Befolyásolja a kutyák iránti szeretetünket az, hogy a világ mely pontján élünk?

A Psychology Today online pszichológiai magazinban megjelent tanulmány szerint nemcsak az olyan tényezők, mint a nem, a személyiség vagy a gének állnak összefüggésben az állattartással és az állatokhoz való hozzáállásunkkal, irántuk tanúsított szeretetünkkel, hanem a földrajzi elhelyezkedés is jelentős hatással van rá.

A globális kutyapopulációkról összegyűjtött adatok alapján érdekes eredményekre jutottak a kutatók, a nemzetek közötti különbségek és a kutyatartási ráta szemszögéből nézve. Az adatok részben a nemzetközi piackutató intézet, az Euromonitor International és az Európai Állateledel Ipari Szövetség (European Pet Food Industry Federation) rendszeréből származtak, 70 ország kutyatartási szokásait vizsgálták számokban mérve. Az elemzések eredményeit 2019. júliusában ismertették a Nemzetközi Antrozoológiai Társaság éves találkozóján a floridai Orlando-ban. (Antrozoológia = az ember és a kedvtelésből tartott állatok kötődését vizsgáló tudományág  - A szerk.). Elképesztő különbségekre derült fény az országok között, mely a kutyák életünkben betöltött szerepéről is fontos információval szolgál.

Mennyi kutya él a Földön és mely részeit lakják?

A szakértők eltérő véleménnyel vannak annak kapcsán, hány kutya él a bolygónkon. Európai Uniós viszonylatban mi bátran kijelenthetjük, hogy élen járunk a háztartásokban élő kutyák számát tekintve: Magyarországon 3 millió gazdás kutya él egy 2018-as felmérés alapján. 

A Psychology Today egyik szerzője, a kutyák viselkedéséről, valamint a kutyák és emberek kapcsolatáról rendszeresen publikáló Stanley Coren szerint számuk legalább 525 millió a földön, ugyanakkor hozzáteszi, hogy ez alulbecslés is lehet. Más vélemények szerint, ha a háztartásokban élő kutyák táborához hozzávesszük a kóbor ebek számát, ez a hatalmas szám jóval magasabbra rúghat, elérheti akár az egymilliárdot is. A Föld népességéhez viszonyítva tehát egy kutya jut 7,5 főre.  

Eloszlásuk azonban nem egyenletes a bolygón. Az Euromonitor 53 országra kiterjedő kisállat-tartási becslései alapján, a nemzeteknél átlagban 109 kedvenc jutott 1000 főre. De az alábbi grafikon szerint hatalmas különbségek vannak az országok között.

Az Egyesült Államok vezeti a „kutyás falkát” a maga 1000 főre jutó 225 kutyájával, míg az 1000 főre jutó 1.3 eb számmal Szaud-Arábia a sereghajtó. A 10 legkutyaszeretőbb országban kb. 200 kutya jut 1000 főre, míg a 10 legkevésbé kutyabarát országban ez a szám csupán 20:1000. Vagyis, az USA-ban élők körében kétszer nagyobb az esélye, hogy valaki egy vagy több kutya tulajdonosának vallhatja magát, mintha Franciaországban élne, és legalább húszszor nagyobb kutya:ember arányt mutat Indiához képest.

Miért él egyes országokban több kutya?

Miért szeretik egyes országokban a kutyákat, míg másokban utálják őket? A mai napig vita tárgyát képezi történészek körében, hogy a kutyatartás valaha a jómódú réteg időtöltése volt-e, mely az idők során az alsóbb osztályokra is átterjedt. Ha így történt, és a társállatként élő, valamint a munkafeladatokra szánt kutyák fokozatosan nyertek jelentősebb szerepet életünkben, azt gondolhatnánk, hogy a kutyatartás ma is elterjedtebb a gazdagabb országokban, szemben a szegényebbekkel.

Meglepő, de a kutyák esetében nem egészen ez a helyzet. Vegyük példának az Európai Uniót: Svédország, a maga 54.135 $/fő GDP-vel Európa egyik leggazdagabb országának számít, ennek ellenére a svéd háztartások csupán 12%-ában él kutya. Romániában viszont, ahol a GDP csupán 13.669 $/fő, a háztartások 46%-ban találkozhatunk kutyával. Tehát a GDP és a kisállattartás összefüggése az Európai Unióban nem mutatkozik meg a szórásgörbén. A statisztika kedvelői számára pedig a korrelációs együttható jóval nagyobb volt, méghozzá az előzetes becslések szerinti ellenkező irányban.

A vallás hatása a kutyák iránti attitűdre

Az emberek kutyák iránt tanúsított attitűdjét az olyan kulturális szempontok is befolyásolják, mint a vallás. Az iszlám bizonyos ágaiban például a kutyák tisztátalan lényeknek számítanak. A tanulmányhoz felhasznált kimutatások tizenkét, túlnyomóan iszlám vallású ország kutyapopulációjának adatait is tartalmazták. A nemzeti jólét különbségeinek vizsgálatához mindegyik országot összevetették egy hasonló GDP-vel rendelkező, alapvetően más vallású országgal. A kóbor kutyák és házikedvencek számát együttvéve, a 12 más vallású nemzet esetében közel háromszoros volt az 1000 főre jutó kutyák száma, mint a főként iszlám országokban. (160 kutya vs. 60 kutya / 1000 fő).

Kutyás nemzet vagy macskás nemzet?

Nem pusztán szóbeszéd, hogy a kutyás és macskás emberek személyisége különbözik, hanem tanulmányok is rámutattak már bizonyos eltérésekre. De vajon léteznek kifejezetten kutyás és macskás nemzetek is? Az Euromonitor 47 országra vonatkozó adatai alapján (2014), a válasz egyértelműen igen.

A kedvtelésből tartott állatok számát tekintve az amerikaiak nagyjából egyformán kedvelik a kutyákat és macskákat, a macskák csupán minimális előnyt élveznek: a kutyák és macskák aránya az USA-ban 0.97 az 1-hez. Világszerte pedig 1.3 kutya jut minden macskára. Néhány nemzet esetében azonban látványosabbak a kutyák vagy macskák irányába elmozduló mutatók. Összehasonlításképpen, míg Indiában jóval kevesebben tartanak kisállatot, azokban az otthonokban, ahol igen, tízszeres az esélye, hogy a gazdik inkább egy kutyával osztják meg életüket, mint macskával. A legkutyabarátabb nemzetek között szerepel például Dél-Korea (9 kutya : 1 macska) és a Fülöp-szigetek (7.2 kutya: 1 macska). Másrészről viszont léteznek macskabarát országok is, például Indonézia, Svájc, Ausztria és Törökország, ahol 3-4 macska jut minden egyes kutyára.

A házikedvencekhez való hozzáállás gyorsan változhat

A cikk alapjául szolgáló tanulmány szerzője, az emberek és más fajok szociális interakciójának pszichológiáját több, mint három évtizede kutató Hal Herzog Ph.D. pszichológiaprofesszor. Írását első szám első személyben tette közzé, kutatásában fontos szerepet játszott az afrikai származású barátja, Nyaga Mwanki antropológiaprofesszor, aki első kézből mesélt afrikai kutyatartási tapasztalatairól. Gyermekkorát a Kenya-hegységben töltötte, ahol a kicsiny faluban kutyák is éltek az emberek körül, ám inkább kóbor életmódra kényszerültek, szabadon mászkálhattak fel-alá a világban. A bátor, ádáz kutyákat sokra értékelték, mert elijesztették az idegeneket és a település körül ólálkodó vadállatokat. De azokat a kutyákat nem tekintették társállatnak, az emberek nem engedték be őket a házaikba, nem etették őket a vacsoraasztalnál, és nem is alhattak az ágyukban. Sőt mi több, az ő nyelvükben még csak nem is létezik szó az állatok azon kategóriájára, amit mi házikedvencnek nevezünk.

Mr. Mwanki fia már az Egyesült Államokban született és nevelkedett. Apja nyomdokait követve megszerezte a Ph.D. fokozatot, szociológia és antropológia tanszéken oktat. A szerző kérdésére, hogy osztja-e édesapja kutyák iránti ellenszenvét, meglepően szívmelengető válasszal szolgált:

 „Jelenleg két kutya uralja az otthonomat… Pillanatok alatt képesek az ember szívéhez nőni, nagyon jó összebújni velük a kanapén vagy az ágyban. A szüleimhez is gyakran ellátogatunk, ahol felmehetnek az emeletre és bútorokra, édesapám pedig előszeretettel pihen velük a kanapén, és még játszani is szoktak. Mindent egybevéve, rengeteget változott az, ahogy édesapám a kutyákat tekinti, és szerintem ez a változás a kenyai társadalomban is megjelenik.”

Egy későbbi emailben a szerző jóbarátja, Mr. Mwanki így írt az elmúlt években Kenyában tapasztalható változásokról, ami a kutya- és macskatartási szokásokat illeti:

"A nyugatiasodás elterjedése a háziállatokhoz való hozzáállásra is erősen kihatott. A városi központokhoz viszonyítva e hatás kevésbé érzékelhető vidéken, ahol sokan élnek alacsony jövedelemből, így számukra az állattartást és a kedvencekről való gondoskodást elsősorban az anyagiak határozzák meg. Még azok a családok is, akik több kutyát vagy macskát tartanak, nem engedik be őket otthonaikba, és hagyják, hogy az állataik maguk kutassák fel a napi betevőjüket, ezért nem ritka, hogy a szemétből jutnak élelemhez. A vagyonos családok körében azonban már egészen más a helyzet. A házikedvenceket úgy táplálják, ahogy mi, és állatorvoshoz is viszik őket. Természetesen bemehetnek a házba, és megosztják velük az ágyat is.

A biztonság csökkenésével és a betörések számának növekedésével, különösen a városi területeken, egyre több család tart kutyát házőrzés céljából. Rendszerint elkerített területen vagy kennelben tartják őket napközben, és csak éjszakára vannak kiengedve, de ekkor is kint maradnak a portán. Egész egyszerű a magyarázata, hogy miért tartják őket napközben bezárva: így elkerülhető, hogy összebarátkozzanak idegenekkel és a potenciális rablókkal."

A két férfi leírásai jól mutatják, hogy míg a házikedvencekhez való hozzáállás nagyban függ a földrajzi elhelyezkedéstől, a megfelelő körülmények között a fejlődés ezen a téren is megmutatkozik: a kedvtelésből tartott kutyák és macskák, valamint az ember kapcsolata hihetetlen gyorsasággal képes pozitív irányba változni.