Betty White: milliók szerették az állatbarát színésznőt, öröksége tovább él

Január 17-én ünnepelte volna 100. születésnapját Betty White, ám ezt a kivételes évfordulót sajnos nem érhette meg. Amerika legkedvesebb színésznője milliók szívébe lopta be magát páratlan tehetségének, szórakoztató játékának és szívből jövő mosolyának köszönhetően. A hétszeres Emmy-díjas színésznő legismertebb szerepe Rose Nylund naívája a Öreglányok című szitkom sorozatból. 1995-ben felavathatta csillagát a hollywoodi Hírességek Sétányán, férje, Allen Ludden mellett. Sokan közülük nem csupán a filmvászonról ismerhették, hanem sugárzó lényéből is kaphattak egy-egy darabkát.

Betty ízig-vérig állatbarát volt, és bármerre is járt, mindenhol igyekezett felhívni a figyelmet a felelős állattartásra, a hontalan állatok segítésére, és természetesen az örökbefogadásra. Szót emelt az állatok jólléte és jogai mellett is. Kíváncsisága és együttérzése minden egyes állatot elért, élete során rengeteget tett azért, hogy szebbé varázsolja a világon élő kutyák, macskák, lovak és vadállatok életét.

Állatszeretet – egy életen át

Betty szenvedélyesen szerette az állatokat, már egész korán elkezdődött nála mindez, ahogy megfogalmazta:

„Mindig is szerettem az állatokat, már egészen pici koromtól fogva, mikor még csak Édesanyám pocakjában laktam.”

Megszámlálhatatlan interjú készült vele, többször is hangot adott annak, hogy az állatok iránti szeretetét szüleitől örökölte:

 „Én voltam az a szerencsés kislány, akinek a szülei, ha sétára indultak, rendszerint egy gazdátlan kutyával vagy macskával léptek be az ajtón. ’Hazáig követett. Betty, megtarthatjuk?’” – mesélte nevetve.  „Egyszerűen belém van ez kódolva. Édesanyám és édesapám is imádták az állatokat. Nekik köszönhetem, hogy a világ minden állati teremtményét roppant lenyűgözőnek találom, és nagy örömmel tanulok róluk új dolgokat.”

A felelős állattartás fontosságáról

Onnantól kezdve, hogy szerepeinek hála hírességként kezdtek el tekinteni rá az emberek, minden csatornát megragadott arra, hogy beszélhessen kedvenceiről, a kutyákról és még nevelési tanácsokat is adott a gazdiknak.

Egy 1958-as interjúban elmondta, hogy nem igazán tartja magát szakértőnek e téren, de egész életében kutyák vették körül, így bőven volt alkalma jobban megérteni viselkedésüket. Abban az időben három gyönyörű négylábúval osztotta meg otthonát: Bandy, a pekingi palotapincsi, Stormy, a bernáthegyi és Dann, a törpeuszkár kísérték minden lépését.

Többször is kifejezte abbéli véleményét, hogy minden gyermeknek jót tenne, ha egy kutya mellett nőhetne fel, de a kutya nevelése és gondozása a szülők felelőssége. Nem csinált abból titkot, hogy olykor hajlamos volt elgyengülni kedvencei tekintetét látva, ezért alkalmanként nekik is jutott valamilyen finomság a vacsoraasztalnál, és megengedte nekik, hogy az ágyában aludjanak. Jól tudta, hogy akkoriban ezt sokan furcsának tartották, de nem tágított, mert mindennél fontosabb volt számára, hogy négylábú barátait boldoggá tehesse.

Bandita, a legszebb ajándék

Egy interjúban Oprah Winfrey megkérdezte tőle, milyen ajándékokat szeret a legjobban adni. Válasza nem meglepő: „Pénzt a kedvenc állatvédő szervezeteimnek!”

És a legszebb ajándék, amit ő valaha kapott, egy pekingi palotakutya kölyök volt:

„Születésnapi ajándékként kaptam attól a férfitól, akivel jegyben jártam. Elhozta nekem a kicsit, és a karomba tette.”  Bár az esküvő elmaradt, a kiskutya Betty mellett maradt. „Nem mentem hozzá feleségül, de a kutyám 17 éven át hűséges társam volt. Banditának neveztem el, mert egyből elrabolta a szívem.”

Betty az örökbefogadásról

Amikor az állatmentés témája került terítékre, mindig is arra bátorította rajongóit, hogy fogadjanak örökbe keverékeket, amivel jócskán megelőzte korát.

„A legintelligensebb és legszeretnivalóbb kutyák nagy része, akikkel valaha találkoztam, a leghétköznapibb mixek közül kerültek ki. Ezek az ebek gyakran egészségesebbek és szívósabbak fajtatiszta társaiknál. A hollywoodi kutyatrénerek közül jónéhányan úgy vélik, hogy betanításuk is könnyebb” – jelentette ki Betty.

A színésznő a 70-es években a tévéképernyőre vitte állatok iránti odaadását: a Pet Set talk show keretein belül olyan hírességekkel beszélgetett, akik kiskedvenceikkel együtt érkeztek a műsorba.

„Betty White egy életre elkötelezte magát az állatok segítése mellett, menhelyeket, állatjogi szervezeteket támogatott, ellentmondást nem tűrően pártolta és védte az állatok érdekeit szórakoztató projektjeiben, és saját maga is számos mentett állatot fogadott örökbe” – mondta el Matt Bershadker, az ASPCA elnőke, aki hosszú éveken át együtt dolgozott Bettyvel.

Az állatok jogainak védelmezése

Karrierje során elsődleges szerepet kapott az állatok jólléte mellett való kiállás is. 1997-ben például azért utasította vissza az Oscar-díjra jelölt Lesz ez még ígyse című film egyik szerepét, mert az egyik jelenetben egy állat bántalmazását játszották el:

„Ott volt ez a tündéri kicsi kölyökkutya, akit egyszer csak behajítottak egy szennyes-ledobóba. A forgatókönyv szerint egy nagy halom szennyesre pottyant rá, én pedig emiatt nem voltam hajlandó elvállani a szerepet” – magyarázta emlékezetes döntését a Smithsonian Magazine 2012-es számában. – „Rengetegen élnek tömbházakban, és ezt látva nagyszerű megoldásnak gondolhatják ezt. Jó poénnak találhatják, vagy így tennének pontot a szomszédból érkező ugatás végére. De nem járna mindig happyenddel. Szóval azt mondtam, amíg az a jelenet benne marad a filmben, én bizony nem leszek benne.”

Minden meghívásnak igyekezett eleget tenni, 2013-ban például az „Év Hős Kutyája” címet elnyert, Elle nevű pitbullal fotózkodott, amivel nemcsak a fajtakedvelők elismerését váltotta ki világszerte, de újfent kiállt amellett, hogy ezek a kutyák is megérdemelnek egy szerető otthont.

Állatok és show business: fele-fel arányban

Betty számos állatjogi és állatvédelmi szervezetre hívta fel a közönség figyelmét élete során, és jelentős anyagi támogatást is nyújtott többeknek. A 70-es évektől a Morris Animal Foundation megbízott tagja és nyugalmazott elnöke volt. Az állatorvostudományban élen járó alapítvány az állatok egészsége és jólléte mellett teszi le voksát, célja, hogy kutatási és fejlesztési projektek által minél többeknek adjon lehetőséget a hosszú és boldog életre.

Mindezidáig 1700-nál is több tanulmányt finanszíroztak, melyben az állatorvosi diagnosztika, kezelések, a megelőzés és a gyógyítás előremozdítása érdekében dolgoztak. Többek között sikerült kifejleszteni a macskaleukémia elleni vakcinát és a lovak Potomac-láza néven ismert betegség elleni védőoltást is.

Betty az évek során együttműködött a Los Angeles ASPCA és a The Seeing Eye (A látó szem) vakvezető kutyaiskola intézményével is. Nem győzött áradozni sokrétű tevékenységéről:

„Én vagyok a legszerencsésebb ember e világon. Az életem két részre oszlik: állatok és show business, fele-fele arányban.” 

Betty és az állatkerteki állatok

1960-ban kezdte meg együttműködését a Los Angeles-i Állatkerttel, hogy javítsák a fogva tartott állatok életkörülményeit, melyek akkoriban enyhén szólva is kifogásolhatóak voltak. Az állatkertet működtető szervezet kurátoraként emellett a látogatók oktatása és természetvédelmi törekvések pártfogójaként lépett fel. Együtt dolgozott Jane Goodall-lal is az állatkertben élő csimpánzok és gorillák lakóhelyének korszerűsítése érdekében.

„Amiatt kerültem a képbe, mert sokkolt, amit láttam, hogy egy ilyen hatalmas városnak ilyen szegényes állatkertje van. Sohasem tartoztam azok közé, akik távolról kritizálják a dolgokat. Inkább belevetettem magam a sűrűjébe, hogy lássam, mi folyik odabent, és hogyan segíthetek a helyzeten.”

„Sokak fejében meglehetősen elutasító kép él az állatkertektől. Úgy vélik, nem lenne szabad fogságban tartanunk őket, a vadonban a helyük, természetes környezetükben. Nos, ez már amolyan mendemonda” – nyilatkozta a Smithsonian magazinnak.

Odaadását újfent méltatták, ahogy a Los Angeles Zoo Associataion elnöke, Tom Jacobson búcsúbeszédében elmondta: „Betty munkássága több mint öt évtizedet ível át az állatkertnél, és rendkívül hálásak vagyunk barátságáért és azért, hogy egész életében az állatok jólétért szólalt fel. Fáradhatatlanul támogatta küldetésünket.”

Pontiac, a goldie

Életének alkonyán egy hűséges golden retriever vigyázta Betty minden lépését. Pontiac segített a színésznőnek abban, hogy szellemileg és fizikailag is fittebbnek és fiatalabbnak érezhesse magát. Még az is elképzelhető, hogy e mosolygós kutyus fogja megörökölni a tekintélyes vagyon egy részét. Jelenléte és barátsága ennél természetesen milliószor többet ért az idős hölgy számára, aki úgy vélte:

„Ha valakinek valaha is megadatott az a szerencse, hogy egy igazi szeretetteljes köteléket alakíthasson ki egy goldieval, nemcsak az élete változik meg, hanem az is, ahogy a világra tekint.”

 „Köszönjük , hogy a barátunk voltál!”

„Az állatok képtelenek hazudni” – írta a Ha engem kérdezel című könyvében. – „Sohasem kritizálnak, és még a nehezebb napjaikat is sokkal jobban kezelik, mint mi, emberek.”

Ha az állatok beszélni tudnának, valószínűleg rengetegen adnának hálát Betty néninek. Ők nem tudtak kiállni magukért, hiszen védtelenek és sebezhetők. Nekünk kell felemelnünk a hangunkat mellettük, és vigyázni rájuk, ahogy Betty is tette. Kötelességének érezte, hogy segítse őket; odaadása, szenvedélye és kedvessége minket is arra ösztönöz, hogy jobb – állatbarátabb – emberré váljunk.