Tényleg boldogtalanok az elkényeztetett kutyák?

Rendkívül sokszínű módon tartunk kutyákat:

• Vannak rendőrkutyák, akik az életüket kockáztatják a bevetések során
• A pásztor-feladatokat ellátó kutyák rideg tartási körülmények között élnek, éjjel-nappal a szabad levegőn, sokszor veszélyes hatásoknak kitéve
• Tartunk sport-társnak kutyát, akivel agility-zünk és versenyzünk
• …És vannak az igazi házikedvencek, akik mindig a gazdi sarkában vannak, akárhová is megy 

Miért ítélik el sokan a kutyák elkényeztetését? Mitől érzi jól magát valójában a kutya?

Ki tudná megítélni, hogy valójában mi jó a kutyának? Egymás mellé állíthatjuk az erdélyi pásztorkutyákat és a lakótelepi havanese-t, de olyan mintha a pizzát hasonlítanánk össze a gyros-szal. 

A kulcs az adott kutyafajta igényei és azon belül a kutya saját személyisége. Minden kutyafajtának más és más gondozásra van szüksége. Nagyon általánosítva, egy cavalier biztosan szívesebben él lakásban, szoros családi közelségben, mint egy kuvasz, akinek térre van szüksége, és élvezi a szabad levegőt.

Nagyon sokan lenézik a kiskutyásokat, azokat, akiknek úgymond szobacirkálójuk van. "Miért kell ruha a kutyára? Miért kell gumizni a szőrét? Miért adunk rájuk kiscipőt? Miért hurcoljuk őket táskában?"

Egy tréner mondta egyszer, hogy szerinte egy hajléktalannal élő kutya boldogabb, mint egy kicicomázott öleb. 

Nem értek vele egyet, normális keretek között maradva (ha a divatozás nem megy a kutya kárára) ezek az ölebek rengeteg szeretetet és figyelmet kapnak, és nekik pont erre van szükségük. 

Mindig tartsuk a kutyánk érdekét szem előtt!

Ha egy bizonyos kutyafajta mellett tettük le a voksunkat, a lehetőségünkhöz mérten adjunk meg neki mindent, amire szüksége van. 

Ne nyomjuk el a fajtára jellemző tulajdonságokat, például ne csodálkozzunk azon, ha a mudink ugatós és terelni akarja a környezetében lévőket. A mi felelősségünk, hogy milyen kutyát választunk!

Simán lehet, hogy olyan kutyával élünk lakásban, városi környezetben, aki tökéletesen boldog a kisebb tömbök közötti sétákkal és az egész napos lustálkodással, míg egy másik kutyának ez az élet kínszenvedés lenne, mert szabad térre, erdőre, futkározásra vágyik.

A kényeztetés egyenlő a gondoskodással

Ez nem azt jelenti, hogy aki nem kényeztet, az nem gondoskodik! Az erdélyi pásztorkutyák példáján maradva, a pásztorok igenis gondoskodnak kutyáikról, hiszen megélhetésük függ tőlük. Teszik ezt megfelelő táplálékkal, amivel a kutyák képesek a zord körülményeket elviselni, kutyákat védő felszerelésekkel, és saját testi épségüket sem féltve a kutyáikat védve. - Nem egy videót láttam már, mikor medve járt a nyáj körül, és a kutyákat látva a pásztor, akik odarohantak a medvéhez, ő maga is a kutyák segítségére sietett,a medvét riasztva.

A kényeztetés nem rossz, sőt, természetes, ahogyan ebben a cikkben olvasható tanulmány is mutatja, hogy kutyáinkat annyira szeretjük, mintha emberi családtagunk lenne.

• Nem véletlenül gondolunk gyermekünkként a kutyánkra? Egy kutatásból most kiderült.

Összefoglalva

Nem lehet elégszer a kutyatartók tudtára adni, hogy mindenki csak olyan kutyát tartson, akinek a fajtára jellemző tulajdonságaival tisztában van, és az igényeit ki tudja elégíteni!
Figyeljük kutyánk reakcióit a különböző helyzetekben, és csak olyasmibe vonjuk be őt is, amit láthatóan élvez.