Az emberi beavatkozás a kutyák agyát is formálta a tenyésztés során

Kicsi, nagy, kopasz vagy bundás, családi kutya vagy munkavonal… Az emberi beavatkozás eredményeként ma már több mint 350 kutyafajtát különböztetünk meg a Nemzetközi Kinológiai Szövetség (Fédération Cynologique International, FCI) hivatalos listája alapján. Ám a tenyésztésbe bevont egyedek adott szempontok alapján történő kiválasztása nem pusztán a fajta megjelenésére, funkciójára és viselkedésére volt kihatással, hanem a kutyák agyának formájára is – derült ki a Harvard Egyetem kutatócsoportjának vizsgálatából.

A kísérlet folyamán 33 fajta képviseletében 63 kutya agyáról készített MRI-felvételeket hasonlítottak össze a tudósok. A legszembetűnőbb eltéréséket a szaglásban és az ízérzékelésben résztvevő agyi területeken fedezték fel. Rögzítették a szaglás segítségével történő vadászat, az őrző-védő ösztön és a társállat szerepével kapcsolatos agyi területek méretének különbségeit is.

E területek formája igen nagy változatosságot mutatott a kutyafajták tekintetében, mely nem csupán a fajtákra jellemző fejformának tulajdonítható be, és az agy mérete vagy a kutya testmérete sem befolyásolta. Azt találták, hogy a szelektív tenyésztés apránként formálta a kutyák agyát is. Bár a kutatás nem a kutyák viselkedését hivatott tanulmányozni, az eredmények bizonyos következtetéseket engednek levonni e téren is.

A szaglás és ízlelés agyi területeinek különbségei ugyanis kihatással lehetnek az adott fajtára jellemző viselkedésre, vagyis ha egy fajtát például vadászatra vagy őrző-védő feladatra tenyésztettek ki, netán kifejezetten társasági célból „hoztak létre”, agyának az adott funkcióval kapcsolatos területei fejlettebbek lehetnek, bonyolultabb szerkezetet mutathatnak. A kutatásban résztvevő kutyák elsődlegesen házikedvenc - tehát társállat, családtag - szerepét töltötték be, a feltevések szerint azonban a munkakutyák és a speciális feladatokra kiképzett kutyák (pl. segítőkutyák) agya még ennél is nagyobb eltéréséket takarhat.

Bizonyos neuroanatómiai jellemzők szoros összefüggésben állnak a fajtára jellemző viselkedéssel, melyet gyakran ösztönösnek minősítünk, pl. a terelés, vadászat. Azoknál a fajtáknál, melyek vadászat közben elsősorban látásukra hagyatkoznak, vagy feladatuk az elejtett vad behozása, tevékenységük a látással, szemmozgatással és a térbeli tájékozódással kapcsolatos agyi területek hálózatához kötődik, melyek a felvételek alapján kifinomultabbnak bizonyultak.    

„A border collie-k például kiváló terelőkutyák, de nem úgy jöttek a világra, hogy tudják, hogyan kell terelni. Meg kell ismertetni őket a nyájjal, és némi képzés is szükséges. A tanulás elengedhetetlen szerepet játszik a folyamatban, de nyilvánvaló az is, hogy agyukban már a születéskor is megtalálhatóak a tereléssel kapcsolatos bizonyos információk. Tehát a terelés nem veleszületett viselkedés, sokkal inkább egyfajta hajlamról, fogékonyságról van szó a viselkedés elsajátítására, fejlesztésére. Hasonló ahhoz, ami az embereknél végbemegy az anyanyelv tanulásakor. Nem úgy jövünk a világra, hogy tudunk beszélni, de fogékonyak vagyunk a nyelvre. Ha megtalálnánk, hogyan ültetett el az evolúció bizonyos készségeket a kutyák agyában, azt is segíthet megérteni, hogyan tettünk szert azokra a készségekre, melyek kiemelnek minket az állatvilágból.” – mondta el a kutatócsoport egyik tagja.

Dr. Erin Hecht évek óta tanulmányozza az emberi agyat, korábbi tanulmányában mintegy mellékes szálként fordult a kutyák anatómiája felé. Saját kedvencei is inspirálták e téren, hiszen ki ne szeretné tudni, mi járhat négylábú barátai fejében?

Meglepő eredményekkel is szembesültek a vizsgálat során: a szimat alapján történő vadászat készsége nem mutatott összefüggést az ún. szaglóhagyma (bulbus olfactorius) anatómiájával. Véleményük szerint ez a készség a szagok feldolgozásában résztvevő magasabb rendű agyi területekhez kapcsolódik. Magyarán nem pusztán arról van szó, hogy a kutyák agya képes felismerni a szagokat, hanem rendelkezik azzal a bonyolult idegi szerkezettel, mely segít nekik eldönteni, hogy mit kezdjenek a megszerzett információval.

Hecht és csapata jelenleg olyan kutyákat tanulmányoz, melyeket bizonyos feladatokra tenyésztettek ki, például a katonaságnál képzett németjuhászokat, terelőversenyeken brillírozó juhászkutyákat és retrievereket, akik a terepen hasznosítják tudásukat. Olyan kutyákat is szeretnének bevonni a kutatásba, akik ugyanabban a környezetben nevelkedtek, ám egyikük valamilyen okból kifolyólag kiemelkedett az alomból, míg a másik kiesett a rostán. Elképzelésük szerint eredményeik tisztább képet adhatnak arról, hogy a kutyák agyának ezirányú evolúciója miként alakította agyuk felépítését.

Bár eleinte kétkedéssel fogadták a fenti felvetést, hiszen a kutyákkal kapcsolatos vizsgálatok javarésze a genetikára és a viselkedésre fókuszált, elenyésző esetben került szóba az idegtudomány (az idegrendszer anatómiájával, fiziológiájával és biokémiájával foglalkozó tudományág) és az agy neuroanatómiája. Mára már a kísérletek eredményei meggyőzték a tudósokat és abban is egyetértenek, hogy a kutyák agyával kapcsolatos kutatások ablakot nyithatnak az emberi agy evolúciójának és az elme működésének mélyebb megértésébe is.