Kiderült: kutyát tartani a hosszú élet titka lehet

Kinek nincs idős ismerőse, rokona? Mindenki számára jól ismert a tény, hogy az idős emberek, mivel fizikai erejük és koordinációs képességeik drasztikusan lecsökkennek, sajnálatos módon gyakran elesnek, és az ebből származó sérülések nem ritkán halálos kimenetelűek is lehetnek.

Kutyasétáltatási kutatás

A Dublini Trinity Főiskolán folyó Ír Longitudinális Öregedési Tanulmány (The Irish Longitudinal Study on Ageing, TILDA) elsőként kutatta, milyen hatással lehet az idősekre a rendszeres kutyasétáltatás. Eredményeiket a Journals of Gerontology című szaklapban jelenítették meg.

A TILDA adataiból kiderül, hogy Írországban a 70 év fölöttiek 30%-a évente elesik. Minden 8 esésből 1 sürgősségi orvosi ellátást igényel.

A növekvő élettartam miatt az elkövetkező évtizedekben jelentősen nőni fog azon idősek száma is, akik elesnek, és ezáltal ellátásra szorulnak. Emiatt fontos, hogy azonosítsuk azokat a lehetőségeket, amivel elejét vehetjük az ilyen baleseteknek.

Ehhez a kutatók 4100 ember adatait elemezték, akik elmúltak már 60 évesek.

Megkülönböztették a rendszeres kutyasétáltatókat (legalább heti 4 nap) azoktól, akik nem végeztek ilyen tevékenységet (függetlenül attól hogy nem volt kutyájuk, vagy csak nem sétáltatták rendszeresen). Az eleséseket és az eleséstől való félelem tényét a résztvevők saját bevallása alapján vették figyelembe. A mobilitást egy úgynevezett Timed-Up-and-Go (TUG) módszerrel értékelték ki. Ennek lényege, hogy mennyi idő alatt képes a páciens felállni egy normál székből, megtenni három métert, megfordulni, visszamenni a székhez és leülni arra.

Eredmények: tényleg olyan jó a kutyasétáltatás?

A rendszeres kutyasétáltatók jobban teljesítettek a TUG teszten, mint akik nem végeznek ilyen tevékenységet: 10.3 másodperc volt az idejük, míg a kontroll csoport átlaga 11,7 másodperc. Ez egy érzékeny és specifikus mérőszám, mellyel jól becsülhető az idősebb felnőttek elesésének valószínűsége.

40 százalékkal kisebb eséllyel esnek el azok, akik rendszeresen mozognak a szabad levegőn házikedvencükkel. Sőt, az ő esetükben 20 százalékkal kisebb volt az eleséstől való félelem is. Ez egy olyan faktor, mely jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy csökkenjen a mobilitás, ami hosszú távon az életszínvonal romlásához vezet.

A tanulmány hangsúlyozza a kutyasétáltatás potenciális szerepét a fizikai aktivitás és a társas interakció előmozdításában, amelyek mindkettő kritikus fontosságú a függetlenség megőrzése szempontjából az időseknél. Fontos, hogy bár a kutyasétáltatók és a nem sétáltatók fizikai aktivitási szintje nagyjából hasonló volt, úgy tűnik, hogy konkrétan maga a kutyasétáltatás egyedülálló előnyökkel jár.

A tanulmány rávilágít annak fontosságára is, hogy az életkor előrehaladtával olyan tevékenységeket támogassunk, amelyek fizikailag és mentálisan is élvezetesek.

Robert Briggs professzor, a St James Kórház és a Trinity Főiskola geriátriai szakorvosa és társszerzője elmondta: „Ez a tanulmány bemutatja, hogy a rendszeres kutyasétáltatás milyen előnyökkel járhat az idősek számára. A rendszeres kutyasétáltatók mobilitása jelentősen javult, csökkent az esések valószínűsége, és kisebb eséllyel alakult ki bennük az eséstől való félelem.”

„Bár ez részben a megnövekedett fizikai aktivitásnak köszönhető, valószínű, hogy a fokozott társadalmi interakció, a társaság és a kutyatartásból származó céltudatosság is fontos szerepet játszik. A házi kedvencek fontos szerepet játszanak az idős emberek életében, amit a St James Kórházban és a TILDA tanulmány során is láttunk. Ezért is jó érzés azt látni, hogy egy kutatás során megerősítést nyert."

Felelősség

Mielőtt azonban mindenki rohanna meglepni idős rokonát egy kiskutyával, gondoljunk át pár dolgot: képes-e, vagy egyáltalán akar-e gondoskodni egy állatról az illető?

Egy kutya hosszú távú elköteleződést (12-16 év) jelent annak minden örömével, és egyben felelősségével is.

Hiszen az etetésen, sétáltatáson túl szükséges még az állatorvosi felügyelet, és bármi egészségügyi probléma esetén mélyen a zsebünkbe kellhet nyúlni. Ha mindez nem jelent problémát, gondoljuk a legrosszabbra is: ha idős rokonunkkal/barátunkkal bármi történik, el tudjuk-e helyezni valahol a magára maradt kutyust?

Ha mindez megoldott, akkor is maradt még egy utolsó pont: a fajta. A méret és a vérmérséklet igen fontos szempontok, amikor idős (vagy épp túl fiatal) gazdajelöltnek szeretnénk kutyát. Itt sokat segíthetnek azok az állatvédő szervezetek, menhelyek, ahol mentett kutyákat gondoznak. A dolgozók ugyanis kiismerik a náluk lévő ebeket, tökéletesen tudják, hogy melyik milyen személyiség. És bár egy kölyökkutyánál kétségkívül nincs cukibb, fontoljuk meg inkább egy felnőtt, már „kiforrt” egyéniségű eb befogadását.

A cikk megírásához forrásként szolgált a Magyar Mezőgazdaság Kft. agrárhírportálja