Megszüntetné a nem magyar kutyafajták tenyésztésének felügyeletét a kormány

Mit jelent ez valójában?

A magyar kutyafajták kivételével megszűnne az állami kontroll az ebtenyésztés felett, tehát a továbbiakban senki nem szabályozná azt a 155 kutyafajtával foglalkozó 55 elismert tenyésztő szervezetet, melyek állítólag túl nagy terhet rónak nem csak a tenyésztési hatóságra, de az államigazgatásra, és a tenyésztők többségére(?) is.

A világon mindenhol civil szervezetek végzik az ebtenyésztés szabályozását, a törzskönyv magánokiratként működik. Magyarországon az FCI szabályzata elfogadott, ez alapján épült fel a tenyésztés, tehát az FCI által nem elismert fajták eddig is csak külföldön kaphattak törzskönyvet.

A hazai tenyésztők mind kivonultak Szerbiába, és Csehországba, ahol bár tízszer akkora tagsággal rendelkeznek a kutyaklubok, mégis ötször kevesebb kölyök születik. Tehát más a rendszer, szigorúbb a felügyelet, és működnek a civil szervezetek.

Egyesek szerint a nemzetidegen fajták tenyésztőinek kivonása a felügyelet alól egyfajta szégyenérzet csökkentési célt szolgálna, ami a magyar szaporítók, és kutyacsempészek miatt alakult ki. Becslések szerint hazánkban az efféle illegális tevékenységekből származó bevétel eléri a milliárdos nagyságrendet. A kölyköket dobozokban szállítják nyugatra, gyakran hamis okmányokkal (hiszen még el sem érték a 8 hetes kort), chip és oltások nélkül, bezsúfolva egy furgonba.

Mi lehet a változtatások következménye?

A neves tenyésztők jelenleg is külföldön tevékenykednek, és a bürokráciacsökkentés következtében a nem magyar (de még a magyar fajták) tenyésztői is a határon kívüli tevékenységet fogják választani. Elnéptelenedhetnek a hazai kutyakiállítások, és teljesen megszűnhet a kutyákból származó állami bevétel, de a MEOESZ marad. A hathatósabb szabályozások helyett a leépítést választják, melynek magyarázataként a bürökráciacsökkentést is felvetették a leterheltség mellett.

A 9 magyar fajta génállományának felügyeletére a Szent István Egyetem kapna megbízást, ellenben a többi 155 fajtát a tervezet elfogadását követően senki nem ellenőrizné.

Mi számítana magyar fajtának?

A törvényjavaslat bevezetné a magyar ebfajta fogalmát, ahova kizárólag azokat a kutyákat sorolná, amelyek "Magyarország természetföldrajzi környezetében" alakultak ki, továbbá tartásuknak, használatuknak és tenyésztésüknek történelmi hagyománya van. A fajták pontos leírását rendelet tartalmazza majd. Ide tartozna tehát a puli, a mudi, a pumi, a kuvasz, a komondor, a drótszőrű, és simaszőrű magyar vizsla, a magyar agár, valamint az erdélyi kopó.

A kilenc fajta közül sajnos nem kevés veszélyeztetett: a magyar agár és az erdélyi kopó mellett a legfiatalabb fajtánknál, a drótszőrű magyar vizslánál is vészesen kis számú törzskönyvezett kiskutya született 2015-ben. Ez a génállomány sokszínűségére és a fajta fennmaradására is veszélyt jelent. 

Érdekesség:

Az elmúlt években több kutyás statisztika is megjelent a top 10 kutyafajtákról, melybe a magyar fajták közül mindössze a sima szőrű magyar vizslának sikerült bekerülnie. Ebből látszik, hogy az előnyben részesített fajták nem tartoznak a hazai kedvencek közé, ugyanis az emberek nem származás alapján választanak társat.

A végkifejlet még várat magára, az azonban egyértelmű, hogy a pozitív és gyökeres változást váró tenyésztők, civil szervezetek, és felelős kutyatartók között nagy port kavar a Földművelési Minisztérium által benyújtott javaslat. 

***

De mégis miből alakult ki a mostani káosz?

Dr. Pozsonyi Anikó ügyvéd segítségével visszavezettük a MEOE és az ebtenyésztés jelenlegi helyzetének kialakulását az elmúlt 20 évre. Ekkor ugyanis megjelent egy, a megszokottól nagymértékben eltérő kezdeményezés, mely az addig civil szervezetek vezette ebtenyésztést államosítani kívánta. Ezzel korlátozták a szabad egyesüléshez való jogot, habár az Alkotmánybíróság is kimondta, ha az állam egy feladatot közfeladatként is kíván szabályozni, akkor annak szakmai szabályait megállapíthatja, ugyanakkor nem zárhatja ki, hogy ugyanazt a célt egyesületi formában is el lehessen érni. 2012-ben mégis újra kizárták a szabad egyesüléshez való jogot, tehát Magyarországon a törzskönyv kizárólag közokiratként jelenhetett meg ezután. 

Dr. Pozsonyi Anikó: "A világon mindenhol civil szervezetek végzik az ebtenyésztés szabályozását, a törzskönyv magánokiratként működik. Magyarországon az FCI szabályzata elfogadott, -mert a miniszter az FCI magyar tagját a MEOESZ-t nevezte ki kinológiai szövetséggé -, így az FCI szabályaira  épült fel a tenyésztés. Ennélfogva  az FCI által nem elismert ebfajták kimaradtak ebből a rendszerből, mert az elismerés feltétele , hogy az elismerést kérő szervezet tagja legyen a kinológiai szövetségnek ami viszont csak az FCI fajtákat ismeri el. Bár létezik  egyesület-az MKSZ Országos Terrier Klub- amelyik alapszabályszerűen vezette az el nem ismert ebfajták törzskönyveit, azonban ezt kénytelen volt 2013 október 01.-én abbahagyni, hiszen a jogszabály 20 millió forint bírsággal fenyegette azokat akik civil szervezetként vezettek törzskönyvet. Így az FCI által el nem ismert fajták tenyésztői  kénytelenek voltak külföldi egyesületekhez csatlakozni.

Ebben a tárgykörben az 1988 óta működő Országos Terrier Klub elnöke Dr.Pozsonyi Anikó,- mint korábban is- az Alkotmánybírósághoz fordult. Azonban az Alkotmánybíróság  Dr. Bragyova András Alkotmánybíró különvéleménye ellenére sem volt hajlandó az üggyel foglalkozni. Így elmondható, hogy Magyarország kizárta a szabad egyesüléshez való jogból,  az FCI által nem elismert fajták tenyésztőit ,  egyesületük célszerinti tevékenységét pedig a törzskönyvezés vonatkozásában korlátozta, megsértve ezzel  az Egyezmény 11 cikkely (2) bekezdését, mely szerint egyesülési jogot korlátozni, csak nemzetbiztonság, közbiztonság ,közegészség, közerkölcsök és mások alapvető joga védelme érdekében lehet, az ebtörzskönyvezés pedig ezen jogokat nem sérti.

Ami az FCI által elismert fajtákat illeti, azt a rendszerváltás első törvényének az egyesülésről szóló 1989 évi II. törvénynek miniszteri indokolása kimondta, hogy  egyesületek feletti államigazgatási felügyelet összeegyeztethetetlen a szabad egyesülési jog lényegével. Az Alkotmánybíróság azt is kimondta egy döntésében, hogy az egyesülési jog lényege az önkéntesség, önkormányzatiság , az államtól és más jogalanyoktól való függetlenség, amit a kikényszerített elismert tenyésztő szervezetkénti működés minden pontjában sért. 

Nagyobbrészt ez elleni tiltakozásuk jeléül távozott az ebtenyésztők jelentős része  Szerbiába,  Csehországba és még ki tudja hová,  ahol egyes adatok szerint  bár tízszer akkora tagsággal rendelkeznek a kutyaklubok, mégis ötször kevesebb kölyök születik. Az kérdéses, hogy visszajönnek-e arra a hírre, hogy itthon a rendszer éppen azért bukott meg, mert ezúttal a passzív rezisztencia győzött a hatalmi arrogancia felett, magyarán kiderült, hogy az elkedvetlenedés okán, a kutyázás államosítása sem anyagi hasznot, sem erkölcsi dicsőséget nem hozott. Bár a törvény kierőltetésének indoka egy állítólagos belviszály volt, azonban az igazság az, hogy a MEOE és a másik legnagyobb kutyás szervezet a Magyar Kutyások szövetsége már 1998 óta megegyezett, és békében működött FCI keretek között, azonban kb. 10 fős csoport addig lobbyzott a minisztériumnál, míg meg nem született a 68/1998-as FVM rendelet, amire hivatkozva aztán korlátozni kezdték a civil szervezetek jogait.

Ekkortól sem belviszály támadt, hanem az FVM rendelet alapján 2000 körül nagyrészt tagság és ebek nélküli egyesületeket neveztek ki elismert tenyésztő szervezetté, majd ezek jogainak biztosítása érdekében kezdték zaklatni az akkor még 20 ezer körüli kutyástábort. 2002-től 2012-ig voltam az MKSZ és a MEOE ügyvédje, nagyjából kéttucat perben védtem mindkét szervezetet , minden perben kimondták, hogy egyezmény garantált egyesülési jog amit ekkor még 2/3-os törvény garantált Magyarországon , sem az állattenyésztési törvény, sem végrehajtási rendelete által nem korlátozható. Ezt mondta ki végszóként a Legfelsőbb Bíróság az Alkotmánybíróság döntését elismerve 2009 júniusban. Ilyen előzmények után  kezdte a korlátozást elölről 2012 áprilisban a Parlament. Miután a MEOE ekkor már úgy döntött, hogy elfogadja magára nézve a törvényt, megszüntettem a jogi képviseletet, ugyanis, mindaz ami történt előre látható volt.

A dolog lényege, hogy az ebtenyésztés és tartás  hobby tevékenység , az emberek nem akarnak állami felügyelet mellett, vezényszóra szórakozni. Miután kutyázni kutyák, tenyésztők és kiállítók nélkül nem lehet csak idő kérdése volt, hogy mikor omlik össze a rendszer. Ugyanez lesz, ha a magyar ebfajták tenyésztői felett továbbra is fenn akarják tartani a civiljogot sértő állami felügyeletet. Ezt ugyanis nem a többség kérte és nem is fogják elfogadni. Még azelőtt kéne  a szakszerütlen beavatkozást abbahagyni, mielőtt az emberek kedvét el nem veszik a magyarfajta ebek tartásától ,épp azzal, hogy kevesen akarják, hogy hobbyállatukkal az állam rendelkezzen. Éppen elég bajnak, hogy a 2.5  éves beavatkozás eredményeként a regisztrált fajtatiszta ebek száma 40%-al csökkent, azt pedig ki tudja, hogy mindeközben , mennyi a szaporított törzskönyv nélküli ebek száma, mert a jogalkotók, ugyan rájuk mutogattak, mikor beavatkoztak és törvényt meg  rendeletet alkottak hobbyállat tenyésztésére , csak éppen dilettantizmusuk okán arra nem gondoltak, hogy a szaporító nem törzskönyveztet, így éppen ők váltak utolérhetetlenné, miközben pont a tisztességes tenyésztőket terhelték a felesleges adminisztrációval és változtatták ismét  csatatérré a 2009 után fellendülni látszó  civil ebtenyésztő szférát, amit a jogalkotók még mindig valamely mezőgazdasági "ágazatként" emlegetnek. "