A kutyád pontosan tudja, hogyan érzel

Ez a különleges képesség több évezredes közös múltunkban gyökerezhet, melynek során együtt éltünk, együtt fejlődtünk, és váltunk azzá az emberré - ők pedig azzá a kutyává – akit ma ismerünk. Bőségesen volt idejük megfigyelni viselkedésünket, arckifejezéseinket, melyről valamilyen egészen csodálatos módon képesek érzelmeinkben is eligazodni.

A mai napig megannyi kutatás tárgyát képezi a téma, és már több ízben is bizonyítást nyert, hogy a kutyák képesek felismerni arckifejezéseinket és a mögötte rejlő érzelmeket, úgymint a boldogság, a düh, vagy a szomorúság. A kutyák elképesztően ügyesek abban, hogy a mosolyon vagy a szemöldökráncoláson túl „meglássák” a finomabb, belső jelzéseinket is.

• Kutyáink az arcunkról is olvasnak

Miért fontosak az arckifejezések a traumát átélt kutyák szemszögéből?

Mivel kutyáink nagyon finoman vannak hangolva a testbeszédünkre, még a legkisebb eltérések is hatalmas változást hozhatnak számukra, különösen azon kutyák esetében, akiket életük folyamán trauma ért az embernek „köszönhetően”.

A traumatizált kutyák gyakran túlzottan éberek és a megszokottnál sokkal figyelmesebbek. Mintha mindig keresnék annak jelét, hogy mikor mi romolhat el. Mert valamikor valami biztos el fog romlani. Ami miatt újabb rossz dolog éri majd őket.

Lehet, hogy olyan környezetben éltek hosszú időn át, mely kiszámíthatatlan volt, vagy súlyos lelki sérülést szenvedtek el életük egy pontján. Emiatt szinte az egész „rendszerük a veszélyre van huzalozva”. Bárhol, bármikor megtörténhet velük ugyanaz, ami akkor régen. Vagy valami, ami még annál is rosszabb.

És mivel a kutyák nem tudnak a szavakon keresztül kommunikálni velünk, viselkedésük gyakran annak megfelelően változik, amit éppen arckifejezésünktől és testbeszédünktől olvasnak le.

A legapróbb rezzenéseinket is észreveszik, ezért lehet az, hogy egy bosszús sóhaj hallatán egy bántalmazott kutya már pucol is a kanapé alá. Akkor is, ha köze sincs ahhoz, hogyan érezzük magunkat, mert például egy kellemetlen munkahelyi esemény miatt bosszankodunk.

Itt jön be a képbe a szóbeli kommunikáció hiánya okozta nehézség. Azt ugyanis nem fogja tudni a kutyus, hogy nem miatta érezzük magunkat morcosnak. Ő csupán annyit érzékel, hogy a gazdi valami miatt dühös, és ilyenkor bizony előjöhet annak az emléke, hogy bántották. Dühös ember = fájdalom. Ösztönös védekezési reakció, hogy a kutya elbújik.

Egy feszült tekintet, a homlok ráncolása, a szemöldök összehúzása önkéntelenül is ezt a reakciót válthatja ki a traumán átesett kutyából. Számára ezek az apró jelek is elegendőek lehetnek ahhoz, hogy megerősítsék benne a fenyegetettség érzését és a lehetséges veszélytől való félelmét.

Tehát, ha frusztráltnak, stresszesnek vagy türelmetlennek érezzük magunkat (még akkor is, ha észre sem vesszük), olyan jeleket küldünk nekik, amelyek fokozhatják a szorongást.

A kutyákat memóriájuk segíti az érzelmek felismerésében

Bizony, a kutyák emlékeznek. És a valódi emberi arcokról alkotott emlékeiket használják fel, amikor aktuális érzelmi állapotunkat szeretnék értelmezni. Mit is jelent ez? Egy traumatizált kutya, aki a múltban negatív tapasztalatokat szerzett, nagy valószínűséggel ezek emlékeiből fog meríteni, amikor a frusztráció vagy harag leghalványabb jelét is látja bennünk.

Ezeknél a kutyáknál nem csak arról van szó, hogy mit teszünk és hogyan viselkedünk. Hanem arról is, hogy arckifejezésünk értelmezése közben visszakapcsolják az általunk közvetített jeleket múltbéli jó és rossz tapasztalataikhoz. A beérkező információk és emlékeik összegzése segít nekik eldönteni, hogy biztonságban érezhetik-e magukat vagy veszélyre kell számítaniuk.

Miért jó nekünk, ha tudjuk mindezt?

Fentiek ismeretében egyértelmű, mennyire fontos tisztában lenni azzal, milyen érzelmi jelzéseket küldünk kedvencünk elé. Amikor nyugodtnak érezzük magunkat, és nyitottak vagyunk a kapcsolatteremtésre, örömmel fog odajönni hozzánk egy kis szeretgetésre, játékra.

De ha frusztráció vagy feszültség érzését sugározzuk, azt is észre fogja venni, akkor is, ha egy szót sem szólunk, csak „csendben puffogunk” magunkban. Egy kiegyensúlyozott kutya esetében is megfigyelhető, hogy ilyenkor eltávolodik tőlünk, nem keresi a kapcsolatot. Egy traumán átesett kutya viszont egyenesen menekül, elbújik, hogy minél messzebb kerüljön a lehetséges bajtól.