Fegyverrel fenyegetett egy telkére tévedő vizslát egy nyaraló a Balatonon

Még észhez sem tértünk a Siófokon történtek után, újabb konfliktus beszámolójára bukkantunk. Helyszín ismét a déli part. Az itt élő magyar vizsla mestertenyésztő, Mármarosi Anna szokásos Balaton-parti sétáját tette vizsláival. Helyiként ismerik a környék zegzugos részeit is, így olyan helyet is, ahol nincs ugyan kijelölt kutyafürdető hely, de nem is tilos a kutyák úsztatása.

Annával aznap hat vizslája tartott, a helyszínre mindig kocsival érkeznek, így ezúttal is. A parton és a vízben is szorosan mellette haladnak a kutyák, így ha szembe is találkoznának valakivel, biztosan nem zavarnak senkit.  

“Egy olyan szakaszra szoktunk járni  kutyáinkkal, ahol nincs kijelölt strand - se embereknek se kutyáknak. - meséli Anna. - Található itt egy széles befolyó árok is. Ez ráadásul külterület. Az árok egyik oldalán szoktunk a vízbe menni, mivel a másik oldalon nyaralóházak épültek, ezek kertje pedig teljesen lefut a vízig.”

Az egyik ilyen magán nyaralónál keveredett veszélyes helyzetbe Gyömbér, a kistermetű szuka vizsla. Káosszal ők ketten voltak a legfiatalabbak a hat kutya között, az úszkálás közben kicsit el is kalandoztak a többiektől. A vízből kifele jövet ők ketten a befolyó árok túlsó oldalán másztak ki a partra, így az egyik nyaraló kertjében kötöttek ki. A víztől felfrissülve boldogan rohantak, játszottak a parton, több teleknyi távolságban fel-alá.

“Természetesen azonnal hívtam őket vissza, amint láttam, hogy rossz helyen mentek ki a vízből. Eddig még soha nem fordult elő ilyen, mindig a szokásos útvonalon mentek ki-be  - folytatja Anna. - Káosz rövid úton vissza is jött hozzám, ám a 2 éves kis Gyömbérke érdeklődését elvitték a hattyúk, sirályok. Amikor végre visszafordult volna, megrettent a kibetonozott és köves parttól, nem mert lemenni rajta, ezért a füvön futott fel-le, hogy találjon utat magának a vízbe, és vissza hozzánk.”

A nyaraló családfő is szemtanúja volt a jelenetnek, mire dühösen kijött a házból, és válogatott szitkokat szórva kiabált a kutyával és Annával, azzal is fenyegetőzve, hogy ha nem megy el a kutya, egyszerűen lelövi. “Próbáltam békülő hangnemben válaszolni, hogy látja, próbálom hívni, véletlenül tévedt oda, jönne ő, csak nem tud leugrani. Ezután a férfi bement a házba és egy pisztollyal jött vissza, amit ráfogott a kutyára. Gyömbér csak csóválta a farkát, nem ugrált, nem ugatott, kereste az utat lefele.”

A férfi akkor engedett egy keveset a fenyegetésen, mikor Anna saját testi épségével sem törődve begázolt a vízbe abba a sávba, amerre lövés esetén a golyó haladt volna. “Gondoltam így csak nem mer majd lőni, hogy akár engem is eltalálhat.” - emlékszik vissza. “Közben felváltva hívtam Gyömbért, és vitatkoztam a férfival: hogy látja, hogy hívom a kutyát, és számon is kértem, mi jogon fenyeget minket fegyverrel. Mondtam neki, ha nem teszi el, ott helyben rendőrt hívok. Ez hatott, egyel nyugodtabb hangon, de még mindig szitkozódva közölte, neki is van kutyája, szereti őket, nem fogja lelőni Gyömbért. De máskor meg ne lásson minket ott. És egyébként is, szerinte tilosban jártunk, mert itt nem mehetne be kutya a vízbe...”  

Anna elmondta, hogy a parttól 800 méternyi távolságban úszkáltak a kutyákkal - ezen a szakaszon egyébként sem fürdőzik senki, mivel nem kijelölt strand, de ha még találkoztak volna is strandolóval, ilyen távolságból őket sem zavarták volna. 

Ezalatt szerencsére sikerült Gyömbért a vízbe rángatnia, így el tudtak indulni a biztonságos szakasz felé.  A férfitól azonban nem szabadultak ilyen könnyen, ugyanis kijött, hogy újfent számon kérje Annát. “Lefotózott és azzal fenyegetőzött, hogy ha még egyszer meglát minket erre, rendőrt fog hívni. De nem ijedünk meg tőle: feljelentést fogok tenni a fegyverrel való fenyegetés miatt.” 

Anna azt is elmesélte, hogy a környéken élők voltak már hasonló eset szemtanúi: ugyanezen a környéken akkor egy férfi a telke végében, a köveken pihenő madarakat próbálta légpuskával lőni, talán elriasztás céljából. Azt nem tudni, ugyanarról a személyről van-e szó, mindenesetre aki a Balaton közvetlen partjára költözik, vagy ide épít nyaralót, számítania kellene azokra a vendégekre, akik bizony jóval mi előttünk is ott éltek már…

Szerencsére a megdöbbentő agresszió egy ártatlan félreértés miatt ezúttal nem torkollt tragédiába, ám ettől még ugyanolyan érthetetlen, miért így akarnak az emberek megoldani problémákat. Sajnos egyre gyakoribb az ilyen és hasonló konfliktuskezelés hazánkban is - de honnan ez a rengeteg düh, gyűlölet és harag…?