Miért szeretik a kutyák csipkedni, rágicsálni egymást? És minket?

A kölyökkutyák nemcsak szaglásukkal, látásukkal, hallásukkal és tapintás segítségével fedezik fel környezetüket, hanem a szájukkal is. Egy kíváncsi apróság számára minden újdonság érdekes, és meg is kóstolják mindazt, ami felkelti érdeklődésüket; megnyalják, megízlelik, és ha tetszetős, megrágcsálják az adott tárgyat. Mamájuk, testvéreik és persze az emberek „felfedezésében” is használják. 

A nyalogatás, rágcsálás a világ megismerésének egyik ösztönös módja, s ahogy a picik cseperednek, mamájuk lassacskán határokat szab nekik, és megtanulják azt is, hogy a harapdálás fájdalmat okozhat másoknak. Így alakul ki az ún. gátolt harapás. 

Sajnos ha a kölyköt túl korán emelik ki az alomból, nem tudja elsajátítani e fontos leckét, a későbbiekben pedig komoly következményekkel járhat az ismeretek hiánya (és a helytelen nevelés). Hányszor hallani újdonsült gazdiktól: „Folyton harapdál a kiskutyám. Még csak 6-8 hetes. Mit csináljak vele?” A kiskutyák nagyon okosak és gyorsan tanulnak. Meg kell találni a módját, hogy megértse, ami neki játékos harapdálás, rágicsálás, az nekünk kellemetlen tud lenni. Legjobb, ha tapasztalt kutyakiképzőhöz fordulunk, aki pozitív megerősítéssel dolgozik, és megmutatja a gazdiknak, mi a teendő ilyen esetben.

A csipkedés többféle jelentéssel bírhat kutyáknál. Egy részről folyamodhat ehhez, ha szeretné felhívni magára figyelmünket. Mivel szavakkal nem tudja elmondani, ha valamit szeretne, vagy valami baj van, arra hamar rájöhet, hogyha elkezdi csipkedni a kezünket, nadrágszárunkat, akkor oda fogunk rá figyelni. Megpróbálhatja jelezni azt, ha éhes, játszani vagy sétálni szeretne, vagy már nagyon ki kellene mennie pisilni, üríteni.

Megnyalogathatja kezünket akkor is, ha valami finomat érez rajta. Vannak, akik szeretik a krémeket, másokat felcsigáz az izzadság sós íze, de ha banális módon leettük magunkat vagy ruházatunkba beleivódott valamilyen finom illat, kedvencünk abba is belekóstolhat a maga módján, például rágcsálással.

Olyan dologra is rámutathat a kutya a rágcsálással, amire nem is gondolnánk. Egyik kutyám például üdvözlésnél vidám csóválás és dünnyögés kíséretében az ember fülcimpáját csipkedi meg pár pillanatig (puszi helyett, hiszen azt nem mindenki szereti). A másik kutyám pedig akkor kezdi el rágcsálni a pulóverem ujját, ha 1. pisilnie kell (de nagyon), 2. szeretné elkérni a rágójátékát (ami nincs előtte egész nap, ettől is különleges), vagy 3. egy kis törődésre vágyik, ami az ő nyelvén simogatást és dögönyözést jelent. Ő például teljesen ellazul attól, ha ujjaimmal megcsipkedem a vállát, hátát, mint ahogy ő rágcsálja meg a lábát, ha viszket. Talán azt idézi fel benne, amikor kicsi korában anyukája megnyalogatta bundáját, gyengéden átmasszírozta testét. 

Játék közben is csipkelődhetnek egymással, de maga a játékra hívás is kezdődhet csipkelődéssel a lelkes kutya részéről. Incselkedik társával, ugrándozik körülötte, esetleg megugatja, bele-belecsíp, amivel még nem okoz fájdalmat, de garantáltan eléri, hogy figyeljenek rá. Ha kutyánk szeret csipkelődni, figyeljünk rá, hogyan kommunikál más kutyákkal, mert nem biztos, hogy ők is érteni fogják. Nem mindenki örül az érintés e formájának, inkább kérdezzük meg a másik kutya gazdáját, odaengedhetjük-e kedvencünket, ismerkedhetnek, játszhatnak-e. Fogadjuk el a nemleges választ is.

A kutyák eltérő mérete, vérmérséklete és lelkesedése az ismerkedés során is kiütközik, és a kisebbek számára zavaró lehet, ha egy nagyobb fajtársuk játékosan beléjük csíp. Még akkor is, ha ő ezt ártatlan dolognak gondolja. Ugyanilyen fontos megtanítani a kutyának azt is, hogy gyermekeket ne csipkedjen. Bőrük puhább, érzékenyebb, sebezhetőbb, és könnyen megijedhetnek az ebtől.

Bátorítsuk a viselkedést?

A kutyák közötti kommunikáció részét képezi az is, hogy szájukat használják, például játék közben megcsipkedik egymás nyakát, lábát. Barátok között ez elfogadható viselkedés, idegen kutyák viszont váratlanul reagálhatnak arra, ha kutyánk játékosan csipkedni kezdi őket. A kölykök az alomban megtanulnak játszani egymással és anyjukkal; tudják, meddig mehetnek el. Új otthonba költözve, új környezetbe kerülve ugyanúgy meg kell tanulniuk, mi az ismerkedés és a játék helyes módja más kutyákkal és az emberrel. Időbe telhet, mire megérti és megjegyzi mindezt, felismeri saját és mások határait. Gazdiként ezen a téren is fontos szerepet kapunk, megfelelő útmutatással segíthetjük kedvencünket a helyes viselkedés elsajátításában. Erre kiváló lehetőséget nyújt a kutyaóvoda, a kölyöktanfolyam, valamint az ezekre épülő alapengedelmességi tanfolyamok.

Ha otthonunkat több kutyával osztjuk meg, előfordulhat, hogy egyikük szeret csipkedni, ám a másik nem igazán értékeli. A konfliktus elkerülése érdekében adjunk kedvencünknek tartós játékokat, amiken kiélheti rágási igényét.

Lehet, hogy számunkra elfogadható a csipkedés, de a biztonság kedvéért jobb, ha nem bátorítjuk arra, hogy másokat csipkedjen. Egyetlen alkalom is elég ahhoz, hogy életre szóló nyomot hagyjon, ha kicsit is erősebben csíp oda.

Ha kutyánk intenzíven beleéli magát a játékba, inkább kerüljük a birkózást és húzódzkodást mindaddig, amíg viselkedését nem tudjuk megfelelően kontrollálni. Ez nem megy egyik napról a másikra, meg kell értenünk azt, mi motiválja a kutyát, mire „indul be”, hogy megfelelő mederbe tereljük energiáit és ösztöneit. Kutyaiskolai tanfolyam, a későbbiekben őrző-védő foglalkozás is hozzájárulhat ahhoz, hogy kiegyensúlyozott legyen.  

Mire figyeljünk?

Felnőtt kutyák esetében érdemes határt szabni a csipkedésnek, hiszen erősebbek a fogaik és az állkapcsuk, általuk nagyobb erőt tudnak kifejteni. Kevésbé érzékenyek, mint a kölykök, személyiségüktől és a neveléstől függően nehezebb lehet kontrollálni őket, illetve méretükből fakadóan sem mindegy, mennyire csípnek oda.

Ha a kutya csipkedni kezd, figyelmen kívül hagyhatjuk próbálkozásait, ám ha ez nem vezet eredményre, kiadhatunk olyan hangot, mint egy másik kutya tenné játék közben, ha fáj neki a csipkedés. Egy éles visítás vagy vinnyogás persze furcsának hangozhat, de beválhat, hiszen saját nyelvén próbáljuk kimutatni, hogy amit csinál, az nekünk nem kellemes. Harapdálás helyett ajánljunk fel neki játékokat, amiket rágcsálhat. Dicsérjük meg, ha visszafogja magát, nem harap, nem csíp. Ez különösen fontos gyermekek közelében, hogy később se legyen baj.

Összegzés

Figyeljük meg kutyánk viselkedését, hajlamos-e csipkedni, milyen helyzetekben folyamodik ehhez és mennyire éli bele magát. Előfordul, hogy csak játszani szeretne, de fontosabb dolgot is megpróbálhat közölni. Bármennyire is aranyos, ahogy kezünket, lábfejünket, netán arcunkat csipkedi, vagy karunkat fogai közé veszi, vigyázzunk arra, hogy ne ragadtassa el magát. Minden ártó szándék nélkül is elszámíthatja harapásának erejét, és csúnya sebeket ejthet bőrünkön.

Ha előszeretettel használja fogait, adjunk neki erős anyagból készült rágható játékokat, melyeken kiélheti magát. Nemcsak számára nyújt elégedettséget, hanem mi is nyugodtabbak leszünk, hiszen ha elfáradt a „munkában”, békésen elnyújtózhat majd mellettünk egy kiadós pihenésre.