Ősi kutyák - 11.000 évvel ezelőtt 5 különböző kutyatípus létezett

Egy texasi kutatócsoport az utolsó jégkorszak után feltárt leletek alapján vizsgálta a kutyák fejlődését, elterjedését és az emberhez fűződő viszonyát. Az európai, közel-keleti és szibériai maradványokból 5 ősi típust fedeztek fel, melyek mindegyike eltérő genetikai eredetről tanúskodik, méghozzá abból az időszakból, mielőtt az ember elkezdte volna háziasítani a vadon élő állatokat.

„Ősi világunk kutyáinak vizsgálata során egy olyan korba nyerhettünk betekintést, mely legalább 11 ezer évvel ezelőttre nyúlik vissza” - mondta el Anna Linderholm régész, a Texasi Egyetem biorégészet és genomika laboratóriumának igazgatója.

A kutatócsoport régészeti ásatások során talált kutyacsontvázakból vonta ki a DNS-t. Arra voltak kíváncsiak, hogyan fejlődtek ki ezek a kutyák abban az időben, amikor az emberek még vadászó-gyűjtögető életmódot éltek.

„A mintákat múzeumokból és egyéb gyűjteményekből szerezték be kutatóink a világ több pontjáról. Mivel nem tudjuk, pontosan mikor és hogyan történt a kutyák háziasítása, a vizsgálathoz szükséges anyagokat az eddig felfedezett ősi csontvázakból gyűjtöttük össze. Olyan messzire nyúltunk vissza a múltba, amennyire csak lehetett, a legjobb állapotban fennmaradt DNS-eket használtuk”.

A mintákat tehát maradványokból nyerték ki, például fogakból vagy csontdarabokból, mondta el Linderholm. Ezek segítségével szekvenálták a DNS-t, így kapták meg azokat a genetikai kódokat, melyek magyarázatot adhatnak a kutyák eredetére, és arra is, hogyan kapcsolódhatnak a mai modern kutyákhoz.

„Egy kutya genomjának vizsgálatával bepillantást nyerhetünk annak a bizonyos kutyának a történetébe, megnézhetjük, kik voltak a szülei, az ő szüleik, és így tovább. Nagyon hasonlít a mai DNS-alapú családfakutatáshoz, amikor az emberek genetikai tesztek segítségével próbálják meg kideríteni, honnan is származnak” - jelentette ki a kutató. Linderholm szerint a kutyák genetikai szempontból is hasonlítanak ránk, hiszen ők is egy közös ősön osztoznak.

„A több mint 11 ezer évvel ezelőtti 5 leszármazási vonal nagyobb változatosságra enged következtetni. Korábban nem sikerült beazonosítani e különbségeket, ám ennek ismeretében is elmondható, hogy az összes kutya gyakorlatilag visszavezethető egy ősi farkaspopulációra, mely az idők során eltűnt. Nem találtunk kapcsolatot a mai farkaspopulációk és az első háziasított kutyák között.

A kutatás egy kicsit tisztább képet adhat ember és legjobb barátja kapcsolatáról. Linderholm szerint vándorlásaik során őseink magukkal vitték a kutyák őseit is: „Ez történhetett, amikor Európában és más területeken, például Ázsia sztyeppéin megkezdődött a földművelés.”

„Az emberek vándorlása és az új kutyatípusok megjelenése közötti kapcsolat most már egyértelmű. Ez az információ viszont még számunkra is új, és egyelőre még nem látunk példát arra, hogy e minta megismétlődött volna egy másik, nagyobb horderejű népvándorlás során. Úgy tűnik, a következetesség nem mindig volt jellemző az emberek cselekedeteire akkoriban, de azért azt látjuk, hogy ember és kutyája között már az ősidőkben is sokkal erősebb kötelék létezett, ami más állatfajokról nem mondható el.”