A kutyatréner kulisszái mögött – A gazdi nem ostoba (!) avagy vérlázító marketing-tanácsok

Mini-blog Panyi Zita kutyaviselkedés-terapeutával.

Privát gondolatokkal, kérdőjelekkel, sikerről és örömökről.

***

Ragyogó arccal hirdette egy „úriember” közösségi oldalán, hogy vállalkozóként, cégvezetőként nem terméket vagy szolgáltatást adunk el és nyújtunk, hanem leendő Ügyfeleink vágyott életérzését. Még merészebben fogalmazva garanciát arra vonatkozólag, hogy szolgáltatásunk által övék lesz a minden is. Mindezt persze horribilis áron érdemes tenni. STOP! Mi ezzel a gondom? Továbbmenve, mi lehet ebből Ügyfeleim hatalmas gondja?

1.    Honnét veszi bárki a bátorságot, hogy mondjuk egy agresszív viselkedést mutató, nagytestű, traumatizált kutyájával együtt élő gazdinak azt merje állítani: csak mert kifizet egy szolgáltatást, ez önmagában elég az eredményhez?!

Ez úgy arrogancia és az ostobaság csimborasszója, ahogyan van! Ugyanis azt jelentené: nincs szükség munkára, a kutya-gazdi életmód és -kapcsolat megváltoztatására, tanulásra, fejlődésre. Csak hopp, házhoz megy a tréner, csettint, a kutyán csóválás, a gazdin mosoly és beköszönt a Kánaán. Holnaptól angyal az a ragadozó élőlény, aki korábban embereknek meg állatoknak ment neki. „Barátunk” szerint elég zsebre vágni a pénzt, minél többet, cserébe annál nagyobb csodát lehet beígérni… Megjegyzem, így is épp elég álomvilágban élő gazdi hisz valami hasonlót… Akik nem értik, miért elengedhetetlen saját viselkedésükön és szokásrendszerükön változtatni. Nem értik, miért kell kutyájuknak biztosítani alap szükségleteiket, miért kell(ene) foglalkozniuk a tőlük függő élő lénnyel és miért nem elég kirakni őket a kertbe vegetálni…! Mennyivel egyszerűbb haragudni egy trénerre, mert nem varázsport hint, hanem munkára akar buzdítani, ugye?

2.    Mit feltételez egy ilyen marketing-palánta felnőtt emberekről, akik – tegyük fel – ténylegesen fejlődni szeretnének, új ismereteket elsajátítani?

Értem én, hogy a világ az instant, meg a lébecolás felé halad. De nem gondolom, hogy mindenki szürkeállománya egyenértékű lenne egy hófehér, tartalom nélküli üres lappal. Magyarán ne nézzük már hülyének az értelmes, segítséget kérő és az ahhoz szükséges tanácsokat meg lépéseket be is tartó embert!

3.    Vajon hosszútávon mennyire növelné Ügyfeleim belém vetett bizalmát, a szakmai ázsiómról nem is beszélve, ha a legelső perctől fogva hazudnék nekik? (Még ha sokan gyakorlatilag ezt is szeretnék…) Ha azt állítanám, elég, ha oldalba bökik a kutyust, ráraknak egy fojtó nyakörvet és ennyi.

Ne rontsam ott a levegőt olyanokkal, hogy lemozgatás, ösztönök kiélése, szabályrendszer felállítása, viselkedés-elmélet, állatorvosi konzultáció meg gyakorlatok… Következetesség, türelem?! Az már tényleg non plus ultra! Végtére a kutyus évek óta vár az őt megillető körülményekre, történésekre, de az most édesmindegy… Lényeg, hogy az EMBER MOST AKAR gyorsan pótolni – éveket…! Miért is nem elég megpuszikázni, megsimikézni azt az édes kis szőrmibogyót? Igaz, a héten ötször nekem jött, meg a szomszédnak, meg a futárnak, vérző sebet is ejtett rajtam, de olyan cuki! Biztos van valami módszer, amitől megjavul…

Nos, szívem szerint néhány tréningemre meginvitálnám marketing-zseninket. Tapasztalja csak meg saját bőrén, mit okoznának fényes szavai és tanácsai a valóságban…! Ahol emberek küzdenek olyan örökbefogadott állatokkal, akikről nem tudtak nekik érdemi tájékoztatást adni korábbi gondozóik. Vagy töltsön 5-6 órát néhány olyan családnál, ahol terhes nőkön ejtenek vérző sebeket a házikedvencek, mert tizenvalahány évig elhanyagolták a kutyák mozgatását, foglalkoztatását és tanítását (értsd: zéró elvárás és keretrendszer), miközben csodát várnak a trénertől. Vajon orbitális hazugságok hangoztatása után ki lenne az első, akit „elővennének”, hogy nem működnek a varázsszavak?! A marketinges vagy a tréner, aki saját testi épségét is kockára téve megy ilyen emberekhez segíteni és korrektül tájékoztatni őket a valóságról?