Vakvezető ABC – Sz, mint szakszerű S, mint segítség

A vakvezető kutyák zsenialitása szinte felbecsülhetetlen. A közlekedés során jelentkező problémák többségét mindenféle külső ráhatás nélkül, tökéletesen megoldják. Kerülgetik az akadályokat, bejelzik a padkákat, útvonalakat keresnek, egyszóval vezetik látássérült gazdáikat a cél felé. Adódhatnak, azonban olyan szituációk, amikor a gazdának szüksége van a külső segítségre, s ilyen helyzetben nem mindegy miként közelít a segítő. Az aranyszabály, amire már egy előző cikkünkben is kitértünk, hogy a hám „érinthetetlen” terület. A kutyust nem szabad rángatni, megfogni, elhúzni stb. az irányítás a gazdi kezében van.

A megszólítás nagyon lényeges. „Segíthetek” a kérdés, amivel tényleg megalapozunk mindent, hiszen lehet, hogy csak mi értelmeztük rosszul a helyzetet, s a páros mondjuk csak várakozik. Ha zöld utat kapunk, akkor mérjük fel a problémát, és ha kell fizikailag is segítsünk. Senki sem szereti, ha rángatják, úgyhogy a legjobb, hogyha az érintett karol a segítőbe, vagy fordítva. Engem nem egyszer a kabátomnál fogva próbáltak „vezetgetni”, mondanom sem kell maradandó élménnyel gazdagodtam… Vakvezető kutya esetében, azonban sokszor elegendő lehet az irányokat mondanunk. Ilyenkor nincs szükség a fizikai kontaktusra, mivel a kutyus veszi át a stafétát, mi egy lépéssel lemaradva tudjuk koordinálni az eseményeket.

Az „erre, arra, itt, ott” stb. szavak kerülendőek, hiszen egy látássérült ember számára ezek semmitmondó információk. A balra, jobbra stb. már sokkal konkrétabb megnyilvánulás. Ha a fenti „szabályokat” megpróbáljuk szem előtt tartani, akkor biztosak lehetünk abban, hogy a segítségünk nyitott szívekre talál.