A kutyatréner kulisszái mögött – Milyen a jó hám?

Mini-blog Panyi Zita kutyaviselkedés-terapeutával.

Privát gondolatokkal, kérdőjelekkel, sikerről és örömökről.

***

Megkérdezték tőlem a héten, honnan tudják, hogy a megfelelő állatorvoshoz fordultak? Mire én kaján mosollyal: honnan tudják, hogy a megfelelő kutyatrénerhez fordultak? Nem kevéssé lepődtek meg a gazdik, hallva mindezt pont az én számból. Még a szemöldökük is felszaladt a homlokuk közepére. De tényleg! Honnan tudják, milyen a jó hám? Létezik olyan, hogy jó hám, jó állatorvos, jó kutyatréner? Ami, és aki minden kutya és gazdi számára egyformán hasznos, szimpatikus, hovatovább kompatibilis?

Felnőtt, véleményét többnyire tájékozódással és megismeréssel formáló, kiforrott ember erre nyilván egyféle választ adhat: nem. Akkor mégis, miért ragaszkodnak nagyon sokan ahhoz, hogy mindenáron találni akarnak egy adott márkájú felszerelést, kiválasztanak egy brandet, egy adott személyt és annak érdemi megismerése nélkül kezdik „talált kincsüket” nagyjából azonnal dicsőíteni vagy éppen savazni? Jómagam egyféle magyarázatot találok erre az igen furcsa viselkedésre: mert ez nem a praktikumról, nem a kérdés tárgyáról szól. Mindössze az adott személy figyelem-igényéről. Aki fontosnak érzi magát egy pillanatra a véleményezéstől, legyen az akármilyen, jelenjék meg akárhol. Aki mentesülni akar önnön felelőssége alól: majd a hám megold mindent, attól nem fog húzni a kutya. Elvégre, azért húzás-ellenes hám, nem igaz? (Ember! Mi a helyzet, ha pont húzóhámot vettél tájékozatlanságodnak köszönhetően?) Majd az állatorvos meggyógyítja a kutyát. Hogyne. Bagatell tény, hogy előtte „csak” nyolc évig etetted szívbetegre, hiába szóltak neked millióan. Majd a kutyatréner megoldja, angyalka lesz abból a kutyából, akit éveken át nem sétáltattál. Majd a kutyatréner csodát tesz ott, ahol semmi tapasztalatod, előzetes ismereted nem volt a kutyázás mibenlétéről, mégis egyszerre fogadtál örökbe három, idővel kisborjú méretűre növő kölyköt, mert olyan cukik voltak…

Ennyit arról, sokszor mi az értéke a közösségi médiás szívecske-osztásnak és mennyire alapszik hozzáértésen egy-egy komment. Mennyivel hasznot hozóbb lenne mások istenítése vagy rosszindulatú kritizálása helyett olvasni, tanulni, fejlődni!

Sajnos sokan elfelejtik, egy munkakapcsolatban a feleknek nem szeretniük kell egymást, hanem kulturált keretek között együtt dolgozni egy cél megvalósulásáért. Szeretetet várni és kapni a családtól, a baráti körtől szokás. Szép is lenne, ha érdemi informálás és foglalkozás helyett "szeretgetném" a hozzám forduló gazdikat és kutyatársaikat...!

Lábjegyzetként pedig… (Esküszöm, most nem az irónia főbb vezérelvem.) A hám lehet húzásellenes, húzóhám, segítőkutyák speciális hámja, készülhet sportoláshoz, napi sétához, kölyöknek, felnőttnek, kutyának, macskának. Sőt görényeknek is! Az állatorvos lehet szemspecialista, de anno választhatott ortopédiai szakirányt is. Érthet egzotikus állatokhoz – ez esetben hiába dörömbölsz az ajtaján, hogy adja már be a kutyád éves oltását, ha az van oda kiírva, hogy mongol futóegerekkel foglalkozik. A kutyatréner pedig hozzám hasonlóan képviselheti a pozitív megerősítésen alapuló technikákat, figyelemmel kísérheti a nemzetközi szakirodalom alakulását és szeretheti a friss tudást továbbadni a gazdiknak. Mindenkinek kell egy kattanás, nem igaz?  Lehet olyan is, aki papuccsal veri vissza a rámorgó kutyát az ágy alá. Mint azt egy gazdi mesélte a közelmúltban.

Szóval a pozitív zárás érdekében: nézd meg, mit veszel! Kinek, milyen céllal, mennyiért, mit kapsz cserébe. Nézd meg, kihez mész! Á, igen! Hasznos, ha a józan paraszti ész is az emberrel van ilyenkor. Nem homogénen a szívecskék száma alapján dönt.