Alig bírja levenni a szemét elhunyt gazdija fényképéről a gyászoló kutya

Megható történet arról, hogy nemcsak mi őrizzük meg kedvenceink emlékét, de ők is emlékeznek ránk, egy életen át.

Greka, a Mexikóban élő pitbull napjait kitölti a sok-sok játék, séta, de akkor a legboldogabb, ha mindezt azokkal az emberekkel teheti, akik közel állnak a szívéhez. Bár mindenkinek örül, akivel csak találkozik, az évek során egyvalaki foglalta el a szíve csücskét.

Reggelente, amikor gazdája munkába indul, Greka tudja, hogy mostantól szeretett „nagymamája” vigyáz rá. Ami kezdetben egyszerű kutyaszitterkedésnek indult, hamarosan csodálatos barátsággá nőtte ki magát. Labdáztak a kertben, és amikor elfáradtak, leheveredtek a tévé elé, és együtt nézték kedvenc sorozataikat. Társaságot nyújtottak egymásnak, de a kutya jelenléte még ennél is többet jelentett a 70 éves asszonynak.

„Cukorbetegsége miatt egyre romlott édesanyám látása, de Greka mindenben támogatta őt. Amikor nem érezte jól magát, vagy ingadozott a vércukorszintje, Greka jelezte nekem, és anyukám mellett maradt. Mindig a lábánál feküdt, csakhogy közel lehessen hozzá” - emlékezett vissza a gazdi, Delvia González.

Néhány hete olyan súlyosra fordult az idős asszony állapota, hogy kórházba kellett mennie, ahonnan már nem tért haza. Greka ekkor sem hagyta magára, „elsőként lépett be a sürgősségi szobába. Rettentően kétségbeesett volt, nagyon aggódott nagymamája miatt. Szerettük volna tudatni vele, hogy anyukám eltávozott, ezért a temetésére elvittük Grekát is, hogy ő is elköszönhessen tőle. Amikor odavezettük a koporsóhoz, felsírt, remegett a szomorúságtól, de megértette, hogy a nagyi békére lelt.”

@grekaug

????.

♬ fantasmas - Humbe

Delvia néni elment, de emlékét soha nem feledik. Amikor lánya elhelyezte fényképét a kisasztalon a szobában, a kutya azonnal felismerte fényképét, és eleinte alig tudta levenni róla szemét. Egyre csak nézi, és még a labdáját is odateszi elé, hátha azzal megváltoztathatja a történteket. Greka és gazdája együtt élik meg a gyászt, segítik egymást:

„Úgy érzem, anyukám is velem van, akárhányszor csak megölelem Grekát, vagy odahozza nekem a labdáját. A nagyi iránti szeretete segít, hogy ne essünk szét, hogy átvészeljük ezt a borzasztóan nehéz időszakot.”

Nemcsak mi őrizzük meg kedvenceink emlékét, de ők is emlékeznek ránk, egy életen át.