Egy magányos kutya zavarta meg az esküvőjüket - így váltak egy családdá

Matheus és Marília, a brazíliai Sao Paoloban élő fiatal pár álma egy szabadtéri esküvő volt, ám az időjárás közbeszólt és felborította terveiket. Életük nagy napján legalább akkor fordulatot hozott számukra e kellemetlenség, mint amekkorával egy magányos utcakutya számára járt. 

A közelgő vihar heves esőzést hozott magával, ezért a násznép egy hatalmas sátorba kényszerült a tomboló elemek elől. Egy váratlan vendégnek is az az ötlete támadt, hogy itt húzza meg magát, míg elvonulnak a felhők.

Ahogy a jelenlévők elfoglalták helyüket, egy kóbor kutya lépett be az ajtón menedéket keresve. Zártkörű rendezvény lévén megpróbálták kitessékelni a sáros tappancsú, koszos bundájú ebet - kis idő múltán azonban visszatért:

 „Mindannyiunk legnagyobb meglepetésére a ceremónia kezdetén egy kutya sétált végig a padsorok között, amint felcsendült a nászinduló.” – idézte fel a menyasszony megismerkedésük pillanatait. 

A vendégek hátraterelték a kutyát, rendezték soraikat, és némileg bosszankodva folytatták a ceremóniát. A kórus énekével kísérve immáron a boldog ara vonulhatott az oltárhoz vezető úton. Újabb meglepetés érte, mikor esküvői fogadalmuk felolvasása közben motoszkálást érzett ruháján. Hátranézett és meglátta a csapzott ebet, ahogy békésen elszenderült hosszú fátylán.

Ekkor már a násznép is mosolygott, senkinek sem volt szíve megzavarni a kimerült kutyát. Hogyan is küldhették volna ki harmadszor is a viharba, mindezek után? A menyasszonyt is hihetetlen öröm fogta el, hogy megoszthatta újonnan szerzett négylábú rajongójával élete legszebb napját - és pazar ruhájának egy darabkáját is.

 „Kellemes meglepetés volt ez számomra, hiszen imádom az állatokat. Nagyon tetszett!”

A friss házasok példáját követve családtagjaik és barátaik is meleg fogadtatásban részesítették a négylábú, megengedték neki, hogy az est további részében mellettük maradjon. Marília és Matheus úgy döntöttek, hogy magukhoz veszik az ebet, hiszen nem lehet véletlen, hogy útjaik épp esküvőjük napján keresztezték egymást.

Időközben a szakadó eső is alábbhagyott, így az ünnepség végének közeledtével hiába keresték leendő kedvencüket, ő észrevétlenül kiosont az éjszakába és olyan titokzatosan távozott életükből, ahogyan belépett oda. Egy hét elteltével sem tettek le arról, hogy megtalálják a kutyát, s mikor végre információt kaptak hollétéről, azonnal indultak érte:

„Hazahoztuk, megfürdettük, sokat játszottunk, rengeteget evett és ivott. Snoop nagyon boldog kutyus, gyönyörűen átaludta az első éjszakát is.”

Mesebeli történetünk egy fiatal szerelmespár várva-várt frigyével kezdődött, folytatásában pedig három lélek egyesült egy családdá, örök hűséget fogadva egymásnak. Örökkön-örökké.