Vak kutyával az élet - 12 tipp a nyugodt mindennapokhoz

A látásromlás bekövetkezhet hirtelen vagy fokozatosan, lehet genetikailag öröklött, de bármely életkorban kialakulhat betegség, sérülés következtében. Figyeljünk az árulkodó jelekre, és látogassunk el állatorvosunkhoz egy alapos kivizsgálásra, hiszen bizonyos esetekben gyógyítható vagy lassítható az állapot.

 

Ha a diagnózis végleges, vagyis kutyánk bizonyos időn belül el fogja veszíteni látását, akkor sem szabad kétségbe esni. Megérzik, ha nyugtalanok vagyunk, aggódunk, ezért fontos, hogy a kezdeti pánik után visszataláljunk lelki egyensúlyunkhoz, és figyelmünket fordítsuk arra, miként segíthetünk neki az elkövetkezendő időszakban. Lépésről-lépésre megtanulja kompenzálni más érzékszervein keresztül a látás elvesztését; a szaglásra, hallásra és a tapintásra támaszkodva pedig teljes, boldog életet élhet. Egy másik kutya jelenléte is nagy segítség lehet, több olyan ebről olvashatunk, akinek saját vakvezető kutyája van. 

 

 

1.  Fő a biztonság!

 

Alakítsunk ki a kutya számára egy kényelmes és biztonságos helyet otthonunkban, ahova kedve szerint visszahúzódhat, ha pihenni vágyik. Ez lehet a nappali vagy a hálószoba egyik sarka, ahol megtalálja fekhelyét és játékait, ide felállíthatunk egy méretes boxot is, amely mindig nyitva áll előtte. (Kerti kutya esetén lehet egy esőtől, széltől védett elkerített rész, benne egy kennel és kutyaház.) Lehet, hogy ehhez kisebb változtatásokat kell végrehajtanunk otthonunkban, hogy kedvencünk biztonságosan közlekedhessen és könnyebben megtalálja a helyét. Ha ez megvan, ne változtassunk az elrendezésen, mert könnyen összezavarhatjuk vele. Ha minden a helyén van, megelőzhetjük, hogy eltévedjen és megsérüljön.

 

2. Beszélj hozzá!

 

Kutyánk a leghűbb bizalmasunk, akivel titkainkat is megosztjuk, gyakran el is csevegünk vele. A gazdi kedves hangja, kellemes rezgései fontos útmutatóként szolgálnak egy látásproblémás kutya számára; ha elbizonytalanodik, bátran támaszkodhat rá. Segíthet betájolni, merre vagyunk, milyen irányban induljon el felénk. Szóljunk hozzá figyelemfelkeltő, érdekes hangon, és csak ezután érintsük meg, így elkerülhetjük, hogy a váratlan ingertől megijedjen.

 

3. Tartsuk be a napi rutint!

 

Ha sétára indulunk, haladjunk a megszokott útvonalon. Ha még nem rendelkezünk ilyennel, de kutyánk látása romlik, válasszunk ki egy, legfeljebb két útvonalat, melyet napi rendszerességgel bejárunk, így lesz ideje megjegyezni a szagokat, hangokat, és emlékezetében eltárolni a séta térképét. Mindig álljunk meg, mielőtt átmennénk az úton, és az olyan akadályok előtt is, mint egy kapu, lépcső, átjáró, emelkedő, lejtő, stb.

 

Használjunk standard (1-1,5 méteres) pórázt, amellyel magunk mellett tarthatjuk a kutyát. A városi forgalomban inkább kerüljük a flexit, mert ha rosszul lát, bajba is sodorhatja magát (pl. véletlenül lelép a járdáról, belegabalyodik egy járókelőbe, biciklisbe, stb.) Nyitottabb terekre érve, kutyaparkban és a természetben használhatunk hosszú pórázt, akár flexit, mely nagyobb mozgásteret ad a kutyának, de mégis összeköttetésben tart minket vele. Egy fogantyúval ellátott hám segítségével pedig könnyebben irányíthatjuk szükség esetén.

 

 

4. Tudassuk környezetünkkel, hogy kutyánk nem lát

 

Erre a célra készíttethetünk egy felirattal ellátott nyakörvet vagy kendőt, de beszerezhetünk egy hámot is, melyet sétákon viselhet. Ha valaki szeretné megsimogatni, hívjuk fel rá a figyelmét, hogy lassan közelítse meg, hagyja, hogy a kutya megszaglássza, és csak akkor érjen hozzá, ha az eb is szeretne barátkozni. Így elkerülhetjük, hogy megijedjen. A nyakörvre akasszunk egy bilétát, mely alábbiakat tartalmazza: a kutya neve, a gazdi elérhetősége, másik oldalán a „Nem látok” vagy „Vak vagyok” felirat is hasznos lehet.

 

5. Kutyabiztos környezet

 

Vizsgáljuk át otthonunkat és kertünket minden lehetséges veszélyforrásra, melynek kutyánk véletlenül nekiütközhet (pl. asztal, székek), áteshet rajta (pl. szanaszét heverő gyerekjátékok, ruhák, puff, dohányzóasztal), leeshet róla (lépcső) vagy belegabalyodhat (vezetékek). Rendezzük el úgy a tárgyakat, hogy szabadon, akadálymentesen közlekedhessen közöttük.

 

Ragasszunk sarokvédőt a bútorok éles sarkaira, a lépcső tetején pedig elhelyezhetünk egy gyerekrácsot is, így megelőzhetjük, hogy leguruljon, amíg megtanulja biztonságosan használni a lépcsőt. Lépcsőzésnél – főleg lefelé menetben - mindig legyünk mellette; segítsük, irányítsuk hangunkkal, érintésünkkel.

 

Elhelyezhetünk támpontokat is, melyek segítenek eligazodni kedvencünknek a lakásban. Csúszós felületekre – járólapra – tehetünk gumiszőnyegeket, a lépcsőfokokat befedhetjük tapadós szőnyeggel. Ha minden helyiségben eltérő minőségű szőnyeget terítünk le, kutyánk hozzáköti majd annak tapintását ahhoz, hogy hol is van. Ahogy a bejárati ajtó előtt van egy lábtörlő, a lépcső előtt lent és fent is lehet tapadós szőnyeg.

 

6. Étel és víz - legyen egy helyen!

 

Jelöljünk ki a kutya etető- és itatótálja számára egy meghatározott helyet, ahol mindig megtalálja, ha megszomjazik. Etetési időkben is mindig ugyanazon a ponton adjuk neki az élelmet. Kipróbálhatunk egy olyan itatót is, amely mini-szökőkútként keringteti a vizet, és a hangja segít a kutyának betájolni a helyét.

 

 

7. Erősítsük a szaglást!

 

Ha kutyánk szereti laddázni, szívesen cipelgeti játékait, nem kell lemondanunk a mókáról akkor sem, ha már nem lát jól. A jó közérzethez a rendszeres játék is hozzájárul, szellemileg is frissen tartja a kutyát. Válasszunk biztonságos, tágas teret otthon vagy a kertünkben. Az évek óta kedvelt labda, plüssök már jellegzetes szaggal bírnak, az újakra tehetünk egy pici finomságot, hogy kutyánk megtalálja. Ha a régiekre ráfér a tisztítás, megzavarhatja kedvencünket a frissen mosott illat; ilyenkor bedörgölhetjük takarójával, hogy átvegye a szagát. 

 

Sétáljunk vele otthon is, hogy feltérképezze a lakás tereit, pontjait. Ha már megromlott látása és új helyre költözünk, lassan, lépésről-lépésre ismertessük meg vele új lakóterét, hogy eligazodhasson benne. Ha nemrég fogadtunk be látássérült kutyát, ugyanígy segíthetünk neki is megismerkedni otthonunkkal és a kerttel.

 

8. Hangokkal segítsük a tájékozódást!

 

Akaszthatunk egy csilingelő tárgyat, például apró csengőt, a bejárati ajtó fölé, vagy a háztartásban élő többi kutya, macska nyakörvére. Ez segíthet betájolni vak kedvencünknek, hogy merre is vannak, majd ahogy hozzászokik, hogy a lépéseink zajára, a mozgásból eredő rezgésekre figyeljen, fokozatosan el is hagyhatjuk e segédeszközöket.  

 

Távollétünk idejére bekapcsolhatunk valamilyen kellemes zenét vagy a tévét, rádiót, csökkenti az egyedüllét érzetét, egyúttal segíthet kedvencünknek eligazodni. Megtanulja, honnan jön a zaj, s ahhoz viszonyítva azt is be tudja tájolni, éppen merre jár lakáson belül.

 

Játék közben is segíthetnek a hangok: mindegy, hogy csipog, hápog vagy röfög, a hangot adó játékokat roppant izgalmasnak találják a kutyák. Egy látássérült eb számára pedig még hasznos is, hiszen látása helyett a hallására épít.

 

9. Tiszta udvar, rendes ház

 

Szedjük fel a padlóról, szőnyegekről a leesett tárgyakat, így a játékokat, ruhákat és egyéb dolgokat, mielőtt kedvencünk véletlenül beléjük botlana vagy átesne rajtuk. Saját játékaiból egyet-kettőt elől hagyhatunk, had járja át a keresgélés öröme és a megszerzés jutalma.

 

 

10. Speciális járókeret

 

Látássérült kutyák esetében ez egy hámra erősíthető, U alakú keret, mely körbefogja a fejét, nyakát. Közlekedés közben ez éri el először a berendezési tárgyakat, így nem a kutya fog beleütközni. Séta közben is hasznos lehet a parkban, ahol fákkal, bokrokkal, oszlopokkal találhatja szembe magát.

 

11. Új parancsszavak bevezetése

 

A biztonság érdekében megtaníthatunk kutyánknak bizonyos szavakat: lépcső, fel, lefelé, jobbra, balra, állj vagy veszély. Ezek útmutatóul szolgálhatnak otthon és a külvilágban is. Érdemes elkezdeni már fiatalabb korban, hogy rögzüljenek e szavak úgy, mint az alapvető ül, fekszik, marad, stb.

 

12. Vigyázzunk rá úgy, hogy neki is jó legyen

 

Viselkedjünk természetesen, nyugodtan és magabiztosan. Bánjunk kedvencünkkel úgy, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Ne éreztessük vele, hogy magatehetetlen és segítségre szorul – mi, emberek sem szeretünk így tekinteni magunkra. Odafigyeléssel és szeretettel ugyanolyan boldogan telhetnek egy látássérült kutyus mindennapjai, mint egészséges társainak.