza, mintha mondta volna: barátom, ez így nem jó! Aztán felértünk a hegy tetejére… Mindenki nagyon elfáradt. Még hagytam hogy 500 métert trappoljanak, aztán felcukkoltam őket, és a finisig vágtáztunk. 40 perc és 30 másodperc volt az időnk. Aztán jöttek a többiek, fel sem figyeltem, hogy Vincent Pascal csak 27,3 másodperccel maradt el, mivel ő utolsónak indult, és utánam, harmadiknak érkezett be, két négyes fogat után. Három csapat eltévedt, így ők a 13,97 km helyett 17,8 km-t mentek, ami több mint 1 órájukba telt. Így kialakult az első három helyezett sorrendje azok között, akik nem tévedtek el.

Másnap szerettem volna elrugaszkodni az engem követőtől, de valamiféle gikszer miatt az 1 perc 5 másodpercből csak az 5 másodpercet adták hozzá az ő idejéhez, úgy jött ki a számolás, hogy csak ennyivel rosszabb idővel ment, mint én. Odakinn 12 °C-os volt a levegő, a hó –4 °C-os. Némely helyen már latyakos volt a pálya, de mi tartottuk magunkat, és újra egy 40 perc 52,9 másodperces időt hoztunk. Így a távolság 33 másodpercre nőtt köztem és az utánam következő között. Vasárnap reggel felkelve azt határoztam, nem bízom a véletlenre a dolgot, megbeszéltem a vezérkutyáimmal: ma minden lehetőt bedobunk, győzni kell! Valahogy a két vezér nyugodtabb volt, mint az előző napokban. Fél egykor volt a start. Nagy lendülettel indultunk, aztán a pálya a 9. kilométernél teljesen latyakos volt, két-három méteren eltűnt a hó is. De pedáloztam, ha kellett, ha nem. Így 38 perc és 19,5 másodperces időt produkáltunk, ami a mezőny legjobb ideje lett. Világbajnokok lettünk! Ha jól tudom, ez az első világbajnoki érem Magyarországnak (magyar színekben versenyeztem). Gratulálok a kutyáimnak: a fenomenális két vezérnek: Girónak és Tiszának, a két juniornak: Macinak és Patricknak és a két fáradhatatlan húzókutyának: Luckynak és Deamernek. Gratulálok az ellenfeleknek, a franciáknak és az olaszoknak és mindenkinek, akik ide segítettek. Isten fizesse meg mindenki jóságát és szeretetét! Mindent Isten legnagyobb dicsőségére!"

A FISTC sprint kutyaszánhajtó világbajnokságon az Északi Szánhúzó Kutyások Sportklubja (ÉSZKSK) színeiben induló magyar versenyzők és eredményeik kategóriáikban:

• Both Sebestyén - 2 kutyás szibériai husky fogattal - 3. hely,
• Kiss Attila - 6 kutyás szibériai husky fogattal - 1. hely,
• Köffer Ákos - 2 kutyás szibériai husky fogattal - 5. hely,
• Köffer Lajos - 4 kutyás szibériai husky fogattal - 5. hely,
• Rosner Gábor - 2 kutyás grönlandi kutya fogattal - 2. hely.

Szívből gratulálunk mindenkinek fantasztikus eredményeiért! 

Kiss Attilával a RomKat.ro készített egy interjút, melyben erről a különleges sportról, kutyáiról és a versenyről beszélgettek. Ide kattintva elérhető!