„Egy volt közülünk” – Emlékművet kapott a kóbor kutya, akit egy olasz kisváros fogadott örökbe

Szerethet egy város lakossága egyetlen kóbor ebet? Úgy tűnik igen, Toszkána varázslatos vidékén ugyanis létezik egy hely, ahol nincs olyan ember, aki ne ismerte volna a Brunello (magyarul: Barnácska, Barnus) nevű barátságos keveréket. Még kölyökkorában hagyták magára gazdái, felcseperedve pedig belopta magát a lakosok szívébe, és egy idő után rajta ragadt a gyönyörű barna bundájára emlékeztető név. Vellano városkájának négylábú polgárát ma is tisztelet és nagy megbecsülés övezi. 

Senkihez sem tartozott, de mégis mindenki ismerte és kedvelte – nem mindennapi kóbor kutya volt ő. Már a kezdetek kezdetén kivívta magának a helyiek szimpátiáját, és utolsó lélegzetéig kitüntetett figyelemmel vették körül. Eleinte még akadtak páran, aki nem nézték jó szemmel Brunellot, ám a hívásukra kiérkező kutyabefogónak nem sikerült a nyomára bukkannia: a fehérmellényes bundást elrejtették a gyerekek, akikkel nap, mint nap együtt játszott az utcán.

Teltek-múltak az évek, és a kedves kutyának híre ment: kicsiknek és nagyoknak is volt hozzá egy jó szava, vasárnaponként a városka főterén várta az arra járókat, hogy begyűjthesse a simiket. Mintha megérezte volna azt is, ha valaki egy kis társaságra vágyott: csendesen ballagott a magányos lelkek mellett, és az időseket is örömmel kísérte haza. Ha pedig egy-egy lakó végső nyugalomra lelt, Brunello is együtt sétált a menettel egészen a temető bejáratáig.

Az emberek meghálálták törődését: finom falatokkal látták el, beengedték otthonaikba, amikor rosszra fordult az időjárás, és egészségére is vigyáztak. Szükség esetén mindig akadt valaki, aki elvitte az állatorvoshoz, majd beadta neki a gyógyszereket. Így érhetett meg 17 évet a senki kutyája, aki valójában mindenki kutyájaként élte életét.

Néhány hónappal ezelőtt azonban gyászba borult az olasz kisváros. Brunello örökre elaludt, de története még nem ért véget. A városlakók szerettek volna emléket állítani neki, gyűjtésbe kezdtek, és az adományokból megszületett a szobor, melyen egy plakett a nem-is-annyira-kóbor kutyát ábrázolja.

Brunello emlékművét január 4-én avatta fel a polgármester, helyiekkel körülvéve. Azon a ponton helyezték el, ahol kedvencük legszívesebben töltötte idejét – így mindenki megemlékezhet róla, aki szívébe zárta őt.