A kutyatréner kulisszái mögött – Váratlan helyzetek

2021. június 22., 11:45

Szerző: Panyi Zita

Kategória: Nevelés

Mint egy művészfilmben. Egymás mellett futó szálak, egyazon város. Csak a kerület változik, az utcakép más…

Panyi Zita kutyaviselkedés-terapeuta

Mini-blog Panyi Zita kutyaviselkedés-terapeutával.

Privát gondolatokkal, kérdőjelekkel, sikerről és örömökről.

***

... Mélyvízbe dobok egy gazdit. Megkérem, vezesse le önállóan egy csoportos tréning szocializációs gyakorlatát. Persze a háttérben ott a szemem minden rezdülésen: állatén, emberén egyformán. Ha kell, közbeavatkozom. Váltunk. Szűk járda. Kétlábra ágaskodó kutya. Hörög. Mélyről jövőn. Ő nem harapna. Marcangolna. Amíg van mit, van kin. Nem ilyennek született. Az ember hagyta rajta ujja és keze lenyomatát. Szó szerint… Annak idején nem tanították, nem adták a végzettséggel az érzést, ami elönti a testet és az agyat, ha prédájául szánja egy vele közel azonos testtömegkilogrammú ragadozó állat. Aki ráadásul tapasztalt az ember elleni támadásban. Ismét váltunk. Éjjel. Még mindig dolgozom. Kopogok a klaviatúrán. Levelet is kell majd írnom. Megígértem. Köszönetképp.

Hol a váratlanság és miért?

A gazdi a helyembe lép. Nem akarja elhinni, hogy most nem fogok megszólalni. Neki kell. Előzetes felkészülés nélkül. Irányítani. Belülről másképp látunk. Célom növelni magabiztosságát. Ha tréningen képes váratlan helyzetben ura maradni saját izgatottságának és gondolatainak, testbeszédének és cselekedeteinek, meg sem kottyan majd neki egy hétköznapi sétán, ha három szabadon garázdálkodó ebzet lerohanja őket. Utána persze megbeszéljük a tanulságokat, az érzéseket.

A gazdinak tudnia kell a váratlan helyzetekben ura maradnia saját magának és kutyájának egyaránt
Fotó: Unsplash - John Salzarulo

A hörgő kutyuson halvány remegés fut végig. Vadászna rám. A szájkosár alatt csukott száj. Mind jobban megmerevedik. Jéghideg. Vágni lehet a levegőben a szándékát. Ha odafönt is úgy akarják, és ha kellő alázattal, no meg rutinnal viszonyulok hozzá, a kellő kitartással segíthetek neki és gazdijának. Megmutathatom neki, nem minden ember egyforma… Idő, idő, idő. Nekem is. Ilyet azért nem mindennap tapasztalok.

A köszönő-levél… Mert a tréner is ember. Pinkre festett körmökkel. Néhanapján jólesik neki, ha nem kell döntéseket hozni és gyenge lehet. Ehhez persze kell egy nála is erősebb. Nyugodtabb. E jellemzőket fellelni valakiben, na ez az igazán váratlan!

Forrás: panyizita.hu
Indexkép forrás: Unsplash - John Salzarulo

Ha tetszett a cikk, és szeretnél értesülni legújabb híreinkről

kérünk lájkold Facebook oldalunkat!

Témába vág

Miért csinálja a kutyám? – Támadás
Sok sétát és kutyussal töltött szabadidőt keserít meg a támadás jelensége. Amikor hiába szeretnél egy nyugis sétát tenni, lehetetlennek tűnik. Mert kiszámítható, mi fog történni. Eleinte minden rendben, labdáztok, játszotok. Ügyesen megcsinál minden feladatot. Aztán kedvenced meglát egy másik kutyát pár méterre... Megáll. Befeszül a teste. Összecsukja a száját és meredten néz. Nem borzol, nem ugat. Csendben van. Elég beszédes az a csend…! Sokszor állatorvosi rendelőben köt ki az áldozat kutyus. Aki túléli vagy nem a támadást. Aggodalom, orvosi számla és a félelem… Mi van, ha megismétlődik?

Miért ugrál fel a kutyám?
Melyik gazdi ne ismerné a jelenetet, amikor egy hosszú munkanap végén végre hazaér, nyílik az ajtó… és ott tobzódik előtte kutyusa széles vigyorral. Pörög, toporog izgalmában, hol tutulkodva fontoskodik, hol meg nyálas puszikat oszt vég nélkül, mindeközben pedig igyekszik megmászni szeretett kétlábúját?

Az időszámításunk szerinti első századig nyúlik vissza a vakvezető kutyák történelme
A kutyák és vakok közötti legelső különleges kapcsolat elveszett az idők homályában. A legkorábbi feljegyzett példa egy Kr. u. első századi falfestmény a római Herculaneum eltemetett romjain. Ázsiából és Európából a középkorig nyúlnak vissza a feljegyzések vakokat vezető kutyákról.

Miért húz a pórázon a kutyám?
Bizony húz. Ha sétálni indultok, ha meglát egy másik kutyát. Ha a bokor alól akar felenni valamit, ha futhatnékja van. Húz, amint kiléptek a házból. Ha a park közelében vagytok, még inkább. Sok gazdi életét megkeseríti a kutyusok ezen szokása. Mert nem békés a séta, mert megfájdul az ember karja félórán belül. Főleg, ha nagyobb testű a szemünk fénye. Sokszor társul ez a szokás idegen kutyák megugatásával, ami megint csak nehezíti a közösen eltöltött időt.

Szeretnék második kutyust! Ahogy indul…
Nincs gazdi, akinek ne fordulna meg a fejében időnként ezen ötlet. „Milyen szép lenne, ha a két kis gombóc naphosszat eljátszana egymással! Sosem lennének egyedül, ha dolgozni megyek.” Így indul. De mi történik, hogy ez az idilli kép egyszer csak csalódott, elkeseredett gazdikat prezentál? Törvényszerű e változás? Egyáltalán, hogy lehet valaki csalódott, ha kiskutyák ugrándozzák körbe?