Elveszett gyerek, magára hagyott kutya és egy macska: kit mentenél meg?

Az újságírók New York egyik legforgalmasabb parkjába, a Washington Square Parkba szervezték meg a kísérletet. A parkban négy résztvevő “veszett el”: egy hatéves kislány, egy ugyanolyan idős kisfiú, egy kutya és egy macska. Arra voltak kíváncsiak, mennyi idő alatt tűnik fel a járókelőknek az, hogy az adott szereplő magára maradt, elveszett, és hogy mennyi időbe telik, míg valaki megpróbál segíteni.

Az eredmény részben várható volt, de egyben megdöbbentő is!

A leghamarabb a kislánynak érkezett meg a segítség: mindössze három percbe telt, míg egy anyukának feltűnt, hogy a kislány bajban lehet. “A játszótéren voltunk, és észrevettem, hogy hosszabb ideig csak egyedül álldogál a kislány. Odamentem megkérdezni hozzá, minden rendben van-e, ekkor mondta, hogy nem találja az anyukáját.” - mondta a megmentő. A stáb ekkor lépett közbe, és nyugtatta meg a segítőkész nőt, hogy mindez csak egy kísérlet volt.

Másodiknak a kutya kapott segítséget: mindössze 4 és fél perc kellett ahhoz, hogy egy hölgy a segítségére siessen. Charlie a nyakörvére csatolt pórázt maga után húzva bóklászott a parkban - pár perc után már jött is egy hölgy, aki megfogta, és megpróbálta megkeresni a gazdát. “Látszott rajta, hogy nagyon meg van ijedve. Természetes, hogy segítettem rajta, úgy gondolom, ez a feladatunk emberként. Ha egy gyerek, vagy egy másik állatka lett volna bajban, akkor is segítettem volna!” - mondta az újságíróknak.

Több mint kétszer annyit kellett a cicának várnia a megmentőre, mint a  kutyának - bár ezt nagyban befolyásolhatta az is, hogy őt egy boxban hagyták magára, így első ránézésre csak egy elveszített táskának látszhatott a cica-box. Ám így is 10 perc alatt érkezett egy nő, aki segített rajta.

Mindeközben a hatéves Sam csak várt, hátha valaki segít neki, hiszen “elvesztette a szüleit” a forgalmas parkban. Egyedül üldögélt a földön, de senki nem ment oda megkérdezni, jól van-e, miért van egyedül. 45 perc telt el úgy, hogy Samre senki sem figyelt fel - holott az utolsó percekben már ő maga próbált meg segítséget kérni.

“Egyáltalán nem vagyok meglepve - mondta Sam anyukája. - Az emberek csak rohannak, belemélyednek gondolataikba vagy épp a telefonjukba. Ez New York.”