A gabonamentes tápok egy átverés

Gabonamentes kutyatápok

Ha kutyaeledel hirdetéssel találkozol, láthatod, hogy előszeretettel reklámozzák a gyártók, hogy az ő termékük gabonamentes. Nem kevés gabonával készül, hanem kifejezetten gabonamentes. Így kell a kutyákat etetni? 

Ennek a reklámnak és a mondanivalójának nem szabad bedőlni! Hogy miért? Nézzük csak, mit ettek régen a kutyák!

A kutyák emésztőrendszere

A tápok előtt (1860-as évek előtt) a kutyák az emberi étel maradékát kapták. Nem nyerset, nem színhúst, hanem főtt emberi étel maradékát, ami bizony nagy arányban tartalmazott növényi eredetű összetevőt. 

A hús mindig is drága alapanyag volt, ezért nem ez tette ki elsődlegesen a kutyák diétáját. Az egyedüli kutyák, akik nagyobb mennyiségű nyers húshoz jutottak, a vadászkutyák voltak, akik nagyobb becsben voltak tartva, mint általánosságban a többi eb, ezért szívesen áldoztak nekik a drága alapanyagból.

A kutyák tehát már régóta nem jutottak annyi húshoz, mint farkas őseik. Ehhez szervezetük is adaptálódott.

A húsevő, ragadozó állatok gyomorsava erősebb, amely könnyen megbirkózik a hússal, csonttal. A farkasokéhoz képest a mai kutyyák gyomorsava jelentősen lecsökkent.

A kutyák keményítőlebontó képessége

Vannak, akik megrögzötten vallják, hogy a kutya 100%-ig ragadozó és húsevő, és minden növényi összetevő számukra csak ballasztanyag. Jó lenne, ha az emberek a mai kutyákat már nem szeretnék farkasként kezelni.

A gabonamentesség kizárólag abban az esetben releváns, ha a kutyának gluténérzékenysége van. Ekkor a gabonákból mindenképpen gluténmentes verziót kell választani. Egyéb esetben egyáltalán nem kell kizárni az étrendből, és meg is cáfolom, miért nem kell azt hinni, hogy a kutyák képtelenek megemészteni a keményítőt.

Amiláz enzim ugyan nincs a kutyák nyálában, szemben velünk, emberekkel, akiknek már a nyálunk segítségével elkezd lebontódni a keményítő.

Az amilázat viszont ugyanúgy termeli a hasnyálmirigyük, és bontják a szénhidrátot a kutyák. Közel 100%-ig képesek megemészteni a kutyák a szénhidrátot, ellentétben a farkasokkal.

Ők sem tekinthetőek egyébként kizárólagos húsevőknek, hiszen a zsákmány bendőjét elfogyasztva jutnak növényi összetevőkhöz is.

A kutyák háziasításának szerepe

Teljesen összefüggésbe hozható a háziasítás, a tenyésztés a kutyák szénhidrátlebontó képességével.
Vannak olyan fajták, például a szibériai husky és a saluki, akik szervezetében jelentősen kevesebb olyan gén van, ami a szénhidrátbontásért felelős (AMY2B gén - amiláz alfa 2B).

Ennek az az oka, hogy ezek a fajták a tenyésztés során nem jutottak az emberektől nagyobb mennyiségben növényi összetevőkhöz, mert azokon a területeken egyáltalán nem jellemző a nagyobb mezőgazdasági tevékenység, ezért nem volt rá szükségük, hogy adaptálódjon a szervezetük a megemésztésükre.

Tökéletes példa erre Balto (1919-1933), a híres szánhúzó kutya, akinek életéről mese és film is készült.
Baltot a halála után vizsgálták a kutatók, és megállapították, hogy a modern kutyákhoz képest kevésbé sikeresen emésztette meg a keményítőt, szervezetében kevesebb ilyen gén volt, viszont több gént tartalmazott, mint a farkasok szervezete.

Mi látható ebből?

Balto, egy háziasított kutya, jobban tudta a növényi összetevőket megemészteni, mint a farkasok, viszont kevésbé jól, mint egy mai modern kutya.
A genetikai vizsgálatokat évtizedekkel halála után végezték, és már pár évtized alatt is (halála óta a vizsgálatokig) a jelenlegi kutyák annyit adaptálódtak a tartási körülményeikhez, hogy könyebben emésztik meg a növényi összetevőket korábbi fajtársaikhoz képest.

Összefoglalva

A mai kutyák nem farkasok. Felesleges, és kifejezetten egészségkárosító őket 15-30.000 évvel a háziasítás után megpróbálni visszatenni egy olyan ditétára, ami leginkább hasonlít a farkasokéhoz.

Miért egészségkárosító? A túlzott fehérjebevitel többek között rendkívül megterhelő a vesék és a máj számára.