Ne menj el mellettük: lásd meg a fekete kutyát is!

Nagyon sok állatvédő és menhely küzd a  „fekete kutya szindróma” jelenségével. Sajnos a fekete bundájú kutyáknak (és cicáknak) nagyon kevés esélye van a gazdisodásra, gyakran hosszú éveket kell tölteniük a menhelyeken. A látogatók szeme egyszerűen átsiklik rajtuk, vagy épp ijesztőnek, vagy félelmetesnek látnak egy fekete kutyát - vagy csak egyszerűen nem bíznak bennük. Mindezek következményeként sajnos az altatási lista első helyein fekete kutyák szerepelnek…

A “gyilkos sztereotípia”, mely megpecsételi ezeknek az állatoknak a sorsát részint a babonák és hiedelmek maradékaiként alakulhatott ki, ezek szerint ugyanis a fekete szín negatív jelentést hordoz - következésképp a kutyáknál is rossz előjel. Nem segít a helyzeten az sem, hogy a filmekben, regényekben, sorozatokban fekete színű kutyát vesznek elő, ha egy félelmet keltő állatot kell megjeleníteni.

A kár, amit a szindróma, sztereotípia okoz, hatalmas. Hiszen gondoljunk bele: egyetlen kutya sem tehet arról, hogy milyen színű bundával születik meg - ezen változtatni sem tud, nem is törődik vele. Neki csak az a fontos, hogy elajándékozhassa a szívét valakinek, aki viszont szereti őt, gondoskodik róla. Akivel kalandozni, sétálni mehet, aki eldobja neki a lasztit, és akihez odabújhat egy kiadós játék után.

Ne menjünk el mellettük, lássuk meg a fekete kutyákat is! Vegyük észre a csillogó fekete bunda eleganciáját, a csillogó szemeket és a hatalmas szívet!