Miért nem passzol a kutyám személyisége a fajtájához?

Hatalmas segítséget nyújthat „álomkutyánk” megtalálásában, ha minél többet igyekszünk megtudni a különböző kutyafajtákról. Így többé-kevésbé kiküszöbölhetőek az olyan kellemetlen esetek, amikor némi idő után azzal kell szembesülnünk, hogy mozgásigényes vagy munkavonalas kutyánk nem igazán érzi jól magát egész nap tétlenül apró lakásunkban. Lehet, hogy választottunk szőrzete felnőttkorára igencsak megnő, és rendszeres időközönként (pl. 6-8 hetente) el kell vinni a kutyakozmetikába, emellett pedig otthon is mindennapos ápolásra, fésülésre szorul, melyhez a leendő gazdinak nem sok türelme, kedve van, vagy anyagi lehetőségei akadályozzák benne.

Számtalan tényező kihat a kutya-gazdi kapcsolatára, és mi magunk is rengeteget tehetünk annak érdekében, hogy mindkettőnk számára gyümölcsöző legyen.

A fajtaleírások segítenek elképzelni, milyen is lenne ez a kapcsolat, a közős jövőnk, de nem szabad elfelejteni, hogy minden kutya egyedi, saját egyéniséggel, tulajdonságokkal rendelkezik. Ezt befolyásolják génjei, valamint az is, hogy milyen körülmények közé született és tette meg első lépéseit a nagybetűs élet felé. Már a vemhesség alatt is fontos, hogy a mamakutya megfelelő, minőségi ellátást kapjon, és szeretetteljes környezetben várhassa, majd nevelhesse kicsinyeit, ahol a kölyköknek is lehetőségük lesz pozitív élményeket gyűjteni egymásról, a világról, és persze benne rólunk, emberekről. A korai tapasztalatok – akár jók, akár rosszak – ugyanis egy életen át meghatározóak lehetnek.

A kutya leendő személyiségét és viselkedését nehezebb előre megjósolni

A kutya tulajdonságainak bizonyos aspektusait könnyebb „előre látni”, például megjelenését, szőrzetét és testméretét, habár ez utóbbira jelentősen kihat az étrend, a testmozgás, a stressz és az egészségi állapot. Azt azonban, hogy milyen személyisége lesz felnőttkorára, trükkös lehet meghatározni, hiszen a gének mellett a környezeti hatások is befolyásolják, így a már említett kölyökkori tapasztalatok, szocializáció, nevelés, és hogy a későbbiekben milyen élmények érik.

A fajták jellemének, temperamentumának leírása a Nemzetközi Kinológiai Szövetség, vagyis a Fédération Cynologique Internationale (FCI) által jóváhagyott fajtastandard részét képezi, mely az adott fajta ideális tulajdonságait ismerteti (küllem, szín, szőrzet, testmagasság, mozgás, jellem, stb.). A fizikai jellegzetességeknek mégis könnyebb megfelelni, mintha bizonyos személyiségjegyek vagy adott viselkedés átörökítése lenne a cél. Természetesen adott fajtán belül is adódhatnak megjelenésbeli eltérések, ám egy fajtatiszta vagy fajtajellegű kutya többé-kevésbé felismerhető a fajta leírása alapján, viszont személyisége legalább annyira megfelelhet várakozásainknak, mint amennyire el is térhet.

A tenyésztés során nagyobb hangsúlyt kaphat a kutya megjelenése, mint temperamentuma, bár a szelekció kihathat a kölykök jövőbeni viselkedésére, mégsem lehet pontosan megjósolni, milyen is lesz felnőtt korára maga az egyed. Számtalan változó befolyásolja, hogy egy retriever vagy spániel szeretni fogja-e a vizet (nagy valószínűséggel igen, de akadnak kivételek!), szereti-e majd cipelgetni a labdákat, játékokat vagy sem, és még sorolhatnánk.

Természet, táplálás, és ami formálja a kutya személyiségét

Ha volt már lehetőségünk megfigyelni egy alomnyi kiskutyát, minden bizonnyal észrevettük, hogy már néhány hetes koruktól fogva változatosságot mutathatnak mind személyiségükben, mind viselkedésükben. Ott van például a félénk kölyök, aki az anyjához bújik menedékért, de egy kis bátorítással elindul; a hangadó, akinek mindenről tudnia kell és persze mindenhez van egy-két szava (vakkantása); a zabagép, aki eltolja a többieket a tápláléktól; a bohóc, aki megnevettet önfeledt játékával; a pusziosztó, aki kiharcolja, hogy felvegyük és megszeretgessük, na és az álomszuszék, aki bármikor kapható egy kis szundira, és egyáltalán nem zavarja, mi minden zajlik körülötte.  

Minden, amit a kölyökkutya élete első heteiben, hónapjaiban tapasztal, alakítja leendő személyiségét és viselkedését. Annak ellenére, hogy egy alomban mindegyik kicsi ugyanazt a gondoskodást kapta, új otthonukba költözve más-más élmények érik őket. Ha néhány év múlva összehoznánk őket egy találkozóra, lehet, hogy minden gazdi másként írná le kedvencét, és a különbségek viselkedésükben is kiütköznének.

Tegyük fel, hogy egy – maradjunk a retrievereknél – labrador kölyök olyan családhoz kerül, ahol felkészültek érkezésére: begyűjtötték a fellelhető információt a fajtáról, beszéltek tapasztalt gazdikkal, és elkötelezettek amellett, hogy remek kapcsolatot alakítsanak ki kedvencükkel, hiszen legalább 10-15 évre terveznek. Minőségi táplálékot kap, vigyáznak egészségére, elviszik kutyaóvodába vagy kölyöktanfolyamra, és rengeteg lehetőséget biztosítanak neki környezetük, más kutyák, emberek megismerésére.

És most vegyük a testvérét, akinek korántsem ilyen kedvezőek a kilátásai. Gazdái nem sokat foglalkoznak vele, éppen azt eszi, amit elé tesznek, nem törődnek nevelésével, ha hibát vét, még meg is büntetik ahelyett, hogy vennék a fáradtságot és megtanítanák arra, mit várnak el tőle (természetesen pozitív megerősítést szorgalmazó módszerrel). A világból legfeljebb a kertet vagy az udvart ismeri, netán az az élettere, mert nem engedik be a házba, ahol családjával tölthetné ideje nagy részét. Szomorú, nem?

Vajon melyik kutya fogja jobban hozni a retrieverekre jellemző, élettel teli, játékos, szeretnivaló és szeretetteljes, barátságos, nyitott személyiséget?

A fajtaleírásokban rejlő kihívások

Míg a fajta általános jellemzőit jól ismerteti a standard, valamint a szakértők által írt könyvek is, adott egyed személyisége és viselkedése kisebb-nagyobb mértékben eltérhet attól. Akadnak olyanok, akik tökéletesen hozzák az „elvártakat”, míg mások szöges ellentétei annak. Például a leírása alapján „idegenekkel bizalmatlan” fajta képviselője mindenkivel lepacsizik úton-útfélen (feltehetően eleve nyitottabb személyiség, akit sok pozitív élmény ért gondos gazdáinak hála). Vagy a „nagyszerű családi kutya” jellemzésnek nem igazán felel meg, mert fél a gyerekektől (mert nem volt alkalma megismerkedni velük, vagy sokat bántották).

Ha leendő négylábú családtagunkat keresgéljük, a fajtaleírás segíthet, de a valóságtól elrugaszkodott elvárásokat is kelthet bennünk, hiszen nem biztos, hogy a kiszemelt kölyök jelleme olyan lesz, amilyen „a nagykönyvben meg van írva”. A leírások tehát támpontot adhatnak, de számításba kell vennünk a kutya saját egyéniségét, melyet születésétől kezdve alakul, és mi magunk is formáljuk közös életünk során.

A sztereotípiák és a hiedelmek önbeteljesítő jóslatként is hathatnak. Vegyük példának a szánhúzó fajtákat, melyekről könnyű azt feltételezni, hogy húzzák a pórázt, hiszen a vérükben van: ősidők óta húzzák a szánt, és persze rajta az embert. Emiatt könnyebben szemet hunyhatunk a póráz húzása felett, holott pozitív tréninggel finomíthatnánk ezen, és megtaníthatnánk kutyánknak, hogyan sétáljunk együtt szépen.

A keverék kutyák sem kivételek a téves elképzelések alól: lehet, hogy azért néznek el egy „nyomokban terriert is tartalmazó” mix felett, mert biztosan "keményfejű energiabomba", bármennyire is nyugodt és szelíd jellem a gondozói szerint. Van, aki viszont pont ezért szeret majd bele. 

Ha egy bizonyos fajta mellett határoztuk el magunkat, akár hobbi, akár adott célra, érdemes ellátogatni egy vagy több tenyésztőhöz, megismerkedni az anya- és apakutyával, így könnyebben behatárolható képet kaphatunk arról, milyenek is lesznek majd a kölykök. Ma már elérhetőek kölyöktesztek is; tapasztalt kutyaviselkedési, -nevelési szakemberek segítségével kérhetjük ezek elvégzését.   

Összegzés

A fajtaleírások tehát jó kiindulópontnak számítanak, de nem nyújtanak garanciát leendő kutyánk személyiségére, viselkedésére. Lehet, hogy kedvencünk nem felel meg teljes mértékben a fajta jellemének, de egyedi jelenség, mi pedig nem véletlenül választottuk őt. Szeressük őt teljes valójában, jó és kevésbé jó tulajdonságaival együtt – hiszen ő is kitart mellettünk minden áldott nap.