Étel- és játékféltés - Mi a megoldás?

Rosszabb helyzetben a „személyes” dolgokra irányuló őrzés, már egészen kicsi korban, akár néhány hetesen kialakul. Ennek hátterében egyértelműen a kutya természete áll, ritkábban egy meghatározó, negatív esemény, hosszabb távú éhezés, vagy utcán töltött idő. Ilyen esetben nehezebb a szocializáció, sok gazdi fél is kutyák közé menni a kiszámíthatatlan kölyökkel, az otthoni engedékenységről nem is beszélve. Ez egy igen negatív kimenetelű körforgássá alakulhat, ahol a gazdi egyre jobban fél, a kutya pedig felülkerekedik, és mindenért támad.

Kezdeti stádiumban sokat segíthet az alap engedelmesség.  Az „ül”, „marad”, „hagyd”, „tied”, és „elég” vezényszavak megtanítása, és a megfelelő helyzetben való alkalmazása gondolkodásra, a feladat teljesítésére, ezáltal a helyes viselkedésforma elsajátítására sarkallja a négylábút. Úgy etessük meg, hogy kizárólag a”tied” hallatán nyúljon hozzá az ételhez, üljünk mellé, beszéljünk hozzá. Ezt egész életén át be kell tartani.

Ha az egyszerű módszer nem használ

Egy hosszabb, de annál kifizetődőbb technika a kutya kézből etetése. Ekkor akarva-akaratlanul megtanulja, hogy az élelem tőlünk származik, általunk jut táplálékhoz, tehát ha nem viselkedik elég jól, nem kap.

Kezdetben táppal etessünk. Üljünk le mellé, fogjunk egy marék ételt, és adjuk oda a kezünkből. Ez ismételhető jóllakásig. Másnap szintén a markunkból kapja, kisebb adagokban, de már a táljába téve. Ismételjük több napig az eljárást, akár úgy is, hogy a tálba tett adagokhoz csak a „tied” vezényszó elhangzása után juthasson hozzá. 2-3 hét elteltével a maréknyi mennyiségeket növelhetjük, adhatjuk úgy a következő adagot, hogy a kutya még egye az előzőt. Ezáltal megszokja, hogy a kéz nem bánt, ő az élelem forrása. Ismételten egy huzamosabb idő után válthatunk az egész adagos etetésre, de közben nyúljunk a táljába, kevergessük az ételt, emeljünk ki adagokat, és adjuk úgy neki, valamint ne felejtsük el a vezényszavakat alkalmazni.

Nehezítésként a marékból etetést, és tálból etetést elvégezhetjük barátokkal, kollégákkal, családtagokkal, hogy megbizonyosodjunk az őrzés megszűnéséről. Végül ismételjük meg az egész procedúrát nyers, vagy főtt hússal, de már sokkal rövidebb idő alatt.

Megoldás a játék, vagy terület féltésére

Az eset keményebb dió, mert egy séta, vagy családi összejövetel alkalmával is megtörténhet. A megoldáshoz elengedhetetlen a kutya kiismerése, állandó figyelem alatt tartása, és az azonnali, gondolkodást nem tűrő reakció. Az alap vezényszavak ismerete (kibővítve az „állj meg” használatával) itt szinte kötelező.

Megelőzésképpen arra is oda kell figyelnünk, hogy nincs-e a közelben másik kutya, amikor játszani kezdünk, majd időben észrevenni, ha valaki közeledik. Ekkor vegyük el kedvencünktől a játékot, érjük el, hogy figyeljen ránk, és kérjünk tőle feladatokat, amíg elhalad mellettünk a másik eb. A figyelem lekötése elvonja gondolatait a játékról, a gazdira fog koncentrálni. Ez nagyon hosszú folyamat, de igyekezzünk minden erőnkkel azon lenni, hogy fenntartsuk a figyelmét. Később alkalmazhatjuk a módszert akkor is, ha nála van a labda. Ha támadásra kerülne a sor, egy határozott „áll meg”, vagy „fekszik” könnyen kizökkenti. Abban az esetben, ha ez nem elég kapjuk el a grabancát, és késztessük megadásra (feküdjön a hátán a földön úgy, hogy a másik eb szaglássza a labdáját, vagy akár őt is, mindaddig, amíg engedélyt nem adunk a felkelésre). Ezt az eljárást minden alkalommal meg kell ismételni, a helyzet enyhülése érdekében. Ha nem vagyunk elég gyorsak, utólag már ne szidjuk le! Csak magunkat okolhatjuk eztán!

A játék, valamint a hely őrzésére is alkalmas lehet a falkából kizárás módszere. Ha az eb kedvezőtlenül viselkedik, egyszerűen fogjuk meg a grabancát, vigyük egy távol eső helyre, és ne engedjük a visszatérést mindaddig, amíg meg nem nyugszik. Kizárólag a gazda hívására hagyhatja el a helyét! Elzárhatjuk egy sötét helyiségbe, akár wc-be, vagy egy számára kevésbé kedvelt szobába is néhány percre. Ez a lehető legnagyobb büntetés, ami kiszabható. Nem tölthet el időt a falkájával, kimarad a játékból, leeső falatokból. Rövid időn belül eredményhez vezet. Ügyeljünk rá, hogy csak akkor engedjük ki, ha nem nyüszög, vonyít, ugat, vagy kapar, hanem teljesen „beletörődött a sorsába”. Különben ismét érvényesíti egy akaratát.

Az ösztönös, berögződött rossz tulajdonságokról nagyon nehéz, hosszú, és következetes munka leszoktatni a négylábúakat, de érdemes belevágni. Akár évek is eltelhetnek a megfelelő viselkedés eléréséig, amivel már könnyen együtt lehet élni, de ha elkezdtük a módszerek alkalmazását ne hagyjuk abba, sose engedjünk neki egyetlen alkalmat se! Az eredmény magáért beszél!