Csintalan kedvencek - apróságok, amik még inkább szerethetővé teszik őket

„Ki? Ééén? Nem iiis!” - Ismerős az a bizonyos arckifejezés, amikor rajtakapjuk őket valami rosszalkodáson? Amikor azt hiszik, szabad az út, hiszen úgysem látja őket senki. Vagy mégis? "Ajjaj, lebuktam..." Aztán ránk mereszti hatalmas tündéri szemeit, amiknek képtelenség ellenállni. Megenyhül a szívünk, máskor pedig olyasmit produkálnak, amit nem lehet kibírni nevetés nélkül. Mostani összeállításunkban az egyik (ha nem a) legnagyobb külföldi állatos magazin, a TheDodo szerkesztőségének négylábú tagjairól olvashattok. Jó szórakozást!

Csibe

„Nem egyszer fordult már elő, hogy a számítógépnél ülve épp a munkára próbálok koncentrálni, ám egyszer csak a nappaliból rémisztő morgás zaja teríti be a házat. Mégis miféle rettenetes szörnyeteg törhetett be az otthonomba?! És ekkor megpillantom a kutyámat, ahogy erőnek erejével megragadja a fekhelyét, és hörögve-morogva cibálja össze-vissza. 

Csibe, a mini ausztrál juhászkutya alig 7 kilót nyom, ilyenkor azonban előbújik belőle farkas-énje. Színtiszta vadság.  Amint észreveszi, hogy figyelem, megtorpan, rám néz, és tekintetéből csak úgy süt az ártatlanság, mintha azt kérdezné: 'Igen, anya? Miben segíthetek?' Majd, mintha mi sem történt volna, kilibben a szobából. A takarítás persze rám marad... Annyira tipikus tőle!” - árulta el mosolyogva a kis méregzsák gazdája, Aviel Kanter.

Cannoli

„Cannoli szó szerint nagy lány, a maga 50 kilójával. Amikor látja, hogy el vagyok foglalva valamivel, kedvenc tevékenységéhez folyamodik, ez pedig nem más, mint a szundikálás (nagy kutyának lenni bizony kemény meló!). Az íróasztalnál ülve olykor elér hozzám egy mélyről jövő, dübörgő hang... Cannoli horkolása pont olyan, mint egy rajzfilmben, erőteljesen kifigurázva. A mii-mii-mii belégzések közepette úgy fújtat és pöfékel, mint egy ősöreg gőzmozdony, még az állkapcsa is beleremeg. Ha netalántán én is bealudnék egy megbeszélés alatt, ez tutira felráz! Még a vonal másik oldalán lévők is meglepődnek rajta („Mi ez a döbbenetes hang?”) 

Persze Cannolinak erről fogalma sincs, édesdeden durmol, úgy nagyjából mindenféle pozícióban: négy lábbal az égnek, elnyúlva, rendszerint a lábamon.” - mondta el az óriás gazdija, Christie Rotondo.

Zeke

„Kölyökkora óta szokásává vált, hogy felkap valamit, amiről tudja, hogy rághatja, és véletlenül épp egy olyan tárgy mellé teszi le, amiről tudja, hogy nem szabad hozzányúlnia. Ez lehet például az asztal lába, a szőnyeg rojtjai és még sorolhatnám... Amikor úgy érzi, éppen nem nézem, min ügyködik, fogai lassan (nagyon lassan) a tiltott területre tévednek, és halkan csócsálni kezdi azt a valamit. Amikor rákérdezek, mi jót csinál, a legeslegártatlanabb szemeket mereszti rám 'Ki, ééén?' Őszintén szólva, a kis fondorlatosnak hála a rosszalkodása miatti csalódottságom is szertefoszlik.” - vallotta be töredelmesen Andrea Morabito.

Barkley

„Mint a labradorok általában, Barkley is szereti a pocakját. Egy kicsit. Na jó, egyenesen imád enni, és eddig még nem találkozott olyan étellel, amire nemet mondott volna. Ha kinyitok egy zacskó nasit, felkapja az orrát és azonnal szimatolni kezd, merre van a finomság. Még a lopkodás sem áll távol tőle, igazi kis kajatolvaj. Egyik pillanatban még a lábadnak dől az asztal alatt, és azt hinnéd, pihenget, majd hirtelen megjelenik egy nagy barna nózi az asztalnál, és már el is csórt egy falatot a szülinapi tortából.

A legutóbbi bűntettével viszont teljesen meglepett: a fiam baseball meccse alatt a padon üldögéltem a nézőtéren, miközben Barkley kedvenc rágcsálnivalóját csócsálta mellettem. Lehámoztam a salátásdobozom tetejét, és mire észbe kaphattam volna, őkelme már fel is szippantotta az ennivalóm felét! Én meg csak pislogtam... És a legjobb része? Az a hihetetlenül önelégült vigyor a fején! Komolyan azt hiszem, hogy a kajavadászat teszi boldoggá!” - mesélte nevete gazdája, Rebecca Gruber.

És hogy a macskák se maradjanak ki, íme egy vérbeli vadász:

Guava

„Van néhány furcsa szokása a mentett cicámnak. Amellett, hogy szeret visszahozósdit játszani, mint egy kutya, az éjszaka közepén, amikor mindenki alszik, a kisasszony nagyon is felélénkül. Vérfagyasztó sikolyokat hallat úgy húsz percen át, mintha szörnyen megsérült volna. Valójában azonban a következő történik: levadássza kedvenc tollas játékát, fel-alá cipelgeti a szájában, majd leteszi, arrébb pofozgatja, és már kezdődhet is elölről a móka. Újra. És újra. Minden alkalommal bejelenti, hogy ő most vadászik, rendszerint hajnali 4 órakor. Ugye, milyen cuki? Akkor is műveli, amikor nagy ritkán kimaradunk éjszakára vagy pár napot távol töltünk, a kamerán keresztül látni. Imádnivaló bársonytalpú!” - mesélte macskája különös szórakozásáról Joanna Douglas.

A Ti kedvenceteknek is vannak furcsa, mégis mulattató tulajdonságai, szokásai? Várjuk üzenetben!