Belefér az életembe egy kutyus?

Aktivitás a gazdival, nevelés, szeretet – ezek biztosítják kutyája jólétét.

Panyi Zita kutyaviselkedés terapeuta segít a kutya-gazdi kapcsolat harmonizálásában.

panyizita.hu

A témát nem lehet elégszer fókuszba helyezni. Hiszen évről évre kerülnek be kölykök és felnőtt kutyusok is a menhelyekre, gyepmesteri telepekre. Az ottani gondozók túl vannak terhelve, a létszám-stop kegyetlen dolog. Sokszor ez is az oka, hogy kezdő és informálatlan gazdikhoz kerülnek bull típusú, ugatós, hiperaktív kutyák, gyermekes családokhoz harapós és ideggyenge kutyák. Kell a hely. A folyamat többnyire (újabb) balesetet és környezettel való konfliktust eredményez. Rengeteg kutyát adnak vissza, riadalmat és kudarcot írva ezzel az emberekbe, súlyos törést okozva pedig a kutyák lelkében. A következő gazdi dolga ilyenkor ezerszer nehezebb, hiszen bizalmatlanabb, morcosabb kutyához kell megtalálnia az utat.

Miért történik mindez? Mert az emberek java része hirtelen ötlettől vezérelve, egy kutya küllemébe beleszeretve hoz döntést. Esetleg egy divatirányzatot követve… Mert ő „akar” és nem érdeklik a körülmények. Milyen körülmények? Hogy illik-e a családjához, életviteléhez, időbeosztásához egy kutyus? Több olyan esetbe belefutottam sajnos, hogy a korlátozó intézkedések idején azért hoztak ki menhelyről kutyát, hogy ki tudjanak járni este 10 óra után is. Jobb, ha ezt nem is kommentálom…

Összeírtam pár kérdést, amit végiggondolva hatékonyabban, azaz a későbbiekben problémamentesebben, a kutya ide-oda ráncigálása és a számára fájdalmas, tárgyként való kezelése nélkül lehetséges eldönteni, illik-e valakihez kutya vagy nem:

• Van-e a családban ember, aki retteg a kutyáktól?
   
• Van-e allergiás, asztmás személy, aki tüsszög és befullad a kutyaszőrtől?
   
• Van-e kedv legalább tíz éven keresztül reggel, nap közben és este kutyagolni a mancsossal? Esőben, hóban, gyerek mellett és munkától agyonterhelve is? Plusz utána mancsokat törölgetni, kimosni a sáros kutyaruhát, szárítgatni, napi kismilliószor felmosni a mancsnyomokat?
   
• Státuszszimbólum, kerti dísz vagy egy érző társ kiválasztása a cél?
   
• Trendből vagy kötődési igényből történik a választás?
   
• Van-e kedv hónapokon át kutyapisit és talán nagydolgot is takarítani? Értelemszerűen rászánni az időt minderre, szembesülve a szaggal, kényelmetlenséggel akár ismétlődő jelleggel? Beszerezni a kutyapelust, helyhez szoktató cseppeket vagy spray-t? Mindez hanyagolása estén bűzben, ürülékben és fertőzésveszélyben élni?
   
• Van-e elkülönített tartalék a kutyussal járó költségek fedezésére? Mert az, hogy oltások, chip, a kutyus vételára vagy örökbefogadási díja, az egy dolog. Erre jön a szobatisztaság kialakításához szükséges dolgok, a fekhely, tálkák, játékok, pórázok, hámok, nyakörvek, a kutyakozmetika, samponok, törülközők, szőr-, fül- és mancsápoló termékek/felszerelések, a kutyatréner, a kutyaútlevél, a havi élősködőellenes szerek (igen, a szívféreg emberben is okozhat férgességet, nem beszélve a bélben lakó cukikákról), az állatorvos díja, ha feleszik valamit az utcán és bélgyulladást kap, hánytatni és röntgenezni kell, allergiás, belemegy egy kullancs, kiderül, hogy diszpláziás, leesik a kanapéról és meghúzza a lábát, megharapja egy másik kutya az utcán… és a többi… Upsz! Ki ne hagyjam a panzió díját vagy kutyás nyaralás esetén a kutyabarát szállodák esetleges felárát!
   
• Van-e kifogás a hosszúszálú fehér szőnyeg, a kanapé, a kárpitozott bútorok és a ruhák szőrössége, koszolódása, zsírozódása ellen? Végtére az a nagyon keménynek és menőnek kinéző netán überédibédi, dülledtszemű kis szőrmike nem tollas és nem repülve közlekedik a lakásban. Ha el lesz hanyagolva, tuti felugrik, mászik, kapaszkodik mindenhová, a nagyobbak pedig simán megtanulják nyitni a kilincses ajtót, a hűtő és a komódok fogóinál fogva az objektumokat. Hát nem csodás a kreativitásuk és leleményességük?!
   
• Van-e idő a sétákon túl trénerhez járni, gyakorolni az engedelmes-, az önkontroll- és a játékos feladatokat? Van-e idő kimozgatni egy energiadúsabb kutyust? Jelesül futni vele, biciklizni, húzatni, túrázni és kirándulni járni, apportozni, úszni menni? Ellenkező esetben a bútorboltba állandó belépőt váltani vagy a kárpitoshoz, a kertészhez, a lakberendezőhöz, mert elszórakoztatta magát a kiskedvenc, szétkapta a japán kertet, a vadiúj, hatszemélyes, bőrrel bevont sarokgarnitúrát.

Ha még mindig itt vagy és nem háborodtál fel a kérdések stílusán, hanem inkább mosolyogsz, azt jelenti, felelős gazdi leszel. Mert alig várod, hogy benne legyél már kutyatársaddal a helyzetekben – kivéve persze a betegségeket.

Ez esetben érdemes átgondolni a kutyás albérletek c. opus tartalmát. Igaz, hogy a pandémia után a kiadó bérletek közel hatvan százaléka kutyabarát, mégis időt, fáradságot és utánajárást igényel, hogy kedvenceddel egy tiszta, barátságos és lehetőleg zöld területekben gazdag kis birodalmat találj magatoknak. Ha pedig a tulajra valami miatt rájön a szeszély és meggondolná magát, a te felelősséged a bérleti szerződésbe beleírni, hogy hány kutyával költözöl és ő bizony a bérleti jogviszony lejártáig maradhat is veled.

Jobb az előrelátás minden téren, hidd el! Kérlek, soha ne legyél az, aki egy sokat megélt és kiszolgáltatott kutyának okoz csalódást! Tudom, hogy közbejöhet betegség, üzleti mélypont, eleged van az emberekből és leszívják az összes energiád, de nem lehet minderre megoldás, hogy elhajítod magadtól kutyatársad! Ő semmiről nem tehet. Akár illik hozzád, akár nem. Veled van. Tőled függ az egész élete.

Őszinte leszek: tudom mit jelent fent és lent. És egészen biztos vagyok benne, ha úgy hozná a sors, hogy egyedül nem tudok mindent megoldani és biztosítani, akkor inkább gyűjtést szerveznék a közösségi média segítségével Felhőnek, de sosem válnék meg tőle!