Beteg a kutya?

A férjem szerint többször esek kétségbe, ha kutyákkal van baj, mint ha a gyerekekel. Bizony előfordul, hogy a munkahelyén riasztom: most azonnal futás az állatorvoshoz, mert valami gondja van valamelyik négylábúnak. 

A gyerekekkel valóban később indulok el, mert azoknak a reakcióit jobban ismerem. 

A magam és hasonszőrű társaim segítségére összefoglaljuk, hogy melyek azok a tünetek, amikor érdemes elindulni az orvoshoz. 

A legfeltűnőbb, ha a viselkedésükben látunk változásokat. 

Baj van, nincs kedve felkelni, hiába csalogatjuk jó szóval, játékkal, egy finom falattal. Ha csak ránk néz, és már alszik is tovább, az gyanakvásra adhat okot. 

Nálunk sokszor előfordult már, hogy hiába akart, nem tudott ráállni a lábára. Először azt hittük, nem akar, aztán jött a csalogatás, ami szintén nem járt sikerrel. Igen, ilyenkor indulás is volt kedvenc állatdoktorbácsinkoz. 

Az is gyanús, ha folyamatosan vakarózik, egy pillanatra sem hagyja abba. Nem tud elpihenni. Általában sírni is szoktak hozzá, aminek hangszíne, intenzitása is betegségre utal. 

Az étvágyában és italfogyasztásában beállt változás komoly mérgezés tünete. Ha egyáltalán nem eszik, vagy iszik, illetve, ha hirtelen sok folyadékot vesz magához, szintén nem normális. Mindezek természetesen akkor adnak okot aggodalomra, ha az átlaghoz képest nő, vagy csökken a mennyiségük. 

Az orrfolyás, fejrázás, láz, köhögés, hányás, hasmenés, fájdalom, folyamatos tüsszögés is lehet a megfázásnál komolyabb betegség jele, ezért érdemes kikérni az orvos véleményét.

A kutyát érhetik sérülések, melyeket a sebkezelés mellett fertőtleníteni, összevarrni kell. Ha a vérzés, illetve a seb nagyságát otthon nem tudjuk ellátni, akkor is szakemberre van szükségünk.

A mozgáskoordinációs problémák is ugyanúgy jelenthetnek betegséget. A Schapendoesunk látásproblémája, vaksága úgy körvonalazódott, hogy nekiment mindennek. Sajnos meg kellett szoknia ezt az életet. 

Tulajdonképpen minden olyan esetben érdemes szakemberhez fordulnunk, amikor látványos változásokat érzékelünk a kutyánkon! Amíg eljutunk a szakemberig, vegyük számba, hogy mit evett, ivott, merre járt, kikkel találkozott, mióta észleljük a tüneteket. Ezzel az információval segítjük az állatorvos munkáját.