Hogyan nyerjük el a bizalmát egy bántalmazott kutyának?

Cikkünk első részében arról írtunk, hogy a kutyák képesek felismerni érzéseinket, valamint arról is, miként hat ez rájuk, különösen a traumán átesett ebekre. Ezúttal azt járjuk közbe, hogyan segíthetünk nekik. 

A biztonság megteremtése érzelmeink segítségével

A kutyák számára, különösen azok számára, akik szoronganak vagy traumatizáltak, a biztonság nem csak azt jelenti, hogy van egy nyugodt kuckó, ahová visszavonulhatnak. A biztonság arról az érzelmi légkörről szól, amelyet körülöttünk teremtünk. Elősegít a biztonságérzetet, ha kedvesen, türelemmel és empátiával közeledünk hozzájuk. Ám ha feszültek és türelmetlenek vagyunk, ők is meg fogják érezni, hiába is próbáljuk meg eltitkolni mosolygással, szép szóval. Ez pedig tovább fokozhatja a bizonytalanságukat.

Könnyűnek tűnhet elindulni a tanítás irányába, és sajnos sokan bele is esnek ebbe a hibába. De fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogyha a kutya már eleve pattanásig feszült az őt érő trauma hatására, akkor tényleg az az elsődleges, hogy szépen sétáljon a pórázon? Vagy inkább az, hogy biztonságban érezze magát velünk?

Vizsgáljuk meg, milyen érzelmeket viszünk bele a pillanatba? Nyugalmat árasztunk vagy akaratlanul is fokozzuk a stresszt azáltal, hogy elfelejtünk odafigyelni a kutyára, meg sem halljuk, mit súg nekünk?

Ha lehetetlen elvárásokat támasztunk felé, szinte biztos, hogy csalódást fog okozni. Nem lehet elvárni egy traumatizált kutyától, akit évek óta a hátsó kertben élt, és egy jót szót sem szóltak hozzá, valami moslékot odalöket elé néhanapján és esetleg még bántották is (a kiabálás is bőven elég, igen), hogy egyből vidáman odaszaladjon minden emberhez. Kivételek mindig akadnak, de az a ritkább.

Előbb-utóbb felszínre jöhet egy régi fájdalom vagy emlék, ha ahhoz hasonló helyzetbe kerül a kutya. Még csak nem is kell, hogy abban bármi ártó szándék legyen, elég egy hanghatás a tévéből, vagy egy nagyobb tüsszentés, máskor a gyerekek visongása, hogy összezavarodjon, és úrrá legyen rajta a szorongás.

Kell, hogy legyen egy nyugodt kuckója, ahova elvonulhat. De nem töltheti ott ideje nagy részét begubózva. A mi feladatunk segíteni neki, hogy apránként merjen nyitni. Azokban a pillanatokban, amikor nyugodtak vagyunk, arckifejezésünk ellágyul, testbeszédünk egyértelmű és kedves, megnyitja a teret a kutya felé. Érezni fogja az invitálást, és idővel be fog lépni ebbe a térbe, ami biztonságos nyújt számára.

Azok a kutyák, akik soha nem érezték magukat biztonságban, már a születésük előtt is stresszes volt a mamakutya élete, hosszú időbe telhet ez a folyamat, melynek során hatalmas változáson mennek keresztül.

Ha mi magunk is valamilyen feldolgozatlan traumával élünk, kutyáink lehetőséget adhatnak arra, hogy magunkba nézzünk, és egymás erősítve, támogatva meggyógyuljunk.

Ehhez az első lépés a kölcsönös bizalom megteremtése. A kutyák egészen hihetetlen módon képesek olvasni bennünk. Arckifejezéseink és kisugárzásunk már azelőtt rengeteg jelet küld számukra, mielőtt megszólalnánk vagy megmozdulnánk. A nyugalom érezte segíthet kialakítani a bizalmat, mellyel megkezdődhet a gyógyulási folyamat.

Mivel kutyáink velünk élnek, folyamatosan jelzéseket keresnek tőlünk. Nincs szükségük arra, hogy mindent szavakkal magyarázzunk el. Arra van szükségük, hogy megmutassuk nekik, hogy a világ biztonságos, kiszámítható hely is lehet.

Érzelmeink, arckifejezésünk és testbeszédünk, hangunk rengeteget segít ebben. Amikor egy traumatizált kutya végre biztonságban érzi magát, elkezdheti elengedni azt a feszültséggel terhes, éber állapotot, melyben akár évek óta létezett.

Ha vittünk már haza menhelyről vagy rossz környezetből kutyát, gyakran az első, amit tapasztalatunk, hogy napokon, akár heteken át mást sem csinál, mint alszik és pihen. Az alvás gyógyító erővel bír. A kutya szervezete ellazulhat, képzeletbeli ráncai kisimulnak – mondhatjuk úgy is, hogy teste-lelke-elméje újraindítja magát. Ehhez idő kell és jó sok nyugodt pihenés.

Óvatosan az érintéssel

A traumán átesett kutyáknak nincs szükségük közvetlen fizikai megnyugtatásra, mint az embereknek. Míg mi nagyobb biztonságban érezzük magunkat az érintés révén, a traumatizált kutya nagyobb biztonságban érezheti magát a közvetlen figyelem vagy a fizikai kontaktus hiánya által. Ezzel teret adhatunk neki, hogy a saját idejében lépjen előre, amikor készen áll rá. Türelem, csend, tisztelet és odafigyelés – ezek nyitják meg a teret a bizalom előtt.

Bizalom építése érzelmi stabilitáson keresztül

A szorongó vagy traumatizált kutyáknál a bizalom helyreállításának folyamata velünk kezdődik. Ha stabil, nyugodt és érzelmileg kiszámítható környezetet tudunk biztosítani, akkor biztonságban fogják magukat érezni. És amint ez megtörténik, idegrendszerük szabályozási mechanizmusai jó irányba kapcsolnak át, és ezt viselkedésük is követni fogja.

Nem pedig fordítva, ahogy sokan csinálják: elvárnak egy viselkedést a kutyától (pl. ne ugasson, ha megijed egy másik kutyától), és azt jó belésulykolják („elhallgass!”). A kutya lehet, hogy csendben fog maradni, de „odabent továbbra is üvölt”, ez pedig majd szétfeszíti. Borítékolható a folytatás...

Összegzés

Kutyáink folyamatosan figyelnek minket, hogy megérthessék, miként érzünk, mi járhat a fejünkben. A traumatizált kutyák esetében ez fokozottan érvényes, mintha minden idegszáluk arra lenne kihegyezve, mi történhet, és arra hogyan reagáljanak.

Azokban a pillanatokban azonban, amikor nyugalmat, megértést és türelmet árasztunk feléjük, elkezdhetjük felépíteni a bizalmukat, mely végül elvezet oda, hogy biztonságban érezzék magukat mellettünk, velünk. Számukra ez a minden.

Eleinte nem az a fontos, hogy minél több dolgot csináljunk, minél több mindent megtanítsunk nekik, hanem az, hogy mélyebben átéljük a jelen pillanatot, jobban jelen legyünk velük. Hagyjunk nekik időt és teret, hogy a saját tempójukban gyógyulhassanak.