Szobrot emeltek a lánynak és kutyájának, akik túlélték a szibériai vadont

2014. július 29-én Rodion Chikitova belevágott egy hosszú túrába, hogy eljusson szülőfalujába, arról nem tudva, hogy négy éves kislánya, Karina követte őt az erdőbe. A kölyökkutyájuk, Naida is csatlakozott hozzá. Karina anyukája azt hitte, Rodion magával vitte a lányt, mindaddig, amíg néhány nappal később nem beszéltek telefonon. Ekkor a legnagyobb félelmük igazolódott be, a kislány eltűnt.

Csapatok keresték földön és levegőben, de semmi nyomát nem látták Karinának. Egyesek azt bizonygatták, hogy biztosan medvetámadás érte az erdőben. Az esélyek, hogy megtalálják a kislányt, és kutyáját az adott körülmények között, a 40 °C-os melegben, nagyon alacsonyak voltak. De 9 nappal az eltűnésük után a kutya visszatért a lány lakhelyére, Olom falujába.

Két nappal Karina megtalálása előtt a kutyusa hazajött. Ez volt az a pillanat, amikor a szívünk teljesen összeszorult, ugyanis úgy véltük, Naida társasága jelentősen megnöveli a kislány túlélésének esélyeit. Az éjszakák Yaukitában nagyon hidegek, néhány területen akár mínuszokba is átfordulhatületen a hőmérséklet – mondta Afanasiy Nikolayev, a Sakha Republic Rescue Service szóvivője.

Úgy gondoltuk, ha a kölyök ott van vele, hogy megölelje, az elég meleget biztosít számára, hogy átvészelje az éjszakákat. Tehát amikor a kutya megjelent, azt mondtuk ennyi volt, itt a vége. Ha eddig még életben volt - amire igen kicsi esély mutatkozott – akkor biztosan elvesztette minden reményét.

De Naida nem csak visszatért, azért jött, hogy embereket hívjon, akik megtalálják Karinát, és a megmentőket pontosan a kislányhoz vezette. Karina elbújt a magas fűben, ez lehetett az oka, hogy nem látták a magasból sem.

A kutya segítségével azonnal megláttuk a fűben rejtőzködő kislányt. Odaszaladtunk hozzá, adtunk neki egy kis teát, majd amilyen gyorsan csak lehetett autóba tettük, és kórházba szállítottuk – mesélte Nikolayev. Az ölemben vittem Karinát az autóhoz, aki olyan könnyű volt, mint egy madár. Nem nyomhatott többet 10 kilónál, de csodával határos módon teljesen öntudatánál volt. Nem szenvedett különösebb sérülést sem, csak néhány szúnyogcsípés, és horzsolás tarkította a bőrét. Karina elmesélte, hogy bogyókon, és folyóvízen éltek Naidával, így élték túl a két hetet.

Naida visszatérte után a kislány első szavai azok voltak hozzá, hogy „miért hagytál itt?”. De emiatt a csodálatos kutya miatt élhette túl Karina a történteket, és találhatták meg azelőtt, mielőtt bármi rossz történt volna.

Nikolay Chochchasovot inspirálta a páros kitartása, és egy bronz szobrot alkotott a tiszteletükre. Karina pont akkor ünnepelte a hatodik szülinapját, amikor Nikolay Mestnikov, a Yakutsk repülőtér igazgatója leleplezte a szobrot.