Kutya a motoron - Olaszország egy motoros és vagány kutyája szemével - 4. rész

Kutya a motoron: Brigi, a vagány, motoron utazó beagle kíséri gazdáját Olaszországba egy izgalmas körútra. A különleges páros Magyarországról indult a gyönyörű Itáliába, első megállójuk a romantikus Toszkána, Róma és a Vatikán volt, onnan indultak tovább Nápoly felé. Következő megállójuk pedig Olaszország legdélibb vidéke: Szicília.

***

És végre megérkeztünk Szicíliába! A kompjegy 13 euróba került motorostul-kutyástul. Egy öreg nagy lendülettel irányítgatott, angolul is beszélt, flottul ment minden, kb 10 percem volt jegyet venni és besorolni. Aztán persze kiderült, hogy „önkéntes segítő” a fazon, és sok gyereke is van sok, de teljesen korrekt volt, adtam neki 2 eurót. Aztán jött a szokásos szereplés Brigivel, itt azonban én is a fényképezőgéphez nyúltam, olyan hihetetlen fazonok jöttek csodálni a motoros kutyát.

Az volt a nagy terv, hogy Messinából északon haladok, majd a hegyeken keresztül közelítek rá az Etnára, megkerülve azt pedig Catania mellett. Figyelmeztettek, hogy az Etnát gyakran borítja köd, ezt is figyelembe vettem a tervezéskor, és persze érdekeltek a kis hegyi falvak, utak. Messinából kifelé egyből szembesültem azzal a ténnyel, hogy itt lényegében megszűntek a fizetős pályaszakaszok. Egy 3 eurós kapun sikerült áthajtanom, azonban a várost elkerülő szakasz után már csak üzemen kívüli fizetős kapukkal találkoztam. Mintha egy népfelkelés eltörölte volna a vámszedésnek ezt a módját.

Nagyon élveztem a motorozást, az élvezetet csak a mindenfelé szétszórt szemét látványa rontotta. Mintha újra Nápoly környékén jártam volna. Később fény derült az összefüggésre is. Aztán következett egy igazán autentikus maffia élmény egy eldugott kis hegyi faluban, Santa Barbarában. Megálltam pihenni a falu egyetlen kocsmájában/kávézójában. A lugas alatt üldögélve ráláttam a motorra is, ami az utcán parkolt, de egy kicsit takarásban volt. A néptelen településen nem nagyon volt forgalom, főleg nem gyalogos. Kisvártatva egy szakadt autó érkezett, dudáltak, füttyögtek, és szólongattak valakit. Valószínűleg nekem szóltak a jelzések, de mivel nem értettem mit karattyolnak olaszul, rájuk se hederítettem.

Mivel nem kaptak választ, a kocsiból kiszállt két melós kinézetű fazon, majd bementek a bárba, ahol a tulajdonos nővel váltottak pár szót, akinek két kölykével közben én próbáltam kommunikálni odakint. Érdeklődtek, tetszett nekik Brigi, aranyosak voltak. Aztán a két pali elment, miközben azért jól megnéztek maguknak, közben már telefonáltak, mintha utasításokat osztogattak volna. Ebben nem találtam semmi furát, gondolom ritkán látnak errefelé idegent. Aztán pár perc múlva megjelent egy álmos tinédzser, és a motorom mellett leült az árnyékba, majd ahogyan egy mai tizenéveshez illik, elkezdte nyomogatni a telefonját. Ez már semmiképp nem volt hétköznapi, miközben a gyerekekkel próbáltam kommunikálni, odasandítgattam a motorra, rajta volt az összes cuccom...

***

A szituációnak érdekes vége lett! Kattints ide a folytatásért!