Megható örökbefogadás: magához vette a 17 éves kutya a kóbor kiscicát

Szeretetet adni jó érzés, mindkét fél szívét megmelengeti. Bailey, a kisöreg pontosan tudja ezt, és ha valaki, akkor családja is elmondhatja, hogy kedvencüknek hála milyen aranyos fordulatot vett életük.

Amikor 2007-ben örökbefogadták, egy olyan helyről mentették ki, ahol testét kihasználták, lelkét megtörték. Egymás után kellett világra hoznia újabb és újabb almokat, de még a borzalmas körülmények között is igyekezett mindent megtenni értük, egész lényét odaadta kicsinyeinek. Fiatal volt még, mikor megkezdhette új életét, olyan emberek mellett, akik családtagként szeretik, megbecsülik őt. Múltját hátrahagyta, de anyai ösztöneit mégis felébresztette egy váratlan vendég.

Néhány hónappal ezelőtt vidékre költöztek, ahol az erdő szélén Bailey élvezheti a természet közelségének csendjét, ahol a mindent átható nyugalmat legfeljebb a madarak csicsergése színesíti meg. Ebbe az idilli képbe tipegett be bársonytalpain egy kóbor cica.

Hagytak kint neki élelmet és vizet, de sokáig nem vethettek rá pillantást, annyira félt. Jobbnak látta elbújni vackában a ház mögött, ahová egy idő után Bailey is sűrűn ellátogatott. Kíváncsisága vezethette oda, vagy egy kis társaságra vágyott, nem tudni. Ám egy szép napon furcsa látvány tárult a gazdik szeme elé, ahogy kinéztek a teraszra. Kedvencük mancsai között egy szürke szőrpamacs foglalt helyet,és szorosan hozzábújt. Így melengette kis védencét Bailey, a jószívű kutyus:

„Bailey ezelőtt sohasem barátkozott vadon élő állatokkal, kóborokkal sem. Ebből is látszik, mennyi szeretet lakozik benne. Mindig is nagyon kedves természetű volt” – mesélte gazdája.

Ezúttal azonban mintha titkos küldetésre vállalkozott volna, és családja elhatározta, hogy követik őt, bármit is gondolt ki. Beengedték szívükbe a kóbor kismacskát, és lassacskán egyre közelebb kerültek egymáshoz. Bizalmatlansága napról-napra csökkent, mintha Bailey hatására megértette volna, hogy ezektől az emberektől nem kell tartania, szívesen látják.

„Kiscica – így neveztük el – ma már velünk együtt él a házban. Folyton Bailey nyomában van, mintha a kölyke lenne. Ő is a családunk tagja lett.”

És életében először a 17 éves kutyusnak sem kell attól tartania, amit fiatalon oly sokszor átélt: ezt a picit senki nem fogja elvenni tőle, minden pillanatot együtt tölthetnek békében, szeretetben. Talán még nincs is tisztában azzal, hogy egy kóbor macska életét mentette meg azáltal, hogy otthont nyújtott neki. A cica aligha élte volna túl kint a telet ebben a dermesztő hidegben.

De mindketten új esélyt kaptak, és éltek vele - lelki sebeik begyógyulhattak, és bájos pofijukról lerí a hála és öröm. Természetesen Kiscica is nagyon élvezi az új helyzetet, mindenkivel megbarátkozott, de azért mégiscsak „anyukája”, Bailey az igazi, akihez szíve húzza.