A víz réme, vagy a rémes víz?

A kutyák kivétel nélkül tudnak úszni. Ezt nem kell megtanítani nekik, az ösztönük automatikusan bekapcsol, és teszik a dolgukat. A víz iránti rajongás, azonban nem ered a természetükből, sőt. Van olyan fajta eb, amelyik kifejezetten irtózik a csobbanástól. Ebben az esetben nincs könnyű dolgunk, hiszen sem a fürdetés, sem az úsztatás nem móka, kacagás.

Mint minden eredményes tanításhoz itt is szükségünk lesz, a nagybetűs motivációra. Hogy mi legyen a kulcs, azt nekünk kell tudni, ismerve kutyánk jellemét. Van olyan kópé, akinek a labdája, a játéka a minden, s azért hajlandó áldozatokat hozni. Aztán némely négylábút kizárólag a hasa vezérli, de egy jó falatért, még a csillagokat is lehozná, az égről stb. Tehát a kulcs a mi kezünkben van. Meg kell találni a legnagyobb erővel bíró tárgyat, ételt, módszert, amivel kimehetünk a legközelebbi tó partjára.

Fontos, hogy ne rögtön a mély résznél kezdjünk oktatni, ne taszigáljuk a kutyát, és ne fröcsköljük, mondván, hogy bevizezzük. Az ebek többsége ugyanis gyűlöli, hogyha fröcskölik. Első lépésnek vegyük a motivációs eszközünket, és tegyük a vízpart széléhez, ahonnan könnyedén elhozhatja ebünk, anélkül, hogy a habok közé kelljen lépnie. Ismételgessük ezt párszor, majd amikor már magabiztos a négylábú „véletlenül” dobjuk messzebbre a „kulcsot”. Ezt a folyamatot tudjuk ismételni, változtatva a távolságokat.

De van olyan kis kedvenc, amelyik inkább veszni hagyja a játékát, ételét stb. de nem hajlandó a vízbe lépni. A motivációs eszközünk ilyenkor mit sem ér, önmagunkra lesz szükségünk! Úgyhogy cipőt, zoknit dobjuk a fűbe, és lépjünk bele mi a kék mezőbe. Ekkor már nagy esélyünk lesz, hogy kutyánk kövessen minket, főleg, ha ehhez bíztatás, dicséret társul…

Aztán a végén csak győzzük megszárogatni az úszkálástól nyakig sáros, iszapos rosszcsontunkat!

Ha tetszett a cikk, és szeretnél értesülni legújabb híreinkről

kérünk lájkold Facebook oldalunkat!