Kisgyerekek vs. kutyák 2.0

A 2 évesnél idősebb gyerekek már nagyok ahhoz, hogy értsék, a kutya egy állat, noha családtag. El kell oszlatnunk a kicsik félelmeit, és meg kell tanítanunk őket a helyes viselkedési formákra. Ez azért nehezebb feladat, mint az előző cikkünkben,mert nem természetes folyamat számukra az együttélés kialakítása. 

A gyerekek, ha nem nagyon találkoztak korábban kutyával, akkor az ismerkedésnek teret és időt kell adni. Minden esetben a szülő segítségére és irányítására van szükség. A gyerekek nem tudják felmérni, hogy mit lehet a szőrös valamivel tenni. 

Tisztáznunk kell a gyerekekkel, hogy mit szabad a felnőttnek, és mit nekik. Például, a kutya szájából én kivehetem amit megszerzett (engedély nélkül), de ugyanezt ő már nem. Sok esetben a kutya is jelzi morgással, ínyfelhúzással, hogy nem értékeli a felé tett gyermekmozdulatot. 

A szülőknek be kell tartatniuk a következő szabályokat a gyerekeikkel a biztonságos együttlét érdekében:

A nagyobb gyerekek könnyebben megértik,mint a babák, hogy szigorúan tilos az étkező kutyához közel menni. Nem nyúlunk a táljába, nem veszünk ki ételt onnan, és főleg nem a szájából! 

A lalkásban tiszteletben tartjuk a kutya helyét, játékait, tárgyait. Ha játékidő van, akkor előkerülhetnek ezek, de csakis a közös program idejére. A gyerek egyébként ezzel nem játszhat. 

A kutya nem ló, vagyis nem ülünk rá, nem akasztunk a nyakába hámot, és nem próbáljuk magunk alá gyűrni. A kutyának olyan egészségkárosodást okozhat ezzel a jópofa ötlettel a gyerek, ami egész életére kihathat. 

A kutya szőre nem tépőpárna. A füle sem. És a farkára ugyanez vonatkozik. Ezek fájdalmasak, és ha már nagyon fáj neki, hát harap és védekezik. 

Az udvaron sosem hagyhatjuk felügyelet nélkül a szabadon engedett kutyát és a játszó gyermeket! 

Amikor idegen kutyával találkozunk, csak akkor közeledjünk gyerekkel felé, ha arra a gazdája engedélyt adott. Felesleges pánikkeltéssel ne ijesszük el a gyereket a kutyáktól, mert egy életre elronthatjuk a gyerek-kutya viszonyt.  

A családunkba két gyerek is érkezett úgy, hogy korábban nem volt kapcsolata kutyával. A nagylányom az akkor még kölyök Pötyitől retteget, és visította: "Pöcsiiiii, neeeee, hagggyááá!" Eleinte csak hétvégén találkozott a kutyával, így lett egy fokozatossága a kettőjük ismeretségének. A nagyfiam segített újdonsült testvérének megtanítani a kutyanyelvet, így pár hónap múlva együtt feküdtek Pötyi előtt, és kacagtak azon, hogy a kutya rájuk ugrált, és nyalta őket.

Legutolsó gyerekünk ősszel érkezett. Két évesen jött, gyerekotthonból. Ezért sosem látott korábban kutyát, talán maximum a tévében. Izgultunk is, hogy a semmiből hogyan sikerül majd három kutyához szoktatni az egyébként is félős gyermeket. Az ismerkedési fázisunk alatt kimehettünk a gyerekotthon kapuján, így meg is ragadtuk az alkalmat, hogy kutyákat mutogassunk neki. Amikor hazahoztunk, hát, a meglepetés erejével hatott számára ez a rakás szőrös valami. Az elmúlt hónapokban felügyelettel hagytuk közeledni a két kisebbhez, akikkel a lakásban is találkozik. A félelem már elmúlt belőle, most a kísérleti fázisnál tartunk. Na, erre aztán figyelni kell! Hol birkózni szeretne velük, hol lovacskázni. 

Az udvaron még mindig tart a dobermanntól, ezért inkább külön helye van kutyának és gyerekeknek. 

Mivel a kutya sok esteben a társa lesz a gyerekünknek, nagyon tudatosan kell alakítanunk ezt a kapcsolatot. 

Ha tetszett a cikk, és szeretnél értesülni legújabb híreinkről

kérünk lájkold Facebook oldalunkat!