A legöregebb kutyát választotta a menhelyen a kisfiú, és nem győzi szeretgetni

Elég rosszul festett a kis uszkár, mikor korábbi gazdái leadták a menhelyen. Mint a legtöbb kutya az ő korában, hallásával és látásával is gond volt, és fogai is borzasztó állapotban voltak. A kezelést követően egyetlen ép foga maradt csupán. Az esélytelenek nyugalmával várakozott hosszú hónapokon át, hiszen az idős kutyákat kevesen választják társnak, pláne, ha betegségekkel küzdenek. Gyakran az utolsók között szerepelnek az örökbefogadottak sorában, sajnos sokan soha nem találnak új otthonra, és a menhelyen hunyják le utoljára szemüket.

Shey története szerencsére váratlan fordulatot vett egy kisfiúnak hála, akinek hatalmas szíve van. Tristan édesanyjával látogatott el a menhelyre, ahol olyan kistestű kutyát kerestek, aki a többieknél is nagyobb segítségre szorul, és szereti, ha babusgatják.  

A törpe uszkár tökéletesen megfelelt mindennek, ezért rögtön a tündéri, bújós kisöreg kenneléhez vezették a családot. Bíztak abban, hogy éltes kora ellenére is belopja magát a szívükbe, és igazuk is lett: ahogy betették a kicsi kutyát a fiú ölébe, azonnal odabújt hozzá, mintha mindig is oda tartozott volna.

„Otthon érezte magát Tristan ölében. Az arcukra kiülő mosoly mindent elárult.” – idézték fel a jelenetet a menhely dolgozói.

Nem volt kérdés, hogy egymásnak szánta őket a sors, de egy picit aggódtak, hogy fiatal korával képes lesz-e megfelelően ellátni Sheyt. Elmesélték a fiúnak és anyukájának, milyen állapotban került hozzájuk hónapokkal ezelőtt, milyen kezeléseken esett át, és azt sem rejtették véka alá, hogy különleges gondozást igényelhet süketsége és komoly látásproblémája miatt. Nem beszélve egy szem fogáról, hiszen csak pépes ételt ehet, vagyis az etetésénél is körültekintően kell majd eljárni.

Meglepetésükre, Tristan egy cseppet sem riadt meg. Szorgosan feljegyezte a legapróbb információt is választottjáról, telefonos naptárába beírta a fontos dátumokat, és ha valamit nem értett, kérdezett. Kíváncsisága, tudni vágyása és lelkesedése lenyűgözte az embereket. Érett, megfontolt és tisztelettudó jelleme meggyőzte őket, és a döntés megszületett: az árva kis uszkár hazamehet a fiú otthonába.

„Megértette, hogy Shey már nem hall, és nem látja már olyan tisztán a dolgokat. Nagyon lassan és megfontoltan viselkedett körülötte, tisztelettudóan figyelt arra, hogyan lehet Shey-jel bánni. Ő pedig nagyon boldog. Imádja, ha szeretgetik, és nagyon szereti bújni, számára ez a legjobb dolog a világon.”

Shey megmentése csupán a kezdet volt. Amikor a kisfiúnak feltűnt, hogy milyen sok állatnak van szüksége gondoskodásra és szerető otthonra, felébredt benne a vágy, hogy tegyen értük. Szülei egy ruházati üzletet vezetnek, és az örökbefogadás óta minden kedden jótékonysági gyűjtést szerveznek. Az aznapi eladások árának egy részét félreteszik a menhelynek, s ha elér egy bizonyos összeget, az üzletlánc megduplázza azt.

A „Tristan Tuesdays” igen nagy népszerűségre tett szert. Néhány vásárló már előre kiválasztja a megvásárolni kívánt ruhadarabokat és félretetetik, hogy kedden vehessék meg – így járulva hozzá a kezdeményezéshez. A család motivációja másokból is előhozza az önzetlen segítő szándékot:

 „Egyszerűen odavagyunk az öreg kutyákért. Megtehetünk értük valami olyasmit, amit más emberek talán nem tennének meg.” – jegyezte meg Tristan anyukája.

A kis uszkár hosszú várakozás után végre megtalálta életre szóló családját, és minden percét kiélvezi a figyelemnek. Rajongásig szeretik, de legszívesebben Tristan ölelő karjaiban pihen. Elválaszthatatlan barátok lettek, még éjjel is együtt alszanak.

"Áldott az az ember aki kiérdemelte egy idős kutya szeretetét." Rengeteget tanulhatunk tőlük az életről, bölcs nyugalmuk magával ragadó. Ugye Ti is így érzitek?