Kutyaharapást szőrével? A rehabilitáció lehetőségei II.

Senki sem szeretné végignézni, ahogy kutyája támadás áldozatául esik. Rajtunk, gazdikon múlik, hogy helyesen cselekedjünk, nemcsak akkor, ha véletlenül bekövetkezik, hanem utána is. A harapás komolyságára gyakran akkor derül fény, amikor az eset után kutyánk eltérően kezd el viselkedni más kutyák társaságában. 

Előző cikkünkben azzal foglalkoztunk, mire figyeljünk a támadás pillanatában, és hogyan segítsünk feldolgozni az eseményt kutyánknak abban az esetben, ha a harapást követően félőssé, visszahúzódóvá vált. Most azt vizsgáljuk meg, mit tehetünk, ha a kutya fajtársaival szemben félelmi vagy nyílt agressziót mutat.

• Ha a kutya félelmi agressziót mutat

A félelmi agresszió az egyik legnehezebben kezelhető viselkedési probléma, de kellő kitartással nem lehetetlen leküzdeni. A félelmi agressziót mutató és az agresszív kutya viselkedése között világos különbségek vannak. Elég megfigyelni kutyánk testtartását a másik kutyával való találkozásnál. Ha megadónak tűnik, hátracsapja füleit, behúzott farokkal lassan hátrál, figyelmeztetően csipked (esetleg nyalja a szája szélét), majd hirtelen kitör a másik kutya irányába, az agresszió oka egyértelműen a félelem.

Ebben az esetben azáltal segíthetsz neki, hogy nyugodt, magabiztos, határozott vezetőként lépsz fel, aki betölti számára a védelmező, irányító személy szerepét. Amikor átveszed róla ezt a terhet, érezteted vele, hogy képes vagy megvédeni őt, mindig, minden helyzetben, így a kutyád felnéz majd rád és rád bízza a saját biztonsága feletti kontrollt.

Szocializációs tréningre is érdemes elvinni kedvencünket. Eleinte a legjobb, ha kutyakiképzők által felügyelt helyzetben folytatjuk a foglalkozást. A félelmi agressziót mutató kutyák nagyon jól reagálnak a közös sétákra, mert természetes ösztönük arra buzdítja őket, hogy kövessék a falkát, és annak részévé válva leküzdjék félelmüket.

Ajánlatos ellátogatni kutyaiskolába, ahol kontrollált körülmények között segíthetünk neki túllépni a trauma okozta reakciókon, s a kiképzőktől olyan tanácsokat kaphatunk, melyeket otthon és a sétán is alkalmazhatunk. 

• Ha a kutya nyílt agressziót mutat

Az agresszív viselkedés oka gyakran a frusztráció, amely akkor alakul ki, ha a gazdi nem biztosít kutyája számára érthető szabályokat, határokat és korlátokat. Ebben az esetben különösen nagy a gazdi felelőssége, hiszen egy kontrollálatlan kutya komoly veszélyt jelenthet környezetére és önmagára is!

A rehabilitáció lényege, hogy megfelelő szabályokat állítsunk fel kutyánk számára, melynek betartását következetesen megköveteljük. Változtasd a sétát szertartássá, mely által a kutya „elnyeri” a  sétához való jogot. Ültesd le az ajtó előtt, s amikor nyugodtan képes egy helyben maradni, helyezd rá a pórázt. Mindig a gazdi lép ki elsőként az ajtón, a kutya csak akkor követheti, ha hívja. Melletted kell maradnia, amíg bezárod az ajtót, a sétán is melletted vagy mögötted foglaljon haladjon.

Megfelelő korrigálással is határt szabhatunk az agressziónak. Amint kutyád az agresszió jeleit kezdi mutatni (kihúzza magát, izmai megfeszülnek, fenyegetően csattogtatja a fogait, vicsorog, morog, ugat, kaparja a talajt...), finoman, de határozottan rántsd meg a pórázd oldalirányban. Ha nem működik, ültesd le, háttal az agresszióját kiváltó kutyának, vondd magadra figyelmét. Ha tartja a szemkontaktust és fokozatosan lenyugodott, folytassátok a sétát, laza pórázon. A lényeg, hogy kizökkentsd a feszült, támadó állapotából, a számotokra legjobban bevált figyelemelterelési technikát alkalmazva. Ez lehet egy jól begyakorolt tiltószó is (pl. "Nem!" vagy "Elég!"), amelyből a kutya tudja, hogy az adott cselekvést be kell fejeznie. Időbe telhet, amíg kitapasztalod a megfelelő időzítést.

Ha problémáid akadnak a korrekcióval, a kutya továbbra is agresszívan viselkedik, nagytestű vagy erőteljes alkatú, akkor célszerű hivatásos kutyakiképzőhöz fordulni, aki ellát majd a megfelelő tanácsokkal.

A rehabilitáció fontos részét képezi a pozitív megerősítés - csak olyan helyzetbe vigyük bele a kutyát, amelyben a konfliktust képes megoldani. Ezt a folyamatot nem szabad és nem is lehet siettetni, eleinte minden apró lépésnek, minden leküzdött akadálynak örülhetünk. De megéri ráfordítani az időnket és energiánkat, hiszen ezáltal kivezethejük kedvencünket a kutyaharapás okozta traumából, és újra kiegyensúlyozottá tehetjük.

Ha voltál már hasonló helyzetben, meséld el nekünk történetedet! Hogyan sikerült rehabilitálni kutyádat?