A kutyatréner kulisszái mögött – Ezért kérünk későn segítséget…

Mini-blog Panyi Zita kutyaviselkedés-terapeutával.

Privát gondolatokkal, kérdőjelekkel, sikerről és örömökről.

***

Ezekkel a gazdikkal beszélgetve, no és csokorba kötve saját megfigyeléseim, a következő okok sorakoztathatóak fel magyarázat gyanánt:

• A gazdik szégyenkeznek amiatt, hogy nem tudnak egyedül megoldani egy helyzetet.
• Önnön tapasztalataik helyett a szomszédokra/munkatársakra/haverokra hallgatnak, akik szerint túlzás trénert hívni a kutyához.
• Komolyan azt gondolják, hogy számukra ismeretlen jelenséghez érve és ismeretlen területre lépve elegek lesznek az interneten fellelhető ilyen-olyan információk. Amiket jobbára azok hintenek, akik nem foglalkoznak kutyákkal napi 8-10 órát… („Végtére gyerekként ott vót a Bodri. A meggyfához kötve.  Enni is kapott minden másnap moslékot...”)
• Blokkolják őket korábbi rossz tapasztalataik trénerekkel, kutyaiskolákkal.

Hadd reflektáljak most fentiekre, szépen sorban haladva!

1.  A kisgyerek sem szégyenkezik, amikor járni tanul. Helyette rájön, hogy eleinte hasznos megfognia anyukája, apukája kezét. Tehát jó dolog segítségért folyamodni. Aminek egyenes következménye lesz, hogy idővel elhagyja a segítséget és remekül boldogul önállóan is…
    
2. A szomszédok/munkatársak/haverok nem élnek együtt az adott kutyussal. Nem ők fizetik az állatorvosi számlát, az élelmezését, nem ők vesznek neki felszereléseket. És persze nem ők szenvedik el adott esetben a kutya támadását, nem rájuk néznek ferde szemmel a „neveletlen kutya” miatt a szomszédok, munkatársak, haverok… Soha ne adj más ember kezébe akkora hatalmat, hogy helyetted mondja meg, mit észlelsz, mik az igényeid, mit tartasz jó és hasznos ötletnek! A te világod, a te életed, a te komfortod, a te kutyád és a te döntésed!
    
3. Te ne légy azok egyike, akik megelégszenek a szürke középszerrel és félinformációkkal! Hidd el: fotelből szájkaratézni, átmeneti figyelemhez jutva okoskodni bárki tud. Még pénzébe sem kerül. Messziről persze egyik megmondóembernek sem kell felelősséget vállalnia azért, amiért neked naponta: saját és kutyusod jólétéért, öröméért, környezetetek biztonságáért. Hosszútávon jóval praktikusabb és megtérülőbb is egyszer elsajátítani az alapokat, a kutyaviselkedés elméleti hátterét és szert tenni szakember irányításával olyan gyakorlati rutinra, mellyel kezelni tudod a későbbi váratlan helyzeteket és hatni tudsz kutyusodra.
    
4. Szinte le sem merem írni, olyan brutál módon közhely meg csöpögős… De rossz tapasztalatokat mindenki szerez. Egyszerűen addig kell menni, ameddig nem futsz bele abba az emberbe, aki visszaadja a hited. Hidd el – és ez akár adjon neked vigaszt a nehéz helyzetekben –, nem minden kutyatréner akarja a szemed fényét pórázon rángatni fojtón, vagy vízzel lelocsolni, ha eléd megy sétán. Én például olyan „elfajzott” egyed vagyok, aki még videót is szívesen elemez veled, megtanítalak a kutyusod idegrendszeri alapjaira, átbeszélem veled, mi az a falkadinamika és hogyan tudod motiválni a kutyusod. Addig „rágom a füled”, míg meg nem mutathatom neked, miért fontos naponta jól megmozgatni kutyatársad testét és elméjét. Szeretnélek ugyanis titeket sikerekhez, megkönnyebbüléshez és magabiztossághoz vezetni. A változás rajtad múlik!

Záró gondolat: nincs olyan, hogy késő foglalkozni egy kutyussal! Feltéve, ha te, kedves gazdi elkötelezett vagy, érdemben akarsz is dolgozni és hajlandó vagy kilépni komfortzónádból.