Eutanázia - elutasítva!

Az eutanázia szótári jelentése gyógyíthatatlan és szörnyű fájdalmaktól gyötört beteg halálba segítése a szenvedés elkerülésének céljából - ennek ellenére a sintértelepi, és menhelyi gyilkolásra is ezt a kifejezést használják. Azoknak az állatoknak a halálára, akiket erejük teljében, akár 1-2 éves korukban fognak be az utcán. Semmi gond nincs velük, csak épp feketék, nagy testűek, vagy kócos az ábrázatuk, így nem kellenek senkinek. A sintértelepeken természetesen csak két hétig tudják “tárolni” őket, mert kell a hely az újaknak. A menhelyek tele vannak, általában egyszerre csak egy-két ebet tudnak kimenekíteni a sintérek karmai közül.

Mindenképpen borzasztó az efféle célból történő altatás. A kutyáknak alig adatik meg az esély, hogy gazdira leljenek, vagy csodálatos természetükkel elbűvöljék a gondozókat. Kapnak néhány napot, akár hetet is, aztán vége… Pedig lehet, hogy másnap jött volna az álomgazdi, aki beleszeret, hazaviszi, tanítgatja, és legfőképpen boldog életet biztosít neki.

Az ilyen esetek elkerülése végett született meg a döntés Madridban, miszerint 2015. március 12. óta tilos a kóbor állatok lemészárlása. Ez történelmi esemény a főváros életében, és válasz a lakosság sokáig hasztalan kérésére. 19 év folyamatos küzdelem után született meg végül a törvény, ami a spanyol fővárost és agglomerációját “gyilkolás-mentes” területté nyilvánította. Az El Refugio - egy spanyol állatvédő szervezet - korábbi nyilatkozatában azt állította, hogy soha nem fogják feladni a harcot, amíg célba nem érnek. Most már ünnepelhetnek, megcsinálták!

A szervezet megköszönte az összes helyinek, egyesületi tagnak, és támogatónak, hogy aláírták a petíciójukat. A győzelem után ünnepséget szerveztek "La Muerte, Ha Muerto" (“A Halál Az Halál”) szlogennel Madrid utcáin.

Magyarországon a menhelyeken már nem altatnak, de sajnos az árva kutyáknak körülbelül a fele így is a végső ítéletre vár a gyepmesteri telepeken. Ezért lenne jó, ha csökkenne a felelőtlen szaporítás mértéke (jelen esetben ez arra is értendő, aki csak lehoz egy almot, mert “kell a szukának”, “cukik a kicsik”, vagy “továbbvinné az állítólagos vérvonalat”), és végre a felelős állattartás irányába terelődne kis hazánk. Sokat kell még harcolnunk, hogy mi is célba érjünk, de fő az eltökéltség és a remény!

Ha tetszett a cikk, és szeretnél értesülni legújabb híreinkről

kérünk lájkold Facebook oldalunkat!