Kutyás barangolások - Rám-szakadék: kutyával vagy kutya nélkül?

Indulás előtt mérlegeltem a kutyáim testméretét, felkészültségét, azt, hogy mennyire stabilak egy-egy szituációban, stresszhelyzetben, valamint, hogy adott esetben helyben maradnak-e, ha csak egyesével tudom felvinni őket. A másik fontos szempont a felszerelés: erős, megbízható hám megléte, amivel fel tudom őket segíteni, valamint felmerült a hordozó hátizsák kérdése is, bár ezt első körben elvetettem. Nagyobb testű, vagy kevésbé rutinos kutya esetén azonban mindenképpen javasolnám a hám mellett a hátizsákot is, mind a kutya, mind a gazda biztonsága érdekében. 

Utunk a dömösi parkolóból indul - ne tévesszen meg senkit a kis település, az autók között van elrejtve egy parkoló automata, ami egész évben működik. Hömpölygő tömegben haladunk, és mint később kiderül a tömeg nagyja a szakadék felé tart. Egy kis fahídon három különböző jelzéssel ellátott aszfaltozott utcára jutunk, mellette kis vendéglővel. Rutinos kirándulóként eszünk egy jó zsíros kenyeret, majd a Rám-szakadék feliratú papír táblákat követve végre elkapjuk a túra lendületét. 

Ketten, négy kutyával szeljük a távot, és meg kell mondjam, nagyon kellemetlen a hétvégi tömeg. Balra kanyarodva újabb fahídon haladunk át, majd egy hangulatos erdei ösvényre érkezünk. Jobb oldalon patakocska követi utunkat, túlsó partján juhok, szamarak legelnek. Rövid séta után egy pihenőkkel ellátott vidám rétre érkezünk, bejáratánál a Kaincz György-forrás vizéből frissítik magukat az ebek. Természetesen már a patakban is gázoltak, így teljes varacskosdisznó pompában tündökölnek. 

A három jelzést követve folytatjuk utunkat, míg egy elágazáshoz érünk. A sárga jelzés a Lukács-árok irányába vezet - ezen jövünk majd visszafelé - mi a zöld sáv jelzésen haladva, egy sziklákkal kirakott gázlón keresztül átkelünk a patakon, így érünk be a Rám-szakadék területére. A szurdokban, a kijelölt, járható területen is patak csordogál, szórakozottan előrevetítjük, milyen sárosak leszünk a kutyáktól mire feljutunk a létrákon. A szurdok jellege kezd testet ölteni a fölénk magasodó sziklákban, erősen utalnak rá, hogy hamarosan másznunk kell. Borzasztóan nehéz megállni akár csak egy fotót lőni az ebekről, vagy a hasadék különlegességéről, hiszen szó szerint hömpölyög a tömeg, megtorpanva másokat akadályozunk a zavartalan túrázásban, pedig maga a látvány csodálatos, nem mindennapi. 

A kutyák egyelőre szabadon jönnek, így biztonságosabbnak érezzük rájuk nézve a terepet, hiszen könnyebben el tudják maguk dönteni, melyik útvonal stabilabb a számukra. Nem távolodhatnak azonban el mellőlünk, és a közvetlen környezetünkből, balesetveszélyes lenne, ha egy túrázó lába elé kerülnének, vagy meglöknének egy épp egyensúlyozót. 

Elérkezünk az első létrához, felkerülnek a hámok. Nyugtázom, hogy a létra rövid, méghozzá mellette kitüremkedik egy szikla a “lécekkel” párhuzamosan, úgyhogy a hám kapaszkodójánál fogva fel tudom segíteni magam mellett mindkét kutyát. Csapatunk nagyobb testű golden retriever tagjával már sokkal nehezebb a dolgunk. Bár két lépésből fent lenne, a tömeg sürgetése és az ismeretlen szituáció hatására frusztrálttá válik, így csak ketten, nehézkesen tudjuk felcsalogatni. A következő rövidebb létrán ő ölben jön fel, ami a gazdinak is extrém veszélyes helyzet, de a kutyusnak is. Nem nehéz elképzelni, mikor az ember a csúszós, nyirkos létrán, az ölében egy közel 20 kilós kutyával kapaszkodik fel, fél kézzel fogva annak korlátját, ha az eb egyet is mozdul, baleset lehet a vége. Szerencsére Lizzie nyugodt, határozott kutya, így nem zökkentheti ki egy kis cipekedés. A kicsik itt szintén fel tudnak még jönni a létra mellett, kettőt letudva határozott léptekkel vesszük célba a harmadik, egyben utolsó kapaszkodót. 

Egy igazán szűk, sziklás, csúszós patakmederben vezet az út a végső kihívás felé, fém korlátokon kapaszkodhatunk, hogy ne csússzunk el. Itt a kutyák már végig pórázon vannak, mely bár a terepviszonyokat tekintve kellemetlen, de a lépésben haladó tömeg miatt elengedhetetlen. Érdemes felnézni egy-egy pillanatra, a szakadékot vízesések, sziklákról csordogáló apró patakok tarkítják félhomályba burkolózva a magas páratartalomtól. Izgalmas belegondolni, hogy ilyen természeti csodák között vezet utunk. A létrához érve szembesülünk vele, hogy ez bizony nem lesz piskóta. A két spánielt egyenként cipelem fel, a két részből álló meredek sziklafalon. Egyikük lent ül, míg a másik feljut, és ott megvár. Lizzievel hatalmas szerencsénk van, egy megtermett, jó karban lévő srác felkapja, és felviszi egészen a tetejéig, így barátnőmnek csak a kis Totót kell feljuttatnia, aki szinte egy zsebben is elfér. 

A keskeny ösvények, a hatalmas sziklafal kezdenek kitárulni, egy-egy mélyedésben még megtalálhatóak a patak nyomai, ahol rögtönzött mosakodást rendezünk, hogy legalább a hátunk közepe ne legyen sáros.  A szurdok területe viszonylag rövid, ha véletlenül sikerülne elkerülni a tömeget, igen hamar feljutnánk. 

Egy szusszanás, itatás és állapotfelmérés után fa pallón keresztül vezet utunk a Lukács-árok irányába a sárga jelzésen. Kellemes levezetés a túra végére az enyhén lejtős, kiszélesedett szakasz, ahol a sok kiránduló úgy eloszlik, mintha soha ott se lettek volna. Itt már semmi másra nem vágyunk csak egy forró levesre, és a túrát követő jól megérdemelt teára, így Dömösre érve kutyabarát vendéglátóhely után nézünk. Nem kell messze menni, míg a Duna-parton egy hangulatos kis éttermet találunk, melynek teraszán pokrócba burkolózva elfogyaszthatjuk jutalmunkat, míg az ebek az asztal alatt pihennek. 

Összességében, ahogy az írásból is vélhetően kiolvasható, inkább nem ajánlanám a túrát kutyával. Több szempontot figyelembe véve, mérlegelve érdemes nekivágni, valóban minden helyzetre felkészült kutyákkal, de még ekkor is érhetik az embert meglepetések. Mi nem számoltunk a tömeggel, az általuk generált nehézkes haladással, mely mind a kutyák szempontjából, mind a sajátunkból kellemetlen volt. Minden túrán elmondom, hogy akkor fogalmazok meg véleményt az útvonal milyenségéről, arról, hogy megérte-e, ha leértünk. Nos, életem első kirándulása, amire azt mondhatom, így, ebben a formában nem érte meg, nem voltunk elég körültekintőek, ezáltal az “egyszer meg kellett nézni” kategóriába került. Én kutyával, főként kutyáKKAL más útvonalat keresnék, mely nekik, és nekem is nyugalmat ad.