A kutyák is lehetnek csiklandósak?

Míg nálunk a csiklandozás rendszerint kontrollálhatatlan rázkódásba és nevetésbe torkollik, miközben megpróbálunk elmenekülni a "galád elkövetőtől”, addig kutyáink másképpen adják tudtunkra, ha csiklandósak. Nem képes úgy nevetni, mint mi, de ha kedvére való a móka, akkor jólesően dünnyöghet, dörmöghet és a pofijára is kiül egy átszellemült arckifejezés. Ismerős?

A csiklandósság jelei

A kutyák számára a csikizés inkább egy finom érintésnek vagy vakargatásnak felelhet meg. Olyan érzés lehet, mint amikor egy bogár landol a bőrükön vagy valami hozzájuk ér (pl. magas fű), melynek hatására önkéntelenül is összerándulnak vagy viszketést éreznek. Az érzékeny pont megérintése és megvakarása feltétlen reflexet vált ki belőle: hátsó lábával megpróbálja elérni azt a bizonyos pontot, melyet igencsak jó lenne megvakarni, hogy elmúljon a furcsa érzés. Ez a reflex veleszületett, vagyis egy adott inger hatására mindig megjelenik, neurológiai stimuláció eredménye: a bőrben található idegek a gerincvelőn át továbbítják az impulzusokat az agyba, mely aktiválja a viszkető pontot legkönnyebben elérő láb idegeit, így a kutya vakarózni kezd. A viszketés intenzitása és helye meghatározza a vakarózás intenzitását és helyét. Mivel nem tudatos reakció, néha meglepődést is felfedezhetünk kutyánkon.

A legcsikisebb területek jellemzően a fülek mögött, a martájékon, a mellső lábak között, valamin a hason találhatóak, de a bordák mentén is megfigyelhetőek.

Figyeljük meg, hogyan reagál, milyen testjeleket, hangokat ad ki közben. Ha kellemes élmény, aktívan részt vehet a játékban: éber, csóválja a farkát, lábaival ritmikusan rugdos, nyújtózik, megrázkódik, hempereg a földön, mutatja a hasát, mosolyog és még hálás puszikat is adhat.

Honnan tudom, ha szereti a kutyám a csikizést?

Ebenként változó, tetszik-e neki a móka, vagy sem. Ha a kutyának kedvére való, alábbi módon jelezheti felénk: csóválja a farkát, hempereg a földön, elégedett hangokat hallatt és mosolyog - arckifejezésében a nevetést vélhetjük felfedezni, ahogy lazán nyitva tartja száját, nyelve oldalra lóg, ajakszéleire ráncocskák ülnek ki, szinte fültől-fülig érnek.

Fontos észben tartani, hogy nem mindegyik kutya szereti, ha csikizik; ezt értésünkre fogja adni. A nemkívánt vakargatásra reagálhat morgással, odakapással vagy borzolja a szőrét, elhúzódik a gazdi kezétől és nyüszöghet is, ha kellemetlen helyen érintjük meg. Ha e jeleket észleljük, vagy a kutya megpróbál elmenekülni tőlünk, akkor az érintett pontokon minden valószínűség szerint nem szereti a babusgatást. Ennek oka lehet egy régebbi sérülés, negatív élmény (pl. bántalmazásból), vagy az adott területen tapasztalt fájdalom, mely többek között bőrproblémából is fakadhat. Érdemes megmutatni állatorvosunknak, hogyha gond van, mielőbb megkezdhessük a gyógykezelést!

Egy kis tudomány…

A csiklandósságot, mint jelenséget először 1897-ben írták le az American Journal of Psychology szaklapban. Arthur Allin és G. Stanhely Hall tudósok két fogalommal illették az általuk megfigyelt típusokat: knismesis és gargalesis.

1. A knismesis azt az érzetet írja le, amikor egy gyengéd érintés enyhe viszketést okoz vagy libabőrösek leszünk tőle, de nem vált ki heves reakciót, nem indít nevetésre. Ez jelenik meg az emlősöknél, így a kutyáknál is.

2. A gargalesis fokozott reakciót vált ki, az érzékeny testtájakra ismételten alkalmazott erősebb nyomás eredményeként jön létre. Például amikor a barátunk a bordáinkat veszi célba, mi pedig önkéntelenül nevetni kezdünk, testünk rázkódik, és alig bírunk leállni. Míg mi inkább ezt tapasztaljuk, addig az emlősállatok a knismesist élik meg, mikor enyhe stimulusnál megrázkódnak és/vagy megvakarásszák az érintett pontot. A természetben valószínűleg azért alakult ki, hogy a rovarokat vagy egyéb élőlényeket, kellemetlen dolgokat eltávolítsa a testéről.

Azóta különböző fajoknál tanulmányozták a jelenséget, gyakran a gargalesis-re fókuszálva, mivel ezt hozták összefüggésbe a társas öröm, boldogság fogalmával. A természetben megfigyelhető a játékos csikizés emberszabásúaknál, így a gorilláknál, csimpánzoknál és a bonobo majmoknál. Kutyáknál még nem sikerült bizonyítani létezését, ám azt már kimutatták, hogy a kutyák képesek nevetni, és a társas örömmel összeköthető hangokat adnak ki. A jövőben talán arra is választ kaphatunk majd, összefügg-e ez a csiklandóssággal. 

Meg lehet tanítani a kutyának, hogy csikis legyen?

Feltétlen reflex lévén nem igazán lehet megtanítani a kutyát arra, hogy csiklandós legyen vagy csiklandozáskor megvakarja magát. Ahhoz azonban hozzászoktathatjuk, hogy szívesebben fogadja az érintést. Vannak kutyák, akik érzékenyebben reagálnak, ha testük bizonyos pontjain megérintik őket, pl. fej, mancsok, alhas. Segíthet, ha megtanítjuk neki, hogy ezek simogatása, érintése jó dolog, hiszen adódnak olyan helyzetek, amikor nem lehet kikerülni. Pozitív megerősítéssel, sok-sok dicsérettel elérhetjük, hogy könnyebben fogadja majd idegenek érintését, például állatorvosi vizsgálat során, kutyakozmetikusnál, társas szituációkban vagy a szükséges karomvágásnál. Leküzdhetjük félelmét és megelőzhetjük azt is, hogy esetlegesen agresszívan reagáljon az érintésre.

Érintés-tréning

Ha simogatás közben olyan pontot ér a kezünk, amelynél a kutya teste önkéntelenül összerándul vagy felnyüszít, jegyezzük meg a helyet. Érdemes megmutatni állatorvosunknak, hogy tudjuk, mi áll a hátterében (fájdalom, gyulladás, szemmel nem látható sérülés, stb.), kezelésre szorul-e. Ha ezt letisztáztuk, és egészséges a kutya, jöhet a következő lépés. Gyengéden érintsük meg az érzékeny területet, simítsunk rajta végig kezünkkel, eközben jutalmazzuk az ebet finom falatokkal. Alkalmazhatunk szóbeli dicséretet is , nyugodt, barátságos hangon -, ha pozitívan reagál rá.

Mindig figyeljünk arra, testbeszédével milyen jeleket közvetít felénk. Ha nyugodt és elfogadó, ellazul, akár a hátára hemperedik, akkor zöld lámpát kaptunk. Viszont, ha feszült, behúzza a farkát, ficereg vagy elhúzódik, hagjyuk abba, és próbálkozzunk másik alkalommal. A gyakorlás legyen rövid, ismételjük meg akár naponta, és társítsunk hozzá pozitív élményeket, például játsszunk vele egy kicsit utána. Ha már komfortos a kutya számára az érintés, akkor megkérhetünk családtagokat, barátokat is, hogy simogassák meg. Haladjunk lépésről-lépésre, és ne feledjük el jutalmazni kedvességét.

Tippek a mókához:

• A simogatás, vakargatás legyen gyengéd, mert nem szeretnénk túlstimulálni az adott területet, illetve az erőteljes vakarászás egy érzékeny ponton nemkívánt reakcióhoz is vezethet a kutya részéről.
• Próbáljuk ki a "mágikus pontokat": a fülek mögött, a mellső lábak között, a martájékon, a hason vagy a bordák mentén. Észre fogjuk venni, melyiket részesíti előnyben.
• Mindig figyeljünk arra, hogyan reagál a kutyánk vakargatás közben. Találhatunk olyan pontokat a testén, melyek érintése kellemetlen a számára. Hamar rá fogunk jönni, ha azt szeretné, hogy azokat inkább kerüljük.
• Ha a kutya sűrűn vakarózik, testének egy-egy pontját nyalogatja, rágcsálja vagy a legenyhébb érintés is viszketést vált ki belőle, elképzelhető, hogy valami irritálja a bőrét. Vizsgáltassuk ki mielőbb, hogy elejét vegyük a problémának. Az állandó viszketés roppant zavaró, rányomja bélyegét a kutya hangulatára és viselkedésére; még pihenni, aludni is alig tud tőle, hiszen folyamatosan azon van, hogy megszabaduljon a viszketéstől. A nyalogatás, rágcsálás és vakarózás azonban fertőzések alapját adhatja, amelyek kezelése bonyolult, hosszadalmas folyamat lehet. Előzzük meg!

Fontos! Bár a csikizés embereknél és kutyáknál különbözik, egy dolog azonban ugyanaz: jó mókából is megárt a sok. Mindkettőnk számára kellemetlen élményt hagyhat maga után, ha túlzásba visszük, ezért maradjunk az egészséges határon belül.