15 évig élt egy ketrecbe zárva – Így mosolyog az idős kutyus a napfény láttán

Alig hitték el az állatmentők, amikor meghallották a bejelentést: egy ketrecben lévő kutyáról szólt, aki már 15 hosszú éve töltötte mindennapjait a rozsdás rácsok fogságában. Hogy lehet ennyit kibírni?

Valószínűleg az első jó dolog, ami történt vele, az volt, amikor egy kedves hölgy betoppant az ajtón, és barátságosan közelített hozzá. Megnyugtató hangja, és persze a finom falatok hamarosan megenyhítették Bruno kutyus szívét, és végre-valahára kiszabadulhatott a ketrecből.

Első útjuk az állatorvoshoz vezetett, ahol még eléggé morcos volt az öregecske kutyus. Nincs is ebben semmi meglepő, hiszen ezeréve már, hogy emberi érintést érzett rövidke bundáján. Aztán lassacskán rájött, hogy nem is olyan rossz az, és a kezdeti gyanakvás után hálásan fogadta a simogatást.

„Ekkor láttuk először mosolyogni, mire azt mondtam neki: 'Bruno pajtás, ilyen érzés az, amikor szeretnek, és valaki tényleg veled akar lenni' – mesélte a fülöp-szigeteki Pawssion Project alapítója, Malou Perez.

És Bruno arcáról szinte már le sem lehetett volna vakarni a vigyort, annyira boldog volt! Kíváncsian figyelte, mi történik körülötte, bár a menhelyre érkezve megszeppenten tűrte, mire a többi kutya megszaglászta. 

„Hosszú ideig egyszerűen csak bámult ki az ablakon. Teljesen lenyűgözte mindaz, amit lát. Aztán elfáradt, és mély álomba merült. Túlcsordultak bennem az érzelmek, amikor eszembe jutott, mennyi mindent kellett elviselnie az évek során, mindentől elszigetelten, a szeretet legapróbb morzsáját nélkülözve.”

Új élete első sétáján óvatosan lépkedett egy erdei sétányon. Oly sokáig élt a sötétben, most azonban mosolyogva fürdőzött a napfény melegében. Végre kinyílt számára a világ.

„Annyira megható volt látni, hogyan nézegeti a természetet, mintha megbecsülne minden pillanatot; a fákat és a kék ég látványát” - írták az állatmentők videója alatt.

És Bruno azóta is nagy örömmel veti bele magát a sétákba, a maga kényelmes kis nézelődős tempójában. Van mit bepótolnia, és ha minden igaz, már egy komoly érdeklődője akadt, egy kedves gazdi személyében, aki öregecske kutyusokkal osztja meg életét. Hajrá, Bruno!